hajnalcsillag

Még múltkor néztem meg, csak még nem írtam róla. Szóval van ez a Gól nevű film, amely egy fiatal srác karrierjét dolgozza fel, hogy hogyan válik híres focistává. Az első két rész egész izgalmas volt, Santi bekerült a Real Madrid-ba meg ilyenek.. így kíváncsian vártam, hogy ezt hova lehet fokozni. Ám csalódtam. Letöltöttem, aztán szabad óráimban megnéztem. Végülis magában nem rossz alkotás, csak éppen folytatásnak egy nulla. Santi kb. a film 10 %-ában bukik fel, és nem is az ő életét viszik tovább, hanem a csaparttársaiét, na meg a 2006-os foci VB a fő téma. Egyébként meg szomorú film. Nem mondom, hogy nem érdemes megnézni, mert azért annyira nem szörnyű, láttam már rosszabbat is... de a gól fanok inkább kíméljék magukat tőle. De legalább benne van a kedvenc focistám, Crouch.

akarok menni Angliába, Londonba. Mert hiányzik és jóvolt és ott minden más. Ha nem kéne nyáron gyakorlatoznom, talán még esélyem is lenne több időre kimenni. Talán nemsokára.. és akkor minimum 2 hónapig haza se jönnék, háh.

Ginával megbeszéltük még a hét elején, hogy valamikor összefutunk, mivel már jó pár hónapja nem tudtunk találkozni. Aztán úgy volt, hogy most péntek, vagy jövőhét. A pénteket eleve vártam (nem azért mert 13.-a), hanem mert ez az év egyik legfontosabb napja számomra - a nevem napja. Végülis csütörtökön sikerült megbeszélni Ginával, hogy másnap felmegyek Pestre, és akkor találkozunk, elmegyünk moziba, meg ilyenek. Péntek reggel, anyukám már köszöntött, aztán meglepetésemre osztálytársaim is gondoltak rám, kaptam csokit is. Végül is a nap is vidáman telt, bár olyan extra meglepetés nem ért. Aztán délután még kaptam sms-t Szanditól, hazajöttem, akkor már az asztalomon várt egy kis meglepetés, de nem voltam sokat itthon, mert mentem ugye Pestre. Találkoztunk Ginával, beszélgettünk, aztán beültünk az időutazó felesége című filmre (nagyon rossz volt szerintem, meg értelmetlen, meg a főszereplő..., mindegy, ne nézzétek meg). Aztán nem is tudtam egészen megvárni a végét, mert sok reklámot adtak és el kellett jönnöm, hogy elérjem a vonatot, majd a buszt. Sajnáltam, hogy megint ilyen rohanósra sikerült pest. Bár a vonatot is 2 percen múlt, hogy nem késtem le. :D Így is le kellett ülnöm egy idegen bácsi mellé, mert nem volt már hely. Aztán hazajöttem, apukám is köszöntött, kaptam virágot. ^^ Mielőtt azonban észhez kaptam volna rohantam msn-re, mivel Bobival és Balázzsal közös megbeszélnivalóink akadtak. :D Aztán így pár órát beszéltem velük, és lefeküdtem vidáman. Ja igen, kaptam sok üzenetet iwiwen, és olyan emberek írtak, hogy így váu, meg így facebookon is, és végre hosszú idő után volt egy vidám napom végre. Nem történt semmi olyan extra különlegesség, mégis szép volt és boldog vagyok - azóta is. :) Meg idézek még ilyet:

(14:40) almale:BOLDOG NÉÉÉÉÉVNAPÓÓÓÓÓt, BOLDOG NÉÉÉÉÉÉÉVNAPÓÓÓÓT BOLDOG NÉVNAPOT SZILVÍÍÍÍÍ, BOLDOG NÉÉÉÉÉVNAPÓÓÓÓT!

