hajnalcsillag

Akár névtelenül, akár névvel (ha regisztrálva vagy), mert feloldottam a formspring oldalamat. Korábban használtam egy ideig, de nem kérdeztek túl sokat, meg néha elvicceltük az egészet. De most megnyitottam, szóval újra kérdezhettek, amire természetesen alap, hogy őszintén válaszolok. Hajrá!

nincsenek rá szavak, hogy mennyire szeretem Őt és a zenéjét!!

kár, hogy Magyarországon soha nem fog fellépni. :(

Eddig megálljt parancsoltam a Magyarországot is megbolondító Twilight-láznak, és tiltakozásképpen egyetlen részt sem voltam hajlandó megnézni. Tudtam nagyjából miről szól, valamint egy fél részt láttam is egyszer a suliban (egy óra keretében könyörögték ki a többiek a tanártól), de utána is úgy voltam, hogy nem, nem és nem. Kicsit büszke is voltam, hogy nem nézek ilyen vámpírmozikat, de aztán a héten egyik délután bekapcsoltam itthon a tévét...

Azért  szeretem az évvégéket, mert ilyenkor mindig visszatekinthetek az elmúlt hónapokra, történésekre és átgondolhatom a megélt érzéseket, történeteket. Néha jó felidézni, hogy ezen és azon is túl estem - ez által erősödtem, és persze jó visszaemlékezni az öröm pillanataira is.

Ma már annyi minden értéktelenné vált a világban, nem csak a fiatalok számára, hanem az idősebb korosztálynak is. Ebben pedig benne vannak az emberi kapcsolatok és a házasság is. Mivel már lassan az élettársi viszony is hasonló jogokkal fog bírni, mint egy házasság, ezért egyre több pár gondolkodik úgy, hogy egy papírért felesleges plusz energiákat és pénzt befektetni. Sajnos. Szerencsére azonban a saját korosztályomban egyre több fiatalnál tapasztalom azt a vágyat, hogy szeretnének férjet és feleséget, és ezzel együtt családot. Persze vannak kivételek, de most előbbi a többségével elnyomja az utóbbit. Szóval egyre többen látják a papír mögött az igazi kapcsolatot, mely nem csak egy esküvel, vagy egy gyűrűvel jár, hanem egy életmódváltással is. Mert bizony minden ember vágyik egy társra, akire mindig számíthat, aki nem csalja meg, aki otthon várja, aki a gyerekeinek az édesapja/ édesanyja. Én pedig csak örülök, hogy egyre több fiatal helyezi a hangsúlyt a házasságra és a teljes családra. Most karácsony környékén 5 eljegyzés történt az ismeretségi körömben (falubeli pár, 3 volt osztálytársam, és egy CT-s csoportvezető, akivel nyáron lettem jóban). Nagyon örülök mindegyiküknek, még ha nem is vagyok mindegyikkel közeli viszonyban. Örülök, mert döntöttek, hogy máshogy folytatják az életüket; mert vágynak azokra a plusz dolgokra, amiket az ember a házasságában tapasztal és él meg; mert fontosnak tartják, hogy ilyen módon is megpecsételjék az életüket és a párkapcsolatukat; és mert értékesebbnek tartják a házasságot egy papírnál. És bár egy kivétellel nem keresztények, és nem a Biblia értékrendje szerint élik az életüket,ennek ellenére hiszem, hogy az ő házasságuk is lehet tartós és boldog, és ki tudnak állni egymásért és egymás mellett. Szóval sok boldogságot mindenkinek! :)

Boldog karácsonyt kedves blogolvasók! :) Legyen egy nagyon áldott, szeretettel teli, békés, nyugodt ünnepeteket! Ne felejtkezzetek el az ünnepeltről sem!

Az elmúlt hetek hírei sokszor arról szóltak, hogy a diákok elkezdetek tüntetni, sztrájkolni és az utcára vonulni a felsőoktatás megreformálása érdekében. Mivel én is részese vagyok ennek a rendszernek ezért én is tapasztalom, hogy elvonják a pénzeket a suliktól (nálunk is lesz 2 hetes szünet, annak ellenére, hogy neten azt olvasni, hogy az egyházi egyetemeken nincs ilyen), illetve érdekel mi történik a fiatalokkal és az országgal, ezért percről-percre követtem/követem az eseményeket.

Tegnap (csütörtökön) hamar végeztem, és el akartam menni egy JYSK-be, venni valamit karácsonyra. Kinéztem, hogy a sulitól hol van a legközelebbi üzlet, majd felültem a villamosra, és elutaztam, illetve elgyalogoltam oda. Mikor megérkeztem, akkor döbbentem rá, hogy az egy bevásárlóközpontnál van úgy mond (mármint sok üzlet egy helyen), szóval benéztem ide is, oda is - nagyon szeretek nézelődni, és új helyeket felfedezni.

Múlt hét előtti hét szombatján - azaz december elsején - egy előre megszervezett karácsonyi hangulatot idéző egy napos kiránduláson vettünk részt nővéremmel. Az úticél Bécs volt, amiről nem is akarok túl sokat írni, mert gondolom már mindenki volt ott - ha pedig nem, akkor ajánlom, mert érdemes legalább egyszer megnézni. Én utoljára középsulis koromban voltam az iskolával, így jó volt egy kicsit nosztalgiázni.

