hajnalcsillag

Hogy egy kicsit menőbbé (haha) tegyem a blogom beraktam egy szavazást, amit a jobb oldalon "közvéleménykutatás" néven találtok. Szóval szavazzatok, mert kíváncsi vagyok, hogy miről szeretnétek olvasni/ hallani kicsiny blogom felületén!

Sokszor mikor az utcán megyek a városban a szemeim találkoznak más emberek tekintetével. Olykor hosszú pillanatokig figyelem az arcot, az embert, néha viszont csak egy másodperces találkozás is elég. Sok minden le lehet olvasni a tekintetekből, a mimikából. Vannak olyan napjaim, amikor úgy érzem, hogy az utazás vagy a séta során szándékosan, vagy akár véletlenül is több figyelő arc mered rám. Ilyenkor elgondolkozom miért? Hiszen nem vagyok különleges felöltözve (ha csak nem éppen rikítok a sok szürke ruhás ember között), nem vagyok olyan értelemben szép lány, akit szívesen figyelnek az emberek, és van, hogy még a vidámság sem látszik az arcomon, főleg nem reggel fél 8-kor. Akkor miért merednek rám figyelő szempárok? Gondolkoztam, és lehet, hogy van rá egy értelmes magyarázat. A fekete kabátomon van ragasztva egy 3-3,5 cm átmérőjű narancssárga mosolygó smiley fej. Még a tavaszi diáknap alkalmával került fel. Múltkor mikor temetésre mentünk, akkor le akartam szedni, hogy azért mégse legyen már ott, de nem tudtam, mert ott maradt volna a matrica helye. Így le se szedtem, és ott virít minden egyes nap a kabátomon. Talán ez az, amiért figyelnek, bár nem hiszem, mert nem találkoztam mosolygó arcokkal. :( Van egy olyan igevers, hogy: Ti vagytok a világ világossága. (Máté 15:4). Talán ezt a fényt látják rajtam mások? Remélem. :)

haha, na jó nem is, csak megtaláltam magunkat egy szuper felvételen.

Itt az ősz, az iskola elkezdődött, itt az ideje egy nyárzáró bejegyzésnek.

Megismertem egy fiút. Csoda volt minden, egy röpke pillanat meg megváltoztatott mindent.

A közösségi portálok gyöngyszemén láttam egy linket egy cikkre, mely arról szólt, hogy múlt héten csillaghullás invázió lesz. Nem is olvastam végig, mert annyira nem érdekelt, csak megragadta a figyelmemet, hogy minden este több tucat hulló égitestet lehet majd felfedezni az égen. Ezelőtt még sosem volt részem ilyen jelenség látványában, így csütörtök este fél 12 körül kimentem pizsibe az utcára, hogy hátha - valaki azt mondta, hogy ezen az estén 150-200 csillaghullás várható. Kimentem az útra és csak bámultam felfelé, az égen több ezer fénylő kis aranysárga pont, közben hallgattam a tücsökciripelést és vártam. Vártam, hátha az univerzum egy apró töredéke éppen akkor akarja elhagyni a neki kirendelt helyét. A fák lombjai között egyszer csak megpillantottam valamit, ami a másodperc töredéke alatt elhagyta a látótávolságot. Egy hullócsillag volt. Megvolt az élmény először: emlékezetes. 20 percnyi felfelé bámuló kényelmetlen póz után - mely közben főutcai félelmemet rejtegettem, a pillanat varázsát megszakítottam és bejöttem. Szép volt.

Nem vagyok valami nagy filmes, a címben említetről is úgy kaptam hírt, hogy egy zenei hírlevélben mellékelték a trailert. 2010 januárjában mutatták be az amerikai mozikban a filmet. A történet középiskolásokról szól, drámai fordulatokkal színesített közel 2 órányi tanulságos filmnézés. Az egész egy öngyilkossággal kezdődik. A főszerepelő (menő kosaras srác) gyerekkori barátja öli meg magát az iskolában. Jake már évek óta nem foglalkozott és beszélt ezzel a sráccal, de a temetésére elmegy, amiután teljesen megváltozik a gondolkodása és az élete. Van benne szerelmi történet, gyülekezeti életképek, szó esik a képmutatásról, a magányról, az álmokról és születnek életeket megváltoztató döntések is. Szóval érdemes megnézni, mert lehet,hogy nem gondolod, de egy kis odafigyeléssel te is menthetsz életeket!

