hajnalcsillag

Valamikor hajnalban vagy reggel nálunk is elkezdett szakadni a hó. Azóta is esik folyamatosan. Mondjuk így elég érdekes volt éjjel is. Telihold volt és ilyenkor nem igazán tudok aludni. Fél 2 előtt hirtelen felindulásból felkapcsoltam a villanyt, bekapcsoltam a rádiót (hétköznap ébredés utáni rituálén első mozzanatai), majd ránéztem a telefonomra és így nyugodtan elkönyveltem, hogy még aludthatok pár órát. Így kikapcsoltam a rádiót, le a villanyt, de visszaalvás előtt még beállítottam a telefonom ébresztőjét 5:30 és 5:40-re (ilyenkor kelek..hétköznap). Aludtam pár órát, majd öt óra előtt megint felébredtem, ránéztem a telefonra mennyi az idő, és akkor tudatosul bennem, hogy konkrétan szombat van és nem is kell iskolában mennem. Így hát kikapcsoltam az ébresztőket és aludtam majdnem 8-ig. Amikor is apukám felébresztett, mert ment Pestre és hogy hogy kell használni a fényképezőt. Kikeltem az ágyból, elmagyaráztam, aztán visszafekvés előtt kinéztem az ablakon. Szakadt a hó. Nagyon. Tudtam hogyha felkelek akkor lapátolhatok majd ezerrel, mivel tesóm sincs itthon. 10 után a reggeli végeztével felöltöztem, hogy majd én hősiesem eltakarítom az udvarral az addig lehullott 20 cm havat. Hát, kicsit nagyon sok esett. Anyummal nem győztük lapátolni. Közben persze kijött a mamám is (88 éves), hogy majd ő lesöpri a lépcsőket. Ahelyett, hogy bement volna a melegre inkább kint mászkált és jajgatott, hogy jaj mi lesz velünk. Semmi, ha esik, hát akkor esik. Nagyjából végeztünk az udvarral, kimentem az útra, ott is ilyen 10-15 cm hó az úton (hókotrot max este, vagy holnap reggel fog látni a falu). Próbáltam fényképezni, de igazából majdnem elázott a telefonom, mert annyira szakadt, de azért van ilyen:

Aztán csináltam utat az állatkákhoz, meg próbáltam leverni a fenyőfákról (van egy pár darab) a havat, mert nagyon lefelé hajlottak már, és nem akartam hogy letörjenek az ágaik. Hát ez részben sikerült, bár akkor már majdnem elsülyedtem, mert - nem túlzás - volt hogy térdig érő hóban lépkedtem. Ekkor volt még csak dél, azóta is esik. Visszafelé menet a kaputól újból elkezdtem lapátolni, mert azóta ismét eset 5 cm. Kicsit beljebb érve pihenésképpen raktam napraforgót a madaraknak az etetőbe, szegények ilyenkor nem sok kaját találnak. Ez is szép eset volt, ahogy odaértem a házikészítésű kis kajáldához. Na de ezután még várt az udvar többi része. Igazából már csak félretoltam a havat amennyire bírtam, mert az előző akciókból már építettem egy 1,5-2 méteres hófalat. Emlékszem, hogy még kisebb koromban esett egyszer nagyon sok, de ennyi még sosem! Végülis ilyen 2,5 órás lapátolással (elfáradtam, a kezeim majdnem hólyagosak) eltakarítottam kb. 5-8 millió köbméter havat az udvarról és a ház környékéről. Persze mire végeztem ismét esett 2-3 cm. De most már bent ülök és pihenek, kint 30, vagy annál is több cm hó. Remélhetőleg reggel nem arra ébredek, hogy megint térdig érő hó van. :D

Már rég írtam a személyes életemről, pedig azért történt 1-2 izgalmasabb dolog velem. Mindig valahogy kicsit rohanásban vagyok, amikor pedig lenne időm, akkor is elpocsékolom mindenféle nem túl értelmes dologra. Igyekszem változtatni ezen idén, de azért előtte nézzük meg mi történt még tavaly velem.

