hajnalcsillag

Csodák csodájára találtam magamról egy jó képet, amin úgy látszik mintha szép lennék. de tényleg.

Remélem mindenkinek áldott és boldog karácsonya van, ahol sok szeretet kap és ad, és nem azért mert ilyenkor az lenne a szokás, hanem mert szívből jön. Én mindenesetre szeretlek titeket! Legyen ez a pár nap mindenki számára különleges, és nem az ünnepi kaja miatt, vagy mert egy feldíszített fenyő áll a házban.

Egy nap nem múlik el, hogy ne történne velem valami érdekes vagy furcsa dolog. Így volt ez a mai nap is. Szálltam volna le az iskolánál a buszról, de senki nem nyomta mega leszállásjelzőt, vagy csak a sofőr nem vette észre, és bizony szépen tovasuhatunk a főúton megállás nélkül. Persze a kedves sofőrnek nem tünt fel, hogy minden nap 8-10 ember leszáll a suliknál, de hát mindegy. Szóval a következő megállóban szálltam le, ami ilyen 10 perces séta kb. a sulitól. 1 perc után mellém ér egy ismeretlen lány és rámköszön. Visszaköszöntem. Először azt hittem, hogy valami ismerős, de utána rájöttem, hogy csak a mi buszunkkal jár, de nem tudom ki. Szóval ott jött mellettem és elkezdett kérdezgetni, hogy melyik suliba járok, meg hanyadikos vagyok, meg megbeszéltük ezt a busz dolgot is. Aztán néha-néha visszakérdeztem tőle. Mondta, hogy a szomszéd suliba jár (szerintem 10.-es), meg kérdezte hogy milyen a Keri?! Hát mondom elmegy. :D Ő is hasonlóan nyilatkozott az ő sulijáról. Aztán egy rövid ismerkedés után külön váltak útjaink.

Nem tudom, mintha vonzanám az idegen embereket, vagy rám lenne írva, hogy bárkivel szívesen beszélgetek. :D Viccesek ezek a reggeli sztorik. :D Jé, és most hogy belegondolok még a nevét sem tudom... :/

Az első advent vasárnaptól kezdődően (tehát múlt hét vasárnaptól) minden nap kiteszünk egy karácsonyi dal a Krosskult facebook oldalára. Ha van kedved, akkor hangolódj velünk együtt! :)

Talán már írtam itