hajnalcsillag

Megint megpróbáltuk, megint nem sikerült. Magyar emberként és szurkolóként megpróbálok minél több válogatott meccset figyelemmel kísérni, illetve ha van rá lehetőségem, akkor kilátogatni egy - egy hazai rendezvényre, hogy élőben buzdíthassam a csapatot. A nyár utolsó napjaiban kapok egy sms-t Evelintől, hogy van-e kedvem menni a Portugál meccsre, mert hogy felszabadult egy 4000-es jegyük és még el is tudnának vinni kocsival, mint múltkor. Hát persze, hogy érdekelt. :D Aztán elmentem Angliába, elkezdődött a suli, majd megbeszéltük, hogy akkor hogy smint megyünk. Szeptember elején 2 meccset is játszott a magyar válogatott, az egyiket a svédek ellen, majd 9-én a portugálok ellen. Természetesen mindkettő a Puskás Ferenc Stadionban volt, így több mint 40 ezres közönség szurkolt a hazaiaknak. Elérkezett hát a szerda, délelőtt suli, délután meccs. Kinga vitt minket (Evelint és engem) kocsival Pestre, aztán leparkoltunk a nagyparkolóba majd tovább gyalog. Volt még vagy 1,5 óra a meccsig, de a tömeg már hömpölygött az utcákon. Voltak, akik már az alkohol hatása alatt végigordították az egész környéket, de hát ez így megy ilyenkor. A stadionnál már több ezres tömeg, na meg a rendőrök. Végülis nem kellett sokat várnunk amíg bejutottunk. Igazából az ellenőrzés is annyiból állt, hogy kb. ránk néztek. Aztán megállított egy srác, hogy egy kérdőívet kitöltessen velünk ilyen focival kapcsolatos. Majd megkerestük hogy hova is szól a jegyünk. Ekkor volt kb. 8 óra és 8:45-kor kezdődött a meccs. Leültünk, aztán vártunk. Épp a pályán edzettek a fiúk, azt néztük, meg hogy milyen érdekes emberek járnak meccsre. A legjobbak a kínai emberek tetszettek. Csak azt nem tudom, hogy ők kiknek szurkoltak?! Mellettünk persze a T szektor, akko a MAG helyezkedik el, ahogy Márk szokott fogalmazni. Gyűlt a nép, nem is tudom miért ott állt a legtöbb rendőr. :D Írtam is egy sms-t márnak, hogy mi a szomszéd szektorban vagyunk. Ő meg visszaírt, hogy most pont nincs kint, mert Győrben van, egyébként a svédek ellen kint volt és hogy szar Szlovákia. :D Ákos és Máté azért kint voltak, amit egy nagyszerű szurkolói kép is bizonyít. Egyébként sikerült egy olyan nagyszerű helyre jegyet kapnunk, hogy a mellettem ülő hapsi 15 percenként rágyújtott, és felénk szállt a füst. Egyébként se bírom a cigifüstöt, de most már azt se tudtuk hogy merre hajoljunk, hogy nem kaptunk tüdőmégezést. Az volt még a jó, amikor az előttünk lévő sorba is megérkeztek a szurkolók, akik kb. ilyen 15-17-18 évesek lehettek. Festettek maguknak szép magyar zászlót az arcukra, na és természetesen ők is cigiztek. De ők a rosszabbik fajtát képviselték, mert folyamatosan füstöltek.. Így már tényleg nem tudtuk hogy mit csináljunk magunkkal, de azért a tudtukra adtuk, hogy ez mi nem bírjuk. Egyébként azt hitték hogy ilyen nagyon menők és elkezdtek dumálni mindenkivel, még velünk is próbálkoztak. Lassan elérkezett a 20:45, amikor is elkezdődött a meccs. Evelinnek volt egy Hajrá Magyarország! feliratú sálja, amit himnusz közben kifeszítve, büszkén tartottunk, ha már magyarok vagyunk. 42 ezer néző együtt, himnusz, piros - fehér - zöld mindenhol.. gondolhatjátok. :) Sajnos kicsit rossz helyen ültünk, mert az egyik sarokban voltunk, ami azért nem lenne rossz, csak épp volt egy oszlop. :D Én még láttam, de a többieknek vagy jobbra, vagy balra kellett hajolni, hogy lásson valamit. Az első percekben elég aktív volt a közönség, de a 9. percben kapott gól mindenkit letaglózott. Mondjuk pont olyan szektorban voltunk, ahol a részeg embereken kívül nem sok aktív ordítozó ember volt. :D Azért néha felcsendült a szektorunkban a ria, ria Hungária!, meg a hajrá Magyarország!, de így nem sok ember mozgatta meg magát. A legnagyobb része csak ült és nézte, ahogy próbálunk valamit alkotni a portugálok ellen. Persze volt színészkedés mind két oldalon. A vendégek oldalán ott volt a "kedvenc" játékosunk, akit nevezzünk egyszerűen Ronaldo-nak, na meg a magyar oldalon Torghelle is alkotott szépeket. Az utóbbi csodálatos megmozdulásait a közönség csak annyival reagálta le, hogy: Sanyi, Sanyi, Sanyi. És akkor az egész stadion ezt skandálta. :D A legjobb/legszebb/legemlékezetesebb pillanat mégis az volt a meccsen, amikor a stadion másik felén lévő szektor ordította, hogy HAJRÁ, míg a mi felünk azt hogy MAGYAROK! És így felváltva 20-20 ezer embert szurkolt együtt a válogatottnak, ami ilyen nagyon durva érzés volt, mert visszhangzott az egész és biztos vagyok benne hogy több száz méter távolságból is tisztán lehetett hallani, hogy itt bizony lelkes közönség van. Itt is van egy videó róla (nem én készítettem):