Karácsony előtt ismét voltam bábozni. Elég sok helyen voltunk, iskolák - óvodák, kultúrház, imaház. Sok kiscsillag, tanárok, mosolygó emberek, kedves fogadtatás. Nem mondom, hogy nem fáradtam el, mert azért sok.. főleg mikor ketten vittük majdnem az egész darabot 4 ember helyett. De megoldottuk, mert meg kellett oldanunk. Isten segített. Érdemes volt azért az 1-1 mondatért, amit a pedagógusokat odamondtak, meg a kisgyerekekért, akik az ajándékosztás közben boldog karácsonyt kívánnak neked előre! Jól éreztem magam, bár igazán mégsem érzem sajátomnak ezt a "feladatot". Nem tudok olyan közvetlenül bánni a gyerekekkel, pedig szeretem csinálni. Nem tudom, hogy a jövőben hogyan fogok viszonyulni mindehhez.

Jött az utolsó hét a suliban, utolsó nap már alig voltunk. Mindenki lebetegedett, meg lógott, stb. Ilyen a 13. Közben próbáltunk készülni a karácsonyra, amit lehetett előre megcsinálni, hogy tényleg az ünnepkor pihenni tudjak és a családra szentelni az időmet. Részben sikerült. 24-én még sütöttem, de az elkövetkező 2 nap már tényleg pihenéssel telt. Talán először így az elmúlt 3-4 hónapban. Majd jött pár nap még szilveszter előtt, amikor is a krosskulttal foglalkoztunk. Ja igen, még így visszakapcsolódva az ünnepekhez. Már úgy vagyok vele, hogy nem írogatok csak pár embernek, és így olyan jó volt mikor valakitől kaptam üzenetet, kis versikét, volt akitől nem is számítottam volna rá. :)

Újév előtt még írtam Dávidnak egy levelet, hogy én nem haragszom rá, stb. Normálisan leírtam mit gondoltam/gondolok, de nem nagyon hatotta meg. Azóta utál és még jobban kerül. ezvan.. nem csak én vesztek vele, de ez már nem rajtam múlik.

Szilveszterre több program is adódott volna, de Pestre nem akartam menni, elég volt egyszer ilyen tájban utazni.. nem túl kellemes élmény. Így itthon maradtunk a családdal. Éjfél előtt hálát adtunk a 2009-es áldásokért, és hogy együtt, egészségesen megtartott minket az Úr. Majd éjfélkor kimentünk az utcára, a szomszéd lőtt fel tűzijátékokat, meg azt hallgattuk, hogy a kocsmában ordítják egymásnak, hogy BÚÉK, majd közösen eléneklik a Himnuszt. Tesóm kicsit nevetett is rajtuk, hogy néhány ital után milyen hamisan énekelnek, de nem is ez volt a lényeg. Hanem hogy volt bennük annyi tisztelet, hogy elénekelték, hogy becsülik annyira a magyarságukat, hogy ezzel kezdik az új évet! Aztán bejöttünk, ittunk pezsgőt, ettünk virslit, majd ilyen 4 előtt lefeküdtem. Ja igen, előtte még írtam néhány embernek sms-t, jókívánsággal telit az idei évre is.

Néhány nap volt a szünetből, de nem sok értelmeset csináltam azalatt se. Viszont úgy indultam neki az új évnek, sulinak, mindennek, hogy tudom: ez egy jó év lesz, sok áldással és örömmel, mert Isten azt szeretné, hogy örüljünk, vidámak és boldogak legyünk! 2009-ben is történt velem pár dolog, amiről nem írtam ilyen visszatekintő blogot, de azért megemlíteném, hogy Angliáért nagyon hálás vagyok, hogy eltudtam menni és néha még mindig olyan hihetetlennek tűnik, hogy egyedül, először repülővel, egy ismeretlen országban, nem túl jó nyelvtudással. És megjártam, nem tévedtem el, nem lett semmi bajom, sok helyen járhattam, egy kis betekintés kaptam az ottani emberek életébe, szokásaiba, hogy milyen egy gyüli, milyen az ország. Számomra még most is egy csoda, vagy nem is tudom minek mondjam, de az utóbbi évek egyik legnagyobb történése számomra. Még ha másnak nem is akkora dolog. Visszagondolva talán nem akkora esemény, de nekem akkor igenis nagynak számított, és hihetelenül boldog és hálás voltam ezért. A másik ami eszembe jut még 2009-ben, hogy megerősödtek a baráti kapcsolataim (már amelyik olyan igazi). Tudom, hogy kikre számíthatok bármikor, vagy akik gondolnak rám, vagy ha bajban vagyok imádkoznak értem, és ez nagyon sokat jelent nekem. Van aki kimondja, hogy szeret, van aki máshogy mutatja ki, de érzem: én is fontos vagyok számukra.