(10:49) Balázs:okos szép bölcs bátor kedves szerény aranyos Szilvi
ja és megbocsátó is
boldog névnapot, és bocs a késői köszöntésért! :$:$

köszönöm.

Tegnap lefekvés előtt még végigjárt egyszer az agyam, a gondolataim, az érzéseim és olyan nyomasztó volt. Nyomaszt,hogy az emberek mindig külső alapján ítélnek meg másokat, hogy mindig van egy elvárás, és ha nem felelsz meg, akkor nem érdekli őket hogy milyen vagy. Pedig én tényleg egy őszinte és kedves lány vagyok, csak éppen nem szép és nem menő. Vannak dolgok, amikről nem tehetünk, vagy tudunk ellene tenni, ezért inkább próbálunk megbarátkozni vele, hiszen ilyenné formáltak. Hiába, az emberek külső alapján ítélnek, és ha nem vagy amerikai szupermodell, akkor kínosan mosolyogva elfordulnak tőled. Reggelente úgy ébredek, hogy áh, de így próbálom a magammal szemben felállított negatív képet elfelejteni. Csak amikor az emberek kimondatlanul is éreztetik az emberrel, hogy te milyen vagy, akkor már rossz. Nagyon rossz. És ilyenkor mindenféle rossz dolog eszedbe jut, hogy miért történik ez veled, miért ilyenek, de nem tudod megérteni. És tegnap este ahogy ezen járt az agyam megint elkapott az a rossz érzés, amit lelkileg érzel, aztán egyre jobban nyomasztott, olyannyira, hogy már fizikailag is éreztem a fájdalmat. Éreztem, hogy a mellkasomban a szívemnél soha nem tapasztalt fájdalom jelenik meg. És ezt most komoly. Éreztem ahogy belül szétnyom valami és azt hittem, hogy 5 percen belül szívinfarktusban elhalálozok. A szünni nem akaró érzés, és az imádkozás végül álomba hajtott. Ma ismét egy nap. Ismét szembe kell nézni az emberekkel, miközben érzed, látod, hogy a viselkedésükkel, szavaikkal mit üzennek ma neked. Mind azt mondják nem vagyok elég jó, elég szép, elég okos. És nincs kivétel: valljuk be, mindenki így szemléli a másikat. Szomorú.

Gondoltam már írok pár sornyit a lányokról, ha már minden hétköznap reggel együtt nevetünk. Ez úgy szokott történni általában, hogy én már beérek 7:10-15 körül az iskolába és így át szoktam menni a volt osztálytársaimhoz, mert szeretem őket hallgatni. És így majdnem 8-ig mindig figyeljük Fanni sztorijait, vagy amit éppen előad Brigivel, és Evelinnel meg nevettünk rajtuk, annyit, mint fél évig összesen. És akkor ilyen nagyon jól indul a nap, és jókedvem lesz, és szeretek hozzájuk visszamenni. :) Na meg őket is szeretem. <3 Vicces lyánkák. Csak most meg egy emelettel lejjebb költöztek. :( Így nem tudom mi lesz a barátságunkból... elnézést, volt osztálytársi viszonyból. Nem baj, majd mesélek nekik jóbanrosszbant, hogy hogyan éledtek fel, meg hogy: Az érzékenységemet anyukámtól örököltem, a jókedvemet apukámtól, de az optimizmusom egyedülálló a családban. :D:D:D

Ma van egy éve, hogy itt folytatom a blogolás. Mert igen, előtte már írtam a myspace blogra, meg az msn space-emre. Aztán már úgy gondoltam, hogy megérdemlek egy saját dízájnolású teljesen új tárhelyet, hogy kifejhessem a gondolataimat. Így kerültem ide. Írtam bár beszámolót, érdekes dolgot, érzést, vidám és szomorú dolgot. És jöjjön egy kis statisztika. A blog indulása óta 7200 látogatóm volt, aztán van kb. 160 kommentem (ez elég kevés kicsit megerőltethetnék az olvasók magukat, hogy véleményt nyilvánítsanak...), hát nagyjából ennyi. De azért ilyen lefelé ívelő tendenciát nem akarok látni :( :

