hajnalcsillag

Bizony. Ugye aki nem tudná kereskedő okj-re járok, mert nem vettek fel főiskolára. Ez két éves, és miután letudtam az első évet van 3 hét kötelező gyakorlatunk, mert csak így érvényes az évünk. Minél előbb le akartam tudni, így suli vége után még egy hetet itthon voltam majd nekiláttam a gyakorlatnak. Ott voltam, ahol tavaly dolgoztam, egy coopban. Reggel 7-től délután 3-ig dolgoztam és busszal jártam. Na jó, egyszer mentem bringával, akkor is délután szakadt az eső és ott kellett hagynom a bringám raktárba.. de másnap azért hazatekertem vele. :D

Hát sok érdekességet nem tudok mesélni, mert ugyanazt csináltam mint tavaly, szóval pakoltam meg áraztam. Annyi különbség volt, hogy történt néhány változás a boltban (többek között főnökváltás), ami miatt kicsit nagyobb volt a rend meg a szigorúság. De emiatt több ellenőr meg főnök is jött a boltban, meg volt hogy pár napig egy másik nő vette át az irányítói széket. Egyébként nem csicskáztattak, de az a pár nap elég fárasztó volt, mert ott tényleg végigdolgoztam a 8 órát, annyit pihentem amíg megkajáltam (ez kb. 10 perc szünetet jelent). Meg így néha olyan lehetetlen feladatok kaptam, hogy 8 millió fólia innivalót pakoljak ki kb. 3 karton helyére. De megoldottam (H), aminek az lett az eredménye, hogy így megdicsért a nagyon szigorú, mindenkivel pattogó főnök, és utolsó nap mikor ő volt kicsit beszélgetett velem, kérdezgetett. És így megkérdezi, hogy miután végeztem van-e kedvem maradni?! Én meg így gondolkozom (13:45 felé lehetett),majd mondom: hát már végeztem, de most úgy sincs buszom. Azt hittem haza akar engedni egy órával előbb, közbe kiderült hogy úgy érti, hogy akarok-e a boltba dolgozni miután végeztem az okj-vel. :D Na mindegy, kicsit szőke voltam. Mondtam, hogy nem tudom, mert szeretnék főiskolára menni meg ilyenek.. majd meglátjuk. De megdicsért, hogy nagyon ügyes vagyok meg minden és tök jól esett! :) Egyébként úgy elvoltam, csak néha sokat kellett pakolni, de nem siettem el semmit, főleg ha egyedül kaptam valamit, mert azért sok mindenre kell figyelni, könnyen büntetik a boltot. A hetek vége felé már kezdtem elfáradni, meg egyszer szombaton is kellett mennem dolgozni mikor szerdán voltam mosolytáborban. Ja igen, akkor erről is mesélek.

Szóval jelentkeztem még a tanév során egy tanfolyamra vagy nem is tudjam minek nevezzem, ahol ilyen önismereti órákon vettünk részt. És annak kapcsán merült fel a lehetőség, hogy a váci baptik által szervezett mosolytáborba mehetnénk segítőnek. Én  meg miért ne alapon felírtam magam egyik napra hogy elmegyek. :) A tábort egyébként minden évben megrendezik egy helyi iskolában hátrányos helyzetű óvódásoknak és általános iskolásoknak, ahol egészen reggelről délutánig vannak programok. Amikor az első gyakorlati hetemet teljesítettem akkor volt ez a tábor és én szerdán mentem segítőnek. Azon a héten kedden nagyon durván kiütött rajtam ilyen megfázásos, fejfájos, torokfájós betegség, ami nem tett annyira vidámmá. Konkrétan alig éltem mégis összeszedtem magam, mert ha már megígértem akkor elmegyek. Így kicsit betegen, de annál kíváncsiabban mentem szerdán reggel Vácra. Először is meg kellett keresnem a sulit, amit nekem rajzolt térkép és kicsi gyerekek követése mellett nem volt annyira nehéz. Szóval odaértem és volt valami regisztráció, modntam hogy kit keresek meg miért jöttem. Akkor fedeztem fel Gabit is, akiről nem is tudtam hogy ott lesz. :) Aztán kerestünk valami vezetőt aki mondta hogy nyugodtan segíthetek bárhol ahol látom hogy emberhiány van, mert az mindig akad. Először körbenéztem és máris megtetszett a "kreatív szoba". Ott segédkeztem egy kicsit majd lementünk megnézni a reggeli tornát, utána volt reggeli, valami csoportos beszélgetés és utána volt ilyen "szabadidő", amikor mindenki választhatott, hogy mit szeretne csinálni. Én ott voltam ahol ilyen fonásokat készítettek. Jött sok aranyos kiscsillag és akkor mondták, hogy segítsek nekik, meg rajzoljam meg nekik a mintát. :) Nagyon aranyosak voltak, bár teljesen új helyzet volt ez számomra (mármint hogy így gyerekekkel foglalkoztam). De jól éreztem magam, közbe beszélgettem a bentlévőkkel, megismertük picit egymást. Majd lementünk ebédelni, utána összepakoltunk a tanteremben másnapra, megkerestem Attilát, hogy igazolja le itt voltam, majd a buszmegálló felé indultam. Amíg vártam a buszra eléggé kiütve éreztem magam, konkrétan hogy mindjárt elájulok, a szemem alig bírtam nyitvatartartani. Nem is értem, hogy hogy éltem túl a délelőttöt (na jó, tudom: Isten kegyelmélből), de nehéz volt. A hétről egyébként itt egy kis összefoglaló videó: 

Szóval mikor hazaértem lefeküdtem és próbáltam magam kikúrálni. Hát nehéz volt azt a hetet végigdolgozni, kicsit be is voltam lassulva. De azért örültek nekem a többiek, meg hogy ott voltam segíteni. Még egy hetet tudtam volna maradni, de Júli néni felhívta a központot és azt mondták, hogy nem lehet. Így nem is megyek többet. Egyébként a leigazoló papíromra ötös érdemjegyet írtak. Mondjuk utolsó előtti nap csütörtökön eléggé kiborultam, és mikor hazajöttem sírtam, pedig nem szoktam. De akkor összegyűltek bennem az elmúlt három hét feszültsége, érzelmei és mind a fizikai, mind pedig a lelki fáradság. Nehéz volt. Kifakadtam teljesen és picit összetörve éreztem magam, de utána -és azóta is- békesség van bennem, így pénteken is szinte pozitívan álltam a naphoz. Szóval a gyakorlat letudva, már csak 646737 tételt kell kidolgoznom nyáron. EZAZ.