Az új év kapcsán történt még velem, hogy sokszor vérzett az orrom. Máskor is szokott, ha pl. megfázok és sokat fújom, ilyesmi, de egy időn után nem. Viszont így év végén, év elején 2 hét alatt ötször vérzett, de spontán, hogy pl. mentem reggel a buszomhoz, hideg volt, ki akartam fújni az orrom, erre vér jött belőle. Vagy éppen tartottam hazafelé, Vácon vagyok, fújnám az orrom, erre vér folyik. Az még oké, hogy itthon, mert el tudom magam látni, de így útközben elég gáz helyzet. Megígértem Bobinak, hogy meglátogatom a dokit. El is mentem a háziorvoshoz, aki adott beutalót fül-orr gégészetre. El is mentem, de végül nem kellett összeégetni az ereket, csak kaptam kenőcsöt, meg érerősítő pirulát. Ezután jól is voltam, viszont egyik nap megint eleredt a vérem, épp suliban óra közepén írtuk az áruforgalom dogát. :S Kikéredzkedtem, de nem vérzett nagyon, így pár perc múlva vissza tudtam menni, és folytathattam volna, de már addigra teljesen összezavarodtak a gondolataim, és ideges is voltam emiatt megint, és volt amire nem írtam semmit. Ezvan. Kristóffal mindig akkor beszélünk, amikor valamelyikünk orrvérzést szenvedett el a közelmúltban. Ilyenkor mindig megbeszéljük mi-hogy volt, stb. Népbetegség. :S :D Aki szenved ilyesmiben, az tudja, hogy nem egy vidám dolog.

Na, közben elkezdtük a sulit idén is, még mindig okj-ra járok, és közben az is kiderült, hogy mi lehetek, ha sikerül jövőre a vizsga. Mivel 5 vizsgarészünk lesz (élelmiszer, vegyiáru, textil, bútor, ruházat), ezért 5 oklevet kapunk majd, de a szakmánk megnevezése kereskedő lesz. Ezzel elmehetünk bármilyen boltba, ahol lehetünk majd osztályvezetők, elmehetünk marketingesnek és vállalkozást is indíthatok. Bár egyiket se tervezem, azért jó hogy ezt megcsináljuk, mert tényleg lehet vele valamire vinni. Nyáron ugye lesz majd 3 hetes kötelező gyakorlat az általunk választott boltban. Én oda megyek, ahol nyáron dolgoztam (Coop), mert ott már ismernek, tudják mire vagyok képes, megbecsülnek és én is jól érzem magam. Valószínű két hónapot leszek ott, nyáron úgyse szoktam nagyon sokfelé császkálni.

