hajnalcsillag

Életem egyik legjobb koncertélményét szereztem meg november 8-án, amikor is élőben láthattam a Skilletet, méghozzá Budapesten a Papp László Arénában! Az egész nagyon hirtelen, ajándékként hullott az ölembe, amiért kiváltképp szerencsésnek és áldottnak érzem magam.

Néhány héttel ezelőtt vettem először a kezembe az albumukat, de már előtte megismertem a dalokat. A különleges együttesnév egy lány és egy fiú akusztikus duettjeit rejti maga mögé, amely kellőképpen elgondolkodtató a maga üzenetével. Mert bizony igen, csak magyar dalok vannak rajta, amelyek dalszövegeit mindenki összevetheti az éppen aktuális élethelyzetével. Az Éjilluzió tagjai közül nekem Zsoltit van szerencsém ismerni, de élőben sajnos még nem hallottam őket játszani, mivel az eddigi koncertjeik Debrecenben, vagy annak a környékén voltak.

Nekem az énekhangok mellett leginkább az tetszik, hogy bár csak egy szál gitárral zenélnek benne, de ez olyan hangulatot teremt, amelyet nem is szabadna elrontani más hangszerrel, mert így tökéletes. Élőben biztos még jobb, de nekem a Keserédes Áldozat a kedvencem - amit alább be is szúrtam. A csapat soundcloud oldalán meg tudjátok hallgatni a többi dalt is, és ha tetszik, akkor le is tölthetitek. Szerintem megéri, egészen más hangulatot teremt az ember körül, és az emberben.

November elején ünnepeltem, vagyis csak megemlékeztem arról, hogy már öt éve írok ezen a felületen. Sok érzést, gondolatot, személyes dolgot így adtam ki magamból, ami számomra egy megkönnyebbülést jelentett. Voltak pillanatok és helyzetek, amikor kicsit görcsösre vettem ezt a blog témát, aztán rájöttem, hogy inkább az a lényeg, hogy értelmes, és mások számára érdekes dolgokról írjak - remélem ez mostanában sikerül. Így van, hogy hetekig nem születik új bejegyzés, de amikor mégis frissül a blogom, akkor próbálok valami olyat lepötyögni, amiből rájöttök, hogy mi a helyzet velem, milyen élményeket éltem meg, és milyen bizonyságaim vannak. Remélem ezek számotokra is építőek, pozitívak, vagy legalább új információtartalommal látnak el. És hogy rátérjek a címre is: pont a blogom évfordulóján készítettem egy interjút egy falubeli bácsival, akinek a munkásságra előttem is példaként áll.

Tudom, hogy nem szép dolog zenét ömleszteni, most mégis megteszem, mert annyi számomra különleges/ szép/ tetsző dolog jött ki mostanában, hogy nem tudok mindenről írni. Emellett fontos megemlíteni, hogy nemrégen  átléptem a bűvös 25 ezredik hallgatást (legalábbis a last.fm-em szerint, ami az iPod lejátszást nem számítja bele). De lássátok, el fog jönni az az idő és az a hely, ahol zenei írásokat olvashattok tőlem! Addig is csekkoljátok ezeket, mert én szeretem őket.

Bár az időrend kicsit felborult mostanában a blogomban, de nem mehetek el amellett, hogy életemben először részt vettem egy guinness rekord felállításában. Azt mondom, hogy ez menő dolognak számít, de igazából nem is ezért, hanem magért az élményért jelentkeztem az I. Kürtőskalács Fesztiválra.

A XXI. században az ember a második legkeresettebb "árucikk" az illegális kereskedelemben a fegyverek után. Minden 30. másodpercben újabb áldozata lesz az emberkereskedelemnek. Ma 27 millió rabszolga él a világon, melynek évente 65 000 magyar ember a részese. Ennek eltörléséért és az áldozatok megmentéséért jött létre az A21-es kampány, melynek képviselői októberben Budapesten is tartottak egy figyelemfelkeltő előadást és egy bringás akciót.

Ettél már igazi házi kolbászt? Láttál már feldarabolva egy disznót? Érezted már a malacszőr égésének szagát az orrodban? Ha nem, mégis kíváncsi vagy ezekre az élményekre, akkor virtuálisan elvezetlek egy igazi disznóvágásra. Igaz, nem lesznek íz-, és szagminták, de annál inkább lesz képileg extrém ez a kis beszámoló.

Képekben talán könnyebb és rövidebb is lenne összefoglalni az elmúlt egy hetemet, egy-egy pillanatot kiragadni. Annyi mindent történt velem, hogy nehéz lenne mindent végigmondani...a hosszabb írás előtt.

Nagyon hosszú idő után úgy alakult, hogy újra egy különleges koncerten vehettem részt, ahol az egyik általam szeretett csapatot, a Close Your Eyes-t láthattam élőben. Sajnos mindezt egyedül tettem, mivel a barátok ismerősök valódi és álkifogásokat használva lemondtak erről az élmények adta estéről. Életemben először jártam az A38-on, és bár tudtam nagyjából mire számíthatok, mégis értek meglepetések.

A nyár utolsó napja a család nagy részével az ország legmagasabb pontján.

Ma újra soros voltam a hematológián. Két hónap után meg kellett látogatnom az orvost, hogy lássa mennyit változott az eredményem a nyár eleje óta. Rosszabbodott egy-két értékem, a lapomra idegesen rávéste, hogy nem eszek húst, felírt két doboz gyógyszert, majd október közepére visszarendelt egy újabb kontrollra.

Már többször ajánlottam itt Tricia Brock szerzeményeit, mert nekem nagy kedvencemmé vált miután beindította a szóló karrierjét. A Superchick frontembereként megismert énekesnő első lemezével teljesen belopta magát a szívembe. Az előzetesen látottak és hallottak alapjában bennem azt a képet váltotta ki, hogy egy igazi popdíva. Amikor a Lumenen láttuk a csapatot évekkel ezelőtt, akkor inkább egy jól kitalált, felépített pop-rock együttessel találkoztunk, mint egy alázatos családanyával és a barátaival. Pedig ez is benne van, hiszen ez ő maga.

Nagyon zavaros az egész, egyszerűen csak arra emlékszem, hogy olyan szituációba kerültem, melynek a végén kiderült, hogy meghalok. Mikor ez tudatosult bennem, már nem is a Földön voltam, teljesen más világba kerültem. A testem megújult, az engem megkötözött láthatatlan láncok lehulltak, úgy éreztem szabad vagyok! Ekkor felém sétált egy magas alak és megszólított. Én a térdeimre estem és azt kiáltottam ÚrJézus! Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, kettős állapot volt bennem. Ekkor az a személy megszólalt és azt mondta nekem: nem, nem én vagyok az, de most odamegyünk hozzá! Ekkor felébredtem. Annyira, de annyira valóságos volt, mintha tényleg meghaltam volna az éjjel. Éreztem, láttam, gondolkodtam. Ha ilyen lesz az igazi "halál" is, akkor nem leszünk szomorúak. :)

Nyár van, esküvők sorozatát élhetjük át hétről hétre. Múlt héten volt az egyik általános iskolás osztálytársamnak az esküvője. Tűzoltó kocsival szirénázva mentek át egyik helyről a másikra (a férje tűzoltó). Elég menő helyzet volt, a családom itt mondogatta, hogy meg sem nézem őket, el sem megyek...