Köszönök minden eddig látogatást, kommentet, véleményt, bátorítást, nevetést, vidám pillanatot, együttérzést. <3 Továbbra is olvassatok! :)

Egy izgalmas kérdőív vár arra, hogy kitöltsd, a gazdája pedig kíváncsi a Te véleményedre! Szóval 2 perc munka, valakinek öröm. Ennyit igazán megtehetsz! :) Errefelé.

Végre. Már egy ideje szerettem volna, aztán így most jött össze. Faggattam néhány embert, hogy mégis milyet érdemes venni, meg hogy minden jó legyen, stb.. Aztán végülis ez MSI CX600X-018HU típusú gépre esett a választás. Múlt héten akartuk megvenni, de szombaton zárva volt a bolt. Hétfőn anyukám felhívta őket, kiderült hogy nincs nálunk olyan típusú, rendelni kell. Jólvan, akkor úgy volt hogy netről megredelem. Rendeltem is volna, ha éppen nem akkor veszik le, hogy már nem lehet. Így megnyitottam a guglit, beírtam a fajtát és az első helyen megrendeltem. Aztán így kaptam mindig e-mail, hogy átadták a futárszolgálatnak meg mi hogy, és így ma hozták ki és wáááááá. :D Nagyon boldog vagyok. :) :) Olyan szép. Csak az a baj, hogy nincs rajta operációs rendszer, aztán most nem tudom mit rakjak rá és hogy. A szomszéd azt mondta, hogy win7-et ne, mert az még nem elég kiforrott. De az XP meg már elavult.. a vistán meg sokminden nem fut. Hát nem tudom.. ezt még ki kell gondolnom. Gyorsan.

Becímkéztem az összes bejegyzésemet, ami azt jelenti, hogyha a jobb oldalt látható címke valamelyikére rákattintasz, akkor bejön a hozzá kapcsolt kis írás. Csak hogy könnyebb legyen, ha pl. az álmaim érdekelnek.

Nálam a szünet fogalma egyenlő azzal, hogy itthon vagyok - jobb esetben - de mégis mindig van valmi dolgom. Szóval nálam az se a pihenést jelöli, hanem egy olyan helyzetet, amikor "dolgoznom kell". Így van ez a mostani őszivel is, itthon vagyok, de akkor is minden nap házit írok, illetve írnom kéne a krosskultra, meg még itthon is segítsek, és így már írtam egy listát, hogy mennyi teendőm lenne ez alatt a pár nap alatt. Ez a hét hamar elrepült, de van még egy teljes, aminek majdnem minden napján megyek valahova, és megkell írnom egy tök hosszú üzleti tervet házidogába - ami igazából 20 oldal, de nekem csak 5-nek kell lennie -, és még.. na mindegy, nem sorolom, mert ez senkit nem érdekel. Szóval adott a szünet, amikor pihenni kéne, csak éppen ezeregymillió más dolog is akad.

Megint megpróbáltuk, megint nem sikerült. Magyar emberként és szurkolóként megpróbálok minél több válogatott meccset figyelemmel kísérni, illetve ha van rá lehetőségem, akkor kilátogatni egy - egy hazai rendezvényre, hogy élőben buzdíthassam a csapatot. A nyár utolsó napjaiban kapok egy sms-t Evelintől, hogy van-e kedvem menni a Portugál meccsre, mert hogy felszabadult egy 4000-es jegyük és még el is tudnának vinni kocsival, mint múltkor. Hát persze, hogy érdekelt. :D Aztán elmentem Angliába, elkezdődött a suli, majd megbeszéltük, hogy akkor hogy smint megyünk. Szeptember elején 2 meccset is játszott a magyar válogatott, az egyiket a svédek ellen, majd 9-én a portugálok ellen. Természetesen mindkettő a Puskás Ferenc Stadionban volt, így több mint 40 ezres közönség szurkolt a hazaiaknak. Elérkezett hát a szerda, délelőtt suli, délután meccs. Kinga vitt minket (Evelint és engem) kocsival Pestre, aztán leparkoltunk a nagyparkolóba majd tovább gyalog. Volt még vagy 1,5 óra a meccsig, de a tömeg már hömpölygött az utcákon. Voltak, akik már az alkohol hatása alatt végigordították az egész környéket, de hát ez így megy ilyenkor. A stadionnál már több ezres tömeg, na meg a rendőrök. Végülis nem kellett sokat várnunk amíg bejutottunk. Igazából az ellenőrzés is annyiból állt, hogy kb. ránk néztek. Aztán megállított egy srác, hogy egy kérdőívet kitöltessen velünk ilyen focival kapcsolatos. Majd megkerestük hogy hova is szól a jegyünk. Ekkor volt kb. 8 óra és 8:45-kor kezdődött a meccs. Leültünk, aztán vártunk. Épp a pályán edzettek a fiúk, azt néztük, meg hogy milyen érdekes emberek járnak meccsre. A legjobbak a kínai emberek tetszettek. Csak azt nem tudom, hogy ők kiknek szurkoltak?! Mellettünk persze a T szektor, akko a MAG helyezkedik el, ahogy Márk szokott fogalmazni. Gyűlt a nép, nem is tudom miért ott állt a legtöbb rendőr. :D Írtam is egy sms-t márnak, hogy mi a szomszéd szektorban vagyunk. Ő meg visszaírt, hogy most pont nincs kint, mert Győrben van, egyébként a svédek ellen kint volt és hogy szar Szlovákia. :D Ákos és Máté azért kint voltak, amit egy nagyszerű szurkolói kép is bizonyít. Egyébként sikerült egy olyan nagyszerű helyre jegyet kapnunk, hogy a mellettem ülő hapsi 15 percenként rágyújtott, és felénk szállt a füst. Egyébként se bírom a cigifüstöt, de most már azt se tudtuk hogy merre hajoljunk, hogy nem kaptunk tüdőmégezést. Az volt még a jó, amikor az előttünk lévő sorba is megérkeztek a szurkolók, akik kb. ilyen 15-17-18 évesek lehettek. Festettek maguknak szép magyar zászlót az arcukra, na és természetesen ők is cigiztek. De ők a rosszabbik fajtát képviselték, mert folyamatosan füstöltek.. Így már tényleg nem tudtuk hogy mit csináljunk magunkkal, de azért a tudtukra adtuk, hogy ez mi nem bírjuk. Egyébként azt hitték hogy ilyen nagyon menők és elkezdtek dumálni mindenkivel, még velünk is próbálkoztak. Lassan elérkezett a 20:45, amikor is elkezdődött a meccs. Evelinnek volt egy Hajrá Magyarország! feliratú sálja, amit himnusz közben kifeszítve, büszkén tartottunk, ha már magyarok vagyunk. 42 ezer néző együtt, himnusz, piros - fehér - zöld mindenhol.. gondolhatjátok. :) Sajnos kicsit rossz helyen ültünk, mert az egyik sarokban voltunk, ami azért nem lenne rossz, csak épp volt egy oszlop. :D Én még láttam, de a többieknek vagy jobbra, vagy balra kellett hajolni, hogy lásson valamit. Az első percekben elég aktív volt a közönség, de a 9. percben kapott gól mindenkit letaglózott. Mondjuk pont olyan szektorban voltunk, ahol a részeg embereken kívül nem sok aktív ordítozó ember volt. :D Azért néha felcsendült a szektorunkban a ria, ria Hungária!, meg a hajrá Magyarország!, de így nem sok ember mozgatta meg magát. A legnagyobb része csak ült és nézte, ahogy próbálunk valamit alkotni a portugálok ellen. Persze volt színészkedés mind két oldalon. A vendégek oldalán ott volt a "kedvenc" játékosunk, akit nevezzünk egyszerűen Ronaldo-nak, na meg a magyar oldalon Torghelle is alkotott szépeket. Az utóbbi csodálatos megmozdulásait a közönség csak annyival reagálta le, hogy: Sanyi, Sanyi, Sanyi. És akkor az egész stadion ezt skandálta. :D A legjobb/legszebb/legemlékezetesebb pillanat mégis az volt a meccsen, amikor a stadion másik felén lévő szektor ordította, hogy HAJRÁ, míg a mi felünk azt hogy MAGYAROK! És így felváltva 20-20 ezer embert szurkolt együtt a válogatottnak, ami ilyen nagyon durva érzés volt, mert visszhangzott az egész és biztos vagyok benne hogy több száz méter távolságból is tisztán lehetett hallani, hogy itt bizony lelkes közönség van. Itt is van egy videó róla (nem én készítettem):

