Ma újra soros voltam a hematológián. Két hónap után meg kellett látogatnom az orvost, hogy lássa mennyit változott az eredményem a nyár eleje óta. Rosszabbodott egy-két értékem, a lapomra idegesen rávéste, hogy nem eszek húst, felírt két doboz gyógyszert, majd október közepére visszarendelt egy újabb kontrollra.
Az orvos mérges volt, azt mondta azért vannak gumós fogaink, hogy húst együnk és az oroszlán is ezzel táplálkozik. Tudom én ezt, ahogy azt is, hogy ahhoz, hogy teljesen egészséges legyek meg kell változnom. Mégis mikor komolyan megkérdezte a doktornő, hogy ha most gyógyszerrel pótoljuk a vasat, akkor később más ételeket is ilyen formában akarok bevinni a szervezetembe, akkor majdnem elsírtam magam. Most erre mit mondjak?!.. persze, hogy nem.
Nem tudom megmagyarázni miért nem eszek húst. Nem azért, mert állatvédő vagyok (bár a nyuszikat tényleg sajnálom). De azt nem szeretem, amikor erről kérdezgetnek. Nem kell megérteni engem - szerintem nem is lehet, de elfogadni igen. Egyszerűen csak próbáljanak barátian támogatni az emberek, és nem azzal, hogy azt kérdezgetik minden alkalommal mikor közösen eszünk vagy találkozunk, hogy még mindig nem eszel húst???!! Ez olyan, mint amikor valaki rágja a körmét, és minden egyes alkalommal mikor találkozik valakivel, akkor megkérdezi tőle, hogy még mindig nem szoktál le erről a rossz szokásodról?! Vagy olyan mint a dohányzás. Mintha minden alkalommal, mikor rágyújt valaki, akkor rákérdezel, hogy nem akarsz erről leszokni? Szerintetek ezeknek az embereknek milyen érzés lenne, ha folyton ezt hajtogatnák nekik? Nekem olyan, hogy sokszor elmegy tőle még az étvágyam is. Pedig a dohányzással ellentétben és nem ártok a környezetemnek, csak magamnak és a későbbi családomnak - tudom, bőven elég az is. És nem akarom ezt folytatni. De számomra ez ez harc az elmém és magam ellen. Nagyobb, mint bármilyen csata az eddigi életemben. Nektek csak egy kis húsdarab, de nekem egy lépés egy olyan úton, amelyen már majdnem húsz éve nem járok...
Utolsó kommentek