Még az év elején történt az is, hogy 19 éves lettem. Tényleg egy évvel idősebb lettem, de nem érzem magam idősebbnek. Még mindig fiatal vagyok és sok minden vár rám. Néhány évvel ezelőtt szomorú voltam, mikor csak ilyen 5-6 ember köszöntött, emlékezett rám. Mára ezt kinőttem és nem foglalkoztam ilyesmivel 12.-e előtt, egyszerűen vártam a napot, hiszen egy évben egyszer van ilyen, ami tényleg a szülinapos napja, és ilyenkor kötelezően is boldognak kell lennie. De hát ez enélkül is ment, mert napközben kaptam csomó sms-t, rengeteg buzdítást benne (ami nagyon jól jött, köszönöm), kedvenc közösségi portálunkon is jó pár üzenetet címeztek nekem, a facebook köszöntésekről már nem is beszélve. :D Meg amikor msn-be felköszöntött Coby, ha már a nővérével egy napon ünnepeljük a szülinapunkat. ^^ Vagy fél óra volt mire mindenkinek visszaírtam. És olyan jól esett, hogy még többen az amcsi ismerőseim közül is írtak, Courtney, Kelly meg Teressa is, ami így szinte hihetetlen, hogy veszik a fáradságot és írnak néhány sort. És tényleg nem kellenek ehhez nagy szavak, csupán annyi, hogy boldog szülinapot, vagy boldogat, 1-1 mosolygós jel, és ez olyan sokat jelent számomra, mintha valami nagy ajándékot kaptam volna, aminek az örömével nem tudok betelni. Szóval köszönöm mégegyszer mindenkinek! :) Azért azt még hozzá kell tennem, hogy az elmúlt egy év alatt nem csak korban lettem idősebb, hanem úgy érzem gondolkozásban, megnyílvánulásokban is. Bölcsebb lettem azt hiszem. Kezdek felnőni. Nem azt mondom, hogy mindig jól cselekszem, vagy jól beszélek másokkal, csupán nem vagyok annyira primitív, vagy naív mint régebben. Igaz, valamennyi hiszékenység kell az embereknek, hogy jól érezzék magukat. Szerintem nálam pont jól van így, ahogy van. Lassan kezdem önmagamat megismerni, felfedezni a bennem elrejtett kincsenek, hogy Isten miket adott számomra, mire lehetek képes az életben. Bár még nem tudok igazán megérteni, felfogni mindent, de azért igyekszem. És talán már észrevehető a változás, hogy ha viselkedésben nem is mindig, de gondolkozásban már félig felnőtt ember vagyok.

Hogy írjak egy kicsit az iskoláról is. Volt egy kis félévi hajtás, némi szívatással, de azért nem panaszkodhatom. 4,1-es átlag, nem túl megerőltető tanulással (nem, ez nem azt jelenti, hogy nem kell, csupán tényleg olyat veszünk, ami lényegében érdekel, vagy tudom hogy hasznát fogom venni, ezért figyelek, a számolásokat is értem). De ez is olyan, hogy tényleg sokszor időhiányban szenvedek és Istennek köszönhetem, hogy éppen nem szólítanak fel, vagy későbbre halasztanak valamit. Hát az osztály már nagyjából összerázódott, bár azért mindig vannak feszült pillanatok. Nem azt mondom hogy egy leányálom a mi egyre csökkenő osztályközösségünk élete.. de hát már itt nem is erről szól. Nem szereztem új barátokat, a régieket is kezdtem lassan elveszteni. Nem is igazán érzem jól magam, sokan maguknak akarnak jót áttaposva a másikon, meg a háta mögött, vagy éppen a szeme előtt szidja őt. Ilyenkor elgondolkozok, hogy ezek a hibák, melyek alapján a másikat becsmérlik bennem is megvannak, és akkor vajon engem is a hátam mögött kinevetnek, vagy kigúnyolnak?! Hát, megvan rá az esély. Igaz, a fiúk így is szoktak offolni, meg kifigurázzák azokat amiket mondok, de tudom, hogy ezt egyrészt viccből mondják, meg engem nem is bántó módon piszkálnak általában. Mégis azért néha rosszul esik nekem, mikor egy-egy mondat elhangzik... és ha még rá mondják? Igazából már úgy vagyok, hogy ki kell bírni 1,5 évet, valahogy túléljük, aztán szerintem az osztály nagy része úgyse fogja egymást keresni. Ezzel kapcsolatban írtam ki már több napja személyes üzenetben msn-be, hogy csendben tűrni. Mármint nem az offolásokra gondolva, hanem a megváltozott baráti helyzetekre. De most többet erről nem.