Ekkor még az addig pihenő nép is megmozdult. Mert egyébként csak olyankor álltak fel, amikor történt is valami a magyarok részéről. Bezzeg mikor Málta ellen játszottunk, akkor végigálltuk a meccset mert mindenki állt és egyébként nem láttunk volna semmit. :D Na meg amikor kedvenc portugál játékosunk megmozdult, vagy éppen lövőhelyzetbe került, akkor hangos füttyszó, és újonnan kitalált szöveg hangzott el. Ezen csak nevetni lehet:D :

De hát nem mindenki követte nyugodtan a meccset. Vagyis voltak érdekes emberek. Pár emberke azért kezdte el dobálni a pár sorral előtte lévőket szotyi héjjal, mert hogy nem ültek le és nem láttak tőle... Könyörgöm, ez egy focimeccs! Ha ülve akarjuk nézni akkor otthon kell maradni és a fotelban ülve lehet nézni.. nem tudom mire számítottak. Persze akikre dobálták a szemetet hátranéztek hogy mivan, mondtak valamit, aztán ugyanúgy tovább álltak. Akiknek meg valami problémájuk volt, azok így jártak. A szünetben még volt némi reményünk, hogy talán össze tudunk hozni egy gólt, de hát sajnos a második félőidőben ez is elveszett. Igazából mindenki mondta az okosat, hogy mi lenne a jó, de rajtunk már a cserék sem segítetek.. na meg a Sanyi bénázása. A kevésbé jó játék ellenére, vagyis úgy mondom inkább, hogy nem hoztuk azt a szintet, amit szerettünk volna, a közönség hűséges volt és végigszurkoltuk az egész meccset. Hihetetlen élmény volt 40 ezer emberrel együtt szurkolni a hazánknak, még ha nem is volt sok esélyünk. Ahogy minden ilyen eseményen szokott lenni, most is volt egy - két érdekes ember, de hát ez ezzel jár. A bírói sípszó után persze hatalmas tapsot kapott a csapat, majd mindenki próbált élve kijutni - ami tegyük hozzá nem mindig egyszerű feladat. A környező utcákat elözönlötték a szurkolók, akiknek bár az italozástól jó kedvük volt, mégis elkeseredett fejjel ballagtak. Azért örülök hogy kint voltunk, mert a hangulat hatalmas volt - nem tudom a tv-ből mennyi jött át -, na meg láttuk a portugálokat is. Még visszagyalogoltunk a kocsihoz, aztán jöttünk hazafelé. Tesómat felhívtam és megmagyaráztam neki, hogy induljon el otthonról értem az elágazóba. Erre mondta, hogy még nem, csak néhány perc múlva, mert hamar kint lesz... Ja, persze, mi vártunk rá vagy 15 percet, aztán Kinga is majdnem bealudt. :/ Kb. fél egy volt mire hazaértem, de azért a friss focis élmények kárpótolták a kevés alvást. Bár ezzel a meccsel nem jutottunk előrébb, de majd legközelebb. Akkor szintén megyünk szurkolni, hogy HAJRÁ - MAGYAROK! :)