Na ja, ilyen filmeket néztünk ma az egyetemen kult. antro-n. Ma halállal kapcsolatos videókat mutatott a tanár, hogy öreg nénik hogyan búcsúztatják a szeretteiket a mai napig (ami népszokássá vált), a halálból visszajövő emberek mit nyilatkoztak a halál utáni állapotról, majd átmentünk pont Nógrád megyébe, egy hozzánk nem is olyan messze lévő faluba, ahol a szellemidézésről kérdezték az ott lakókat és a papot. Hát nekem már nagyon elegem volt, komolyan azon gondolkodtam, hogy felállok és hazajövők. Nem értem, hogy miért akarnak ilyeneket ránk erőltetni, meg előző félévben is különböző rítusok, sámánok, meg mindenféle lélekjárás, stb. Oké, hogy valamit le kell adni minden félévben a tanórák keretein belül, de első félévben is már elég volt a filozófia meg az etika. Most meg ezek... És akkor elvárják, hogy fogadjuk el ezeket, meg gondolkozzunk el rajta, meg ma is, hogy vegyük komolyan ezeket a dolgokat. Hát jó persze, ezek komoly dolgok, de nem várhatja el senki, főleg a tanár, hogy majd hinni fogunk benne, meg mi is kipróbáljuk ezeket. Nem csoda, hogy a szellemidézés résznél már a fél csoport nevetett és fogta a fejét. Szörnyű egyszerűen, hogy egy egyházi iskolában ez megy és az ellentétjéről, a kereszténységről, hitről alig tanulunk, meg hallunk valamit. Ennél már csak az lesz szebb, amikor januárban ebből vizsgázok...

Ma végre el tudtam menni meglátogatni a kis tündéri Lilit, aki immáron 7 hetes! Már korábban írtam a blogomban arról, hogy Evi és Balázs májusban összeházasodtak, és akkor Evi már állapotos volt. Még a terhessége vége felé meglátogattam, valahogy szeptember elején, de még mindig nagyon fitt volt. Október elején pedig megérkezett Lili, az ő szeme fényük! Gyönyörű kislány, nem sír, nagyon nyugis, hihetetlenül gyorsan nő, a sok idegen jelenlétét is jól viseli, igazi álombaba (csináltam róla képeket a telefonommal, de mivel netre is csak 2-3 töltöttek fel, így nem akarom megosztani). :) Jó volt újra látni őket, megtapasztalni, hogy milyen szeretetben élnek, és hogy mekkora örömmel élnek meg minden pillanatot. Még mindig kicsit hihetetlen, hogy Evi már anyuka és pedig boltokat járva gyerekholmikat keresek az ő gyermeküknek. Furán éreztem magam, de ez a furán jó érzés. Remélem egyszer én is megtapasztalom ezt a fajta családi idillt!

Nincs mese, engem ostromolnak a férfiak! Csak sajnos nem azok, akiknek kéne. Most éppen egy 36 (!! - értitek ezt, majdnem dupla annyi éves mint én...) éves férfi talált meg. Egyik nap bejelölt facebookon, de nem tudtam ki az, meg idegeneket alapból nem igazolok vissza, csak ha minimum fél órát beszéltünk már - lehetőleg élőben. Szóval volt jó pár közös ismerősünk, köztük az egyik barátnőm, így írtam neki, hogy mégis kicsoda és honnan kéne ismernem. Kiderült, hogy az esküvőjükön szemelt ki magának, mert nagyon szimpatikusnak talált, és már akkor beszélgetni akart velem, de nem jött oda (hál' Istennek), mert mindenféle gondolatok keringtek a fejében. Most pedig családi látogatásnál újra szóba kerültem, így megkeresett és bejelölt. Hiába mondta a barátnőm, hogy esélytelen és nem vagyok könnyen kapható, őt nem érdekelte, és próbálkozni akar. Jelentem: felesleges! Én meg ismételten csak azt kérdezem: MIÉRT?? Miért engem találnak meg az ilyenek? Már teljesen elszörnyedek és lassan iszonyodok a világtól, hogy tényleg itt tartunk, hogy valakinek ez megfordul a fejében, hogy 36 éves férfi és 21 éves nő. Valaki mentsem meg! A leendő férjem pedig jelentkezzen! köszönöm.

Ezzel a címmel készítettem előadást holnapra a 'médiaprogramok elemzése' című órámra. Vagy filmelemzést lehetett választani (überdrámákból) vagy valamilyen témát a féléves tematikából. Igazából ez egyik sem, de mivel a többiek is eléggé szabadjára vették, így gondoltam megpróbálkozom ezzel. Úgy gondolom, hogy nagy felelősség volt ezt választani - még ha elég egyszerűen is tűnik -, hiszen mindenkiben van valamilyen vélemény, mindenkit érint és befolyásol valamilyen szinten. A célom nem az, hogy meggyőzzek bárkit is bármiről, csupán szeretném a kereszténységet egy másik oldaláról bemutatni a csoporttársaimnak és a tanárnak, arról, amelyikről én ismerem. Remélhetőleg senkit nem fogok elrettenteni vagy távolabbi pozícióba helyezni az előadásommal.. Igyekeztem az olvasható, hallható és látható dolgokból is egy-egy plusz kiemelni (így Fish&Chips, Jelige; Hittel és gitárral, Gospel Café - rádióműsorok; keresztény filmbetét, zenék, kb.). Bár a prezentációm tele van csupa általánosságokkal, azért remélem, hogy az extra dolgok miatt figyelemfelkeltő lesz, és inkább ismeretterjesztő, mint valami kényszeres meggyőzés. Azért ha ezt olvassátok gondoljatok rám 11:40 és 13:10 között! Köszönöm. Az előadásomat amúgy a prezin megtaláljátok - rengeteget dolgoztam vele.

Tegnap már alig vártam, hogy a suliból hazaérve bekapcsolódjak a TV nézésbe, ugyanis épp azokban a pillanatokban kezdődött a Voice következő - és egyben utolsó - válogatója. Előzetesen már hallottam, hogy egy srác a 'Hosanna-t' fogja énekelni, és már nagyon vártam, hogy milyen lesz a produkció, na meg milyen reakciók kísérik.