Vannak pillanatok, amikor olyan dolgokat érzek, amiket sose korábban. Nem tudom, hogy hogyan viszonyuljak hozzájuk. Először pozitívnak hiszem, elöntik a szívem és a pulzusszámom megduplázódik. Később pedig arra gondolok, hogy ez tényleg én lennék? Ez tényleg az én életem?! Mostanában egyszer többször előjönnek ezek a szívdobbantó érzések. Nem tudom mi lesz, nem tudom. Csak érzem hogy változik az életem, megváltoztam pár dologban, közelebb kerültem emberekhez, másoktól távolódtam. Nem tudom mi lesz a jövő, csak egy valaki tudja, rábízom magam és hiszem hogy a legjobb lesz nekem!

Na, hát az úgy volt, hogy még tavasszal kaptunk családostul meghívót Kitti és Zsolti esküvőjére, akik közel 200 vendég társaságában ünnepelték házasságkötésüket most, július 10-én.

Múlt héten nem voltam itthon, Balatonon táboroztam, de azóta tegnap délután hazajöttem. Szóval lesz új bejegyzés hamarosan meg minden. Addig is kiegészítettem a blogomat 2 új funkcióval, melyeket minden bejegyzés végén láthattok. Ez azt jelenti, hogy egy kattintással megoszthatjátok 1-1 írásomat facebook adatlapotokon, illetve kedvelhetitek a bejegyzést! :)

Bizony. Ugye aki nem tudná kereskedő okj-re járok, mert nem vettek fel főiskolára. Ez két éves, és miután letudtam az első évet van 3 hét kötelező gyakorlatunk, mert csak így érvényes az évünk. Minél előbb le akartam tudni, így suli vége után még egy hetet itthon voltam majd nekiláttam a gyakorlatnak. Ott voltam, ahol tavaly dolgoztam, egy coopban. Reggel 7-től délután 3-ig dolgoztam és busszal jártam. Na jó, egyszer mentem bringával, akkor is délután szakadt az eső és ott kellett hagynom a bringám raktárba.. de másnap azért hazatekertem vele. :D

Lehet egy érzéshez, egy emberhez, egy adott környezethez, színekhez, szokásokhoz, tárgyakhoz, mindenhez ami körülvesz. Emberhez a legkönnyebb és egyben a legnehezebb. Úgy érzed nem tudod elengedni, de legszívesebben távol tartanád magadtól. Mégis van egy érzés, egy belső kis hang mely azt sugallja: ne enged! Majd a gondolataid felül uralkodnak szíved vágyán, és tudod: nem szabad ezt tenned. Nem szabad kisajátítanod, szabadságban kell élnie; akár nélküled. Elengeded-e, vagy továbbra is lelkedhez tapasztod, és a szép emlékeket magad elé vetítve álmodozva nézed végig, ahogy eltávolódik tőled. Pedig te mégis azt akartad, hogy közel legyen, mindig ott melletted. Tényleg ezt akartad, vagy csak túlságosan ragaszkodtál hozzá? Éreztél is valamit vagy csak képzelődtél? Egyáltalán ez a valóság? Igen, az. És megint fájdalomban élsz, egy kőtömb a szívedbe nőtt, te pedig csak kérdezed magadtól: valóban ezt tettem?! Túlságosan akartam, ragaszkodtam, nem engedtem el. Azt akartam, hogy itt legyen mellettem. Hát ez lett belőle.

Már múlt péntek óta. Annak ellenére, hogy nem vittem esernyőt, szakadt az eső és szétáztam, nincs okom panaszra. Nem lett egyesem,  kettesem, hármasom; az átlagom pedig 4,4. Remélem büszkék vagytok rám.

Mert van egy ilyen angol oldal ahová regisztráltam. Kérdezhettek angolul és magyarul, de inkább az utóbbit alkalmazzátok. Eddig minden kérdésre válaszoltam,úgyhogy hajrá! :) Miután reagáltam a kérdésre kikerül a profilomra.