Az elmúlt napokban kicsit letört voltam. Rájöttem, hogy szinte nincs is olyan barátság ami a gyerekkortól kezdődően végigkísérne az életemben. Az évek múlnak, barátságok jönnek-mennek, talán néhány kedves pillanat megmaradt, de a csalódás fájdalma is. Nem tudom, biztos bennem van a hiba, de így az évek múlásával egyre több erősnek hitt barátságom kerül homályba. Igazából nem tudom megmagyarázni miért, talán Isten akarja így, talán nem, mégis ez lesz. Mindegy, ez még nem teljesen tisztázódott bennem, így inkább hagyjuk. Az viszont nagyon jól esett, hogy egyik nap Dániel - kedves székesfehérvári testvérem - rámírt, hogy hogy vagyok, mert olvasta facebookon az állapotjelentéseimet. Már rég nem beszéltünk, és abban a pillanatban olyan jó volt hogy megkeresett, sőt  mondta, hogy majd imádkozik értem. :)

Idén még sok minden vár ránk. Lesznek esküvők, szuper koncertek - reményeink szerint, sok vidám pillanat, és biztos szomorú történések. Próbálom most már megerőltetni magam és ezekről sűrűbben írni.

Még a múlt hónapban elterveztük, hogy véget vetünk a pangásnak, és most mát normálisan nekiállunk a Krosskult fejlesztésének.Ez még a múlt évben volt, de csak mostanra sikerült igazán megvalósítani a terveket. Először most már van saját oldalunk, tehát itt érhető el a magazin. Új arculat, régi tartalom, és vágyaink szerint egy sokkal komolyabb zenei site. Hogy mennyire sikerül ezt a jövőben megvalósítani még nem tudjuk, de azon leszünk, hogy Magyarországon minnél több ember hallgasson keresztény zenét, és ez által kapjon egy kis pluszt az életében. Talán változik bennük valami.

A másik "meglepetés" pedig ez a koncert, amire gyertek, mert nagyon szuper lesz! :)

Tegnap először mentünk suliba a "hosszú" téli szünet után, és hát előkerült a szilveszter téma is. Ezzel kapcsolatban a fiúk már reggelről megtaláltak, és az első nekem szegezett kérdés ez volt: Szilvi, szilveszterkor behulláztál? Amire egy: Persze, hogyne válasz érkezett tőlem. Mondtam hogy ittam pezsgőt, aztán ennyi. Mire elkezdték hogy, biztos süsüt ittam (egyébként nem, minőségi volt, még amit érettségikor kaptam :D) és mellette gombát szívtam (mintha lerína rólam..).

Na de hát jóban vagyok velük, sokat szoktunk nevetni. Rajtam.

Mivel "sikert aratott" az első rész, vagy legalábbis sokan elolvasták, ezért itt az ideje a folytatásnak. Itt az újabb általános áruismereti tudnivalók következő fejezete: a húsokról.

Gondolom azzal mindenki tisztában, van, hogy a felvágottak és különböző, töltött húsok hús tartalma elég kevés. Nagy részük víz, fűszer, adalékanyag és különböző maradék, nagyjából az állat mindenféle testrészét beledarálják. Legtöbbször az élőlények fejét darálják össze (a nagyobb testűeknél), a kisebbeknél meg éppen ami akad. Ennek az egyik nagyszerű példája, hogy a Zalai az csupán ilyen fejrészekből áll. Lehet hogy amit éppen rágsz az nagyon finomra összedarált fog, kitudja... nem válogatnak a feldolgozóban. :D

A disznósajtot nem tudom, hányan szeretitek, de egyébként az állat hólyagba vagy gyomrába töltik vissza.

Ipari szalonna néven pedig minden szemetet beleraknak a kajádba. Ez szinten minden felvágottban megtalálható.

A kenőmájast a megmaradt húscafatokból darálják össze. Egy kicsi a fejből, egy kicsi a lábról, meg a bőröcskel. Hogy van-e egyáltalán máj? Jó kérdés. (a teszkósba biztos nincs :D)

Azt meg mindenki elhiheti, hogy a sajtos párizsinak semmi köze se a húshoz, se a sajthoz.

Egyébként mindenbe előszeretettel darálják a nyelvet, tüdőt, szívet, vagy éppen az állatka tokáját.

A száraz kolbász pedig azért látszik ilyen fénylőnek, mert zsírpapírral áttörölték, hogy frissnek látszódjon. Közben meg már kitudja hány hetes. Így tüntetik el a látható nyomokat.

