hajnalcsillag

Gondoltam már írok pár sornyit a lányokról, ha már minden hétköznap reggel együtt nevetünk. Ez úgy szokott történni általában, hogy én már beérek 7:10-15 körül az iskolába és így át szoktam menni a volt osztálytársaimhoz, mert szeretem őket hallgatni. És így majdnem 8-ig mindig figyeljük Fanni sztorijait, vagy amit éppen előad Brigivel, és Evelinnel meg nevettünk rajtuk, annyit, mint fél évig összesen. És akkor ilyen nagyon jól indul a nap, és jókedvem lesz, és szeretek hozzájuk visszamenni. :) Na meg őket is szeretem. <3 Vicces lyánkák. Csak most meg egy emelettel lejjebb költöztek. :( Így nem tudom mi lesz a barátságunkból... elnézést, volt osztálytársi viszonyból. Nem baj, majd mesélek nekik jóbanrosszbant, hogy hogyan éledtek fel, meg hogy: Az érzékenységemet anyukámtól örököltem, a jókedvemet apukámtól, de az optimizmusom egyedülálló a családban. :D:D:D