Minden szerdán gyakorlatunk van. Ma a bizonylatokat vettük, és mikor a gépteremben voltunk akkor 2 különböző papírt kellett ugyanúgy megcsinálni a wordbe, mint ahogy megkaptuk. Hát, főleg ilyen táblázatok, de eléggé sokat kellett vele szenvedni, meg sokat kellett formázni, hogy ugyanúgy nézzen ki. Aztán én megcsináltam, és a fiúk kérdezték tőlem, hogy ezt meg azt hogyan kell megcsinálni. Azért jó érzéssel tölt el, hogy még én tudok nekik segíteni. Hiába, azért van egy infó érettségim, amit bár előrehozottan tettem, mégis 4-es lett. Meg infón is ilyen formázást csinálunk, és akkor is segítettem az embereknek, mert nem tudták hogy kell megcsinálni pár dolgot. Azért én is okos vagyok valamiben.

Ma áruforgalomból a a statisztikát vettük és órán fel kellett írni ilyen különböző dolgokat, amik szerint meg kellett vizsgálni az osztályt. Az egyik lány a szerint nézte meg az embereket, hogy hány embernek van befestve a haja. És így 16 lány közül egyedül nekem nincs az osztályba. :O :)

Hát ez úgy volt, hogy Kristóf meg Ádám is még nyáron mondták hogy leszel ilyen opengrave-es fellépős, hívogatós estéjük és hogy menjek én is, mert jó lesz. Nem ígértem semmit, mondtam, hogy majd meglátjuk. Aztán így ősszel hívtam Ginát, aki jött is volna velem, de közbe jött neki egy suli kirándulás, amit nem hagyhat ki. Így elhívtam Zsoltit, aki majdnem eljött, de aztán így mégsem. Végül egyedül mentem. A szuper közlekedésnek köszönhetően Vácon kellett csomót várnom, de addig elmentem bogyótárba, meg vettem  egy vonaljegy tömböt, ha már pestre nem költözöm még. Kiválasztottam egy szuper vonatot, amivel beértem fél 7-előtt így egyből mentem a metróhoz. Ugye a végállomáson kellett leszállnom, aztán felmentem és lám, ott volt a match. És megtaláltam az épületet is, csak éppen nem tudtam hol kell bemenni. Ádám épp akkor lógott az ablakban telefonálás közben így megkérdeztem merre jutok be. Meg is találtam a bejáratot, beléptem és hát megérkeztem. Láttam néhány ismerős arcot, akikre szilveszterről emlékszem, de így senki nem mondta hogy hova tehetem a kabátom és hova menjek. Végül egy ismeretlen lány megszólított, hogy itt lesz ilyen koncert. Mondom igen, de én is most jöttem és nem tudom mi van. Aztán ő megtalálta az ismerősét, én meg megkérdeztem hogy hova tehetem a kabátomat. Ahogy vittem volna lefelé észrevettem raron és Asztit, aztán így köszöntem nekik. Igazából úgy volt, hogyha nem találok oda, akkor felhívom raront, de végülis megmenekült a szőkeségemtől. :D Szóval letettem a kabátom, aztán visszamentem a fiúkhoz, de így nem nagyon kommunikáltunk, viszont észrevettem Kristófot és odamentem neki köszönni. Épp egy sráccal és egy lánnyal beszélgetett, akiknek elkezdte magyarázni hogy ki is vagyok én a krosskulttól meg ilyenek, és előadta mintha én ilyen nagy ember lennék. Kicsit zavarban éreztem magam, mert az se tudtam kik ők, meg egyáltalán tudják-e mi az a krosskult?! :D Aztán így odaadtam neki a pengetőt, meg beszéltünk 2 mondatot, de így bevonult mindenki a terembe. Hát én is bementem, aztán így raron kérdezte mi a helyzet. A szokásos válasszal feletem, hogy semmi. Aztán kérdezte, hogy ismerem-e Asztit?! Mondom persze. :D De emlékszem, hogy ezt már 2-3-szor kérdezte korábban is. És akkor mondtam, hogy így Inthomin ráköszöntem csak nem köszönt vissza, de így egyébként ismerjük egymást. :D Aztán írt Balázs, hogy az U20-as meccsnél 11-esek jönnek (mert még délután megkértem hogy közvetítsen ha gondolja.). Mondtam a fiúknak mi a helyzet, aztán mondta raron hogy neki szóljak ha tudom az eredményt. Aztán ő odamentem a kamerához. Gyűlt a nép, azért elég sokan voltak, én meg csak pár embert ismertem. Aztán két perc múlva jött az sms, hogy nyertünk. Hát megosztottam ezt raronnal is. Aztán csak ott álltunk, amíg Aszti oda nem szólt, hogy nézzem meg az egyik ilyen kirakott történelmi visszatekintős képet. Volt rajta egy Hajnalcsillag nevű újság. :) Nem is tudtam hogy volt ilyen. Aztán megjött Berci is, nem is tudtam hogy ott lesz. Lassan már a fél krosskult megjelent. Aztán lassan kezdődött az este a The Wick nevű formáció fellépésével. Eljátszottak egy TV dalt, egy Ezrah-ot, egy Green Day, meg néhány angolt magyarul. Először hallottam a You never let go-t magyarul, és a végén volt egy ök vidám dal, ami meg mégjobban tetszett.

Aztán leültünk, mert Merényi Zoli beszélt egy kicsit, illetve egy történetet mesélt el. Majd néhány perc szünet után az Opengrave lépett fel. Közben Bercit próbáltam szórabírni, és felhívni a figyelmét október 31-ei találkozásunkra. Az volt a baj, hogy így kicsit elhúzodott az egész, és csak 4-5 számot tudtam meghallgatni tőlük. De legalább 1 új dalukat hallottam, ami tetszett. Az ének is sokkal jobb volt, ezt mondtam is Kristófnak. :) Közben még beszéltem Gabival is néhány mondatot, bár az inkább annyi volt, hogy kérdezte mi a helyzet velem, meg petényben és mondtam, hogy semmi. :D De az jól esett mikor mondta, hogy látja hogy még nem adtam fel a blogírást. :) Aztán 9-kor lépnem kellett. Raronnak csak odaintettem, hogy megyek, mire ő ilyen "kár hogy már menned kell" fejet vágot. Gabitól még elköszöntem, aztán elmentem a kabátomért és mentem. Siettem hogy elérjem a metrót. Pont egy perc volt az indulásig a következő meg csak 15 perc múlva jött volna. Aztán a vonaton leült velem szemben egy 16 éves csajszi, aki hasonlított a paramore-os csajszira, de a barátjával volt meg a haverjával. 22:23 volt, amikor már majdnem beértünk Vácra, és ugye 22:34-kor jön a buszom. Ekkor hirtelen megrándul a vonat és fékezik, majd megáll. Bemondják, hogy műszaki okok miatt álltunk meg, és hogy a türelmünket kérjük. Gondoltam magambam hogy nagyon jó lesz ha itt fogom lekésni az utolsó buszunkat. Végül 1-2 perc múlva tovább indultunk és sikeresen beértünk, és siettem és elértem a buszt. Aztán negyed 12 után már itthon is voltam. Jó volt. Nagyon. :)

Tudjátok a kedvenc közösségi portálunkon van egy ilyen, hogy milyennek látnak mások, és akkor így egytől ötig lehet jelölni. Na most rólam már 100 ember jelölt valamit, ugyhogy most közlöm az eredményt.