És hogy miért érdemes olyan embertől vásárolni sütni való kolbászt, hurkát? Mert amit nem tudnak eladni - mert esetleg már rég romlott, azt összedarálják, jó sok fűszer, tartósítók és akkor újra beletöltik valami bélbe.

Egyébként azt mondják finom a lóhús.

Na jó, azt is tanultuk, hogy a sonka meg a téliszalámi jó minőségű, az tényleg abból van, amit ráírnak.

A kedvencemet a végére hagytam. :D Van egy olyan "szalámi" ami csak a disznő véréből meg fűszerekből áll... na jó, meg pár adalékanyag. És azt rendesen beletöltik ilyen bélbe és árulják a húspultnál a többi között. Fekete színű.. biztos gusztusos. :D Tudomhogyavéreshurkaiisdisznóvérbőlvan.

Gyorsan elrepült ez az idő, de mégis annyi élménnyel és érzéssel lettem gazdagabb, hogy még felsorolni is sok lenne. Majd talán a jövő évben írok egy évösszegzéses bejegyzést. Most csak annyit, hogy mindenkinek nagyon boldog új évet, sok vidám és áldott pillanatot a jövő évre is! :)

Na jó, csak sztk-ban tegnap. Kellenek az élmények így évvégére is. Igazából az elmúlt 2 hétben sokat vérzett az orrom, és hát nem túl kellemes. Bárhol, bármelyik pillanatban eleredt a vérem, és ha éppen nem itthon vagyok, hanem pl. útközben, akkor nehéz magammal mit kezdeni. Vasárnap is hasonló dolgok történtek velem, így hétfőn elmentem a házidokihoz, ha már rendelt. Mondtam hogy mi a gondom és adott beutalót a fül-orr gégészetre. Azt mondta, hogy valószínűleg az egyik ér ki van tágulva. Majd megtükrözik és összeégetik. Szerdán el is mentünk a sztk-ba, már reggel, mert egyébként is anyáéknak valami vizsgálatra kellett menni. Már bejelentkeztünk fél 8-előtt, de kiderült, hogy a felnőtt rendelés csak 10-től van. :S Addig leültünk és vártunk. Figyeltem a kiscsillagokat, nagyon aranyosak voltak. :) Közben egy bácsi ott magyarázott nekem, hogy ez egy 4 órás műtét, meg fájni fog, le kell majd fogni. Hát nem volt vicces. Aztán így fél 12-előtt nem sokkal - kereken 4 óra várakozás után - sorrakerültem. Közben egy Megnézte a doki az orrom, azt mondta nem olyan vészes. Nyomott bele krémet, meg vattát, azt benne kellett hagynom. Ezt kell megismételni napi 2-3-szor pár hétig, meg írt fel érerősítő pirulát. Elvileg ez hatni fog, ha nem csak akkor kell komolyabb műveleteket végrehajtani.

Ismét gyorsan repült az idő és elérkeztek az ünnepek. Sürgés, forgás, takarítás, sütés, főzés. Mégis igyekszik az ember a nagy rohanás közepette egy kicsit az ünnep lényegére koncentrálni, hogy ne csak elsuhanjon ez a pár nap maradéktalanul. Nem hiába nevezik a karácsonyt a szeretet ünnepének, hiszen ilyenkor az emberek nagy része odafigyel a másikra (mégha csak most egyszer az évben), kedvesebben szól hozzá, törödik vele. Ilyenkor mindenki egy kicsit megnyugszik, lesz idő a családi beszélgetésre, a régi történetek felidézésre. De mindemellett fontos, hogy megemlékezzünk arról, akinek a születésnapját ünnepeljük.

Az idei ünneplés is meghitt és örömteli volt, tudtunk örülni, boldogok lenni, türelmesek egymás felé. Talán erről kellene szólnia minden napnak, hogy kedvesen bánjunk embertársainkkal. Hiszen azt kapjuk, amit mi adunk! :)

Boldog karácsonyt!

