November elején ünnepeltem, vagyis csak megemlékeztem arról, hogy már öt éve írok ezen a felületen. Sok érzést, gondolatot, személyes dolgot így adtam ki magamból, ami számomra egy megkönnyebbülést jelentett. Voltak pillanatok és helyzetek, amikor kicsit görcsösre vettem ezt a blog témát, aztán rájöttem, hogy inkább az a lényeg, hogy értelmes, és mások számára érdekes dolgokról írjak - remélem ez mostanában sikerül. Így van, hogy hetekig nem születik új bejegyzés, de amikor mégis frissül a blogom, akkor próbálok valami olyat lepötyögni, amiből rájöttök, hogy mi a helyzet velem, milyen élményeket éltem meg, és milyen bizonyságaim vannak. Remélem ezek számotokra is építőek, pozitívak, vagy legalább új információtartalommal látnak el. És hogy rátérjek a címre is: pont a blogom évfordulóján készítettem egy interjút egy falubeli bácsival, akinek a munkásságra előttem is példaként áll.
Laci bácsi több évtizede foglalkozik fotózással és fotógyűjtéssel, melynek eredményeképpen ma már több tízezer képpel rendelkezik. De nem csak ezzel foglalkozik. Amikor odaértem hozzá, akkor az volt az első dolga (miután bevezetett a házba), hogy beírta egy könyvbe a nővérem, és az én születési dátumomat, mert ő ezt is vezeti, hogy a faluban lakó családok családfája meglegyen. Több órát voltam ott, aminek az eredménye egy 7 oldalas interjú lett, és néhány kép tulajdona az 1920-as, '30-as évekből.
A nyugdíjas, korábban villamosmérnökként dolgozó férfi a falu lakóitól gyűjtötte be a képeit, melyeknek legrégebbi darabjai az 1900-as évből származnak (katonaképek). Azóta folyamatosan szkenneli őket, és dolgozik rajtuk, ez lett már az ő szakmája. Fényképei mesélnek a falu életéről, a benne lakó személyekről, a történésekről, melyek emlékezetessé tették ennek a nógrád megyei kis falunak a hétköznapjait. Büszke a munkájára és a gyűjteményére, amelyet folyamatosan bővít és újít, majd elraktároz önmagának és az utókornak. Tisztelem nem csak a koráért, hanem a kitűzött és elért céljaiért, azért, ahogy a múltat próbálja meg fenntartani a jövő számára. Ezért is írtam a címben azt, hogy példakép, mert én is valami ilyet szeretnék elérni. Azt, hogy az emberek becsüljék a munkámat, és mindeközben meglássák benne az értéket, ami bennük is érdeklődést, és jófajta emlékeket juttat az eszükbe. Azt mondom így érdemes dolgozni, hogy valamit nem a pénzért teszel, hanem azért, mert azt szereted, az motivál, az visz előre az életben, és minden nap ad egy új kihívást, melynek a megharcolt győztes pillanatai meghozzák az igazi örömöt és elismerést.
Utolsó kommentek