Ekkor még az addig pihenő nép is megmozdult. Mert egyébként csak olyankor álltak fel, amikor történt is valami a magyarok részéről. Bezzeg mikor Málta ellen játszottunk, akkor végigálltuk a meccset mert mindenki állt és egyébként nem láttunk volna semmit. :D Na meg amikor kedvenc portugál játékosunk megmozdult, vagy éppen lövőhelyzetbe került, akkor hangos füttyszó, és újonnan kitalált szöveg hangzott el. Ezen csak nevetni lehet:D :

De hát nem mindenki követte nyugodtan a meccset. Vagyis voltak érdekes emberek. Pár emberke azért kezdte el dobálni a pár sorral előtte lévőket szotyi héjjal, mert hogy nem ültek le és nem láttak tőle... Könyörgöm, ez egy focimeccs! Ha ülve akarjuk nézni akkor otthon kell maradni és a fotelban ülve lehet nézni.. nem tudom mire számítottak. Persze akikre dobálták a szemetet hátranéztek hogy mivan, mondtak valamit, aztán ugyanúgy tovább álltak. Akiknek meg valami problémájuk volt, azok így jártak. A szünetben még volt némi reményünk, hogy talán össze tudunk hozni egy gólt, de hát sajnos a második félőidőben ez is elveszett. Igazából mindenki mondta az okosat, hogy mi lenne a jó, de rajtunk már a cserék sem segítetek.. na meg a Sanyi bénázása. A kevésbé jó játék ellenére, vagyis úgy mondom inkább, hogy nem hoztuk azt a szintet, amit szerettünk volna, a közönség hűséges volt és végigszurkoltuk az egész meccset. Hihetetlen élmény volt 40 ezer emberrel együtt szurkolni a hazánknak, még ha nem is volt sok esélyünk. Ahogy minden ilyen eseményen szokott lenni, most is volt egy - két érdekes ember, de hát ez ezzel jár. A bírói sípszó után persze hatalmas tapsot kapott a csapat, majd mindenki próbált élve kijutni - ami tegyük hozzá nem mindig egyszerű feladat. A környező utcákat elözönlötték a szurkolók, akiknek bár az italozástól jó kedvük volt, mégis elkeseredett fejjel ballagtak. Azért örülök hogy kint voltunk, mert a hangulat hatalmas volt - nem tudom a tv-ből mennyi jött át -, na meg láttuk a portugálokat is. Még visszagyalogoltunk a kocsihoz, aztán jöttünk hazafelé. Tesómat felhívtam és megmagyaráztam neki, hogy induljon el otthonról értem az elágazóba. Erre mondta, hogy még nem, csak néhány perc múlva, mert hamar kint lesz... Ja, persze, mi vártunk rá vagy 15 percet, aztán Kinga is majdnem bealudt. :/ Kb. fél egy volt mire hazaértem, de azért a friss focis élmények kárpótolták a kevés alvást. Bár ezzel a meccsel nem jutottunk előrébb, de majd legközelebb. Akkor szintén megyünk szurkolni, hogy HAJRÁ - MAGYAROK! :)