Hétfőn este lefeküdtem időben, mert fáradt voltam és egyébként is mindig 5:45-kor kelek. Kedden is így történt, mégis elég kómás voltam. Elkészültem, kimentem a buszmegállója. Tél van, hideg, folyt az orrom és kifújtam. Egyszer csak azt veszem észre, hogy már vért fújok az orromból. Mondom csodálatos. Hát, 2 másodperc alatt végiggondoltam mit csináljak. Hazamenjek? Áh, de akkor csak egy óra múlva tudok bemenni és kések 15 percet az első óráról. Előző nap már így is hiányoztam. Mielőtt tovább folytattam volna a gondolatsoromat már jött is a busz. Így nem volt választás felszálltam befogott orral. Volt szabad hely és leültem, majd zsebkendő után kutattam a táskámban. Közben az emberek figyeltek, összesúgtak, de senki nem kérdezte meg hogy mi bajom, vagy segíthet-e, még a mellettem ülő se. Igazából el tudom látni magam, mert "gyakran" vérzik az orrom, csak akkor általában kell lennie a közelben egy csapnak meg sok zsebkendőnek. Na mindegy, befogott orral utaztam 35 percet és közben azon imátkoztam, hogy nehogy felálljak és összeessek, vagy nem tudom. Igazából csak kellemetlen volt a helyzet, egyébként nem tehetek róla. Leszálltam a buszról, az egyik osztálytársam is azzal jött. Kérdezte: hát velem meg mi történt?! Elmeséltem, közben felmentünk a suliba, aztán elláttam magam. Szerencsére már nem vérzett az orrom és elájulni se ájultam el a vérveszteség miatt. Utána volt csodálatos 8 órám és este 5-re értem haza.

Máma a Bélus ült mellettem, mert eggyel beljebb ültünk, mert a Niki nem jár már egy hete iskolába, mert megműtötték. Nem sok izgalmas történt ma, szünetben unoztunk, mint mostanában mindig. Közbe a fiúk azon nevettek, ahogy beszélek - mint mindig.

Egyébként a teszkóba láttam egy varázspálcát, ami ilyen rózsaszín volt, meg csillogós, és megláttam és mondtam, hogy nekem kell olyan. ^^ Ilyen műanyag és kb. 20-30 cm és a kislányos, hercegnős kiegészítőknél volt. Tesóm szerint beteg vagyok. Pedig annyira nem volt drága, 700 vagy 800 valahány forint volt.. úgyhogy ha valaki meg szeretne vele lepni karácsonyra, akkor csak nyugodtan, örülni fogok neki. :D

Most hogy tanulunk áruismeretet elég sok dologról megtudom, hogy valójában mit is rejt magában. Az első pár hónapban az élelmiszerismeretet vesszük, abból is az alaptápanyagokat tanultuk, majd a gabonákat, cukrokat, most pedig a gyümölcs - zöldség van terítéken. A tanár -mivel már nem éppen a huszas éveit tapossa- elég sok történetet mesél, meg hogy miket tapasztalt. Néha azért érdemes odafigyelni, mert olyan dolgokat tanulhatunk meg, amit kb. külön érdeklődés, utánanézés után tudna meg az ember. Csak néhány érdekesség:

Azt tudtad, hogyha színes szalvétába csomagolod a kajádat, akkor a benne lévő színanyagok megmérgezik az ennivalódat? de ne azt hidd, hogy a fehér szalvéta egészségesebb! mert azt is ki kell fehéríteni valamivel... De az sem jó, ha alufóliába csomagolod, mert köztudott, hogy aluminumból kioldódik olyan cucc, ami idegrendszeri problémákat és alzheimer - kórt okoz. Ezért sem szabad aluminium edényben főzni, illetve ilyen evőeszközökkel enni.

Aztán biztos sokan szeretik a különböző süteményeket, vagy például a kocsonyát.. vagy aminek az elkészítéséhez szükség van zselatinra. Mert igen, nagy mennyiségben az is káros,mert érszűkületet okoz.

És azt tudtad, hogy a méz mindenre jó?! Gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és még nyugató hatású is. Az összetevői között pedig hormonok is találhatóak.

Ha tartós tejet veszel, az tulajdonképpen nem is tej. Mert a tartósítás (pasztőrőzés) során  - 65 - 85 fokra felhevítik a tejet - mely a forralás következtében elveszíti minden tápanyag és vitamin tartalmát, amit mindenféle cuccal pótolnak utána. Magyarul már nem is tejet iszol.

Aztán tudtad, hogy a kekszek, nápolyik és hasonló édes társaik zsírkrémekkel vannak megtöltve?! Hangsúlyoznám mégegyszer: ZSÍRkrémmel.

Honnan tudod, hogy jó minőségű csokit vettél-e? Onnan, hogy a minőségi édesség nem szürkés színű és kagylósan törik.

Egyébként az ételek elkészítésénél meg érdemes zsír helyett olajat használi, mert a sok állati eredetű zsír egy idő után rákot okoz.

A kakóporokról meg annyit érdemes tudni, hogy a minőségüket a zsírtaltalmuk határozza meg.  24 %-tól 12 %-ig lehet. A holland kakaóporok a legjobb minőségűek, azok ilyen 22-23 % körül mozognak, a szerencsi például ilyen 18-19 % körül van. Ami már 12 % körül van, azt sütésre ajánlatos használni. Persze van ennél rosszabb is, az már a gagyi vegyszer kategória.

A legdurvábbat a végére hagytam. Ezt mondjuk az osztálytársam mesélte, hogy az eperjoghurtba disznószőrt darálnak össze, és a többi gyümölcsdarabokkal rendelkező joghurt se tartalmaz olyasmiket, amiket a reklámban hallunk. :)

De hogy valami jó is legyen. A termékek hátoldalán fel van tüntetve jobb esetben, hogy milyen anyagokat használtak fel az elkészítéséhez. Sokszor vannak ilyen E betűs dolgok, amire azt hiszik az emberek, hogy különböző járulékos anyagok (szín, illat, állag javító, stb.), pedig nem. Mert van olyan élelmiszer, ami az előállítása során veszít vitamintartalmából, és lehet, hogy az egyik ilyen "E" betű valamit ásványi anyagot pótló dologra utal. Persze azért érdemes utána nézni.

Amióta ezeket tanulom, azóta próbálok odafigyelni vásárlásnál, kajálásnál. Egyszer lehet lesz eredménye. Mondjuk kíváncsi vagyok mi derül még ki... :D Ja, és ez nem elrettentés volt, csak figyelemfelhívás. :)

Igen, van egy ilyen című film (The Notebook). Még pár éve készült, nekem meg múltkor (jó pár hónapja) ajánlotta Coby, aztán most letöltöttem végre és megnéztem. Közel két órányi érzelemáradat, de jó kis film. Nagyvonalakban egy idős pár fiatalkori történetét mutatja be, hogy hogyan ismerték meg egymást, szerettek egymásba, stb. Igen, romantikus. Sokat nem lehet rajta nevetni, de nem is ez a lényeg, hanem hogy mekkora ereje van a szerelemnek hosszú évek eltelte után is. Az is igaz, hogy nem ilyen modern film, de megvan a maga "varázsa". Nem akarom lelőni a lényeget, nézd meg! :)

Még a szörnyű hétvégémről jutott eszembe. Pénteken várunk a suli buszmegállójában, szokásos pénteki tömegnyomor. Megérkezik a busz, a sok marha meg egyszerre elkezdi előre nyomni a tömeget, mintha nem lenne mindegy, hogy azt az 5 percet ülve, vagy állva teszi meg a buszon, amíg beérünk a városba. Egyébként is mindenki felfért. Szóval a sok suttyó nyomult felfelé, nekem meg beakadt valamibe a táskám, és ahogy előre felé próbáltam mozdulni leszakadt a Londonból hozott kis apró, szép, kulcstartóm. Persze ezt csak a buszon ülve vettem észre, és tök mérges, meg ideges lettem.. meg szomorú is. Mert ez egy pótolhatatlan dolog, mégha csak egy kis apróság volt is, nekem sokat jelentett. Kitudja hogy kijutok-e még valaha Angliába?... Ez mind a sok suttyó paraszt miatt van, akiktől idegbajt kap az ember a suliba is. Mert igen, a mi sulink tele van ilyenekkel.. meg a város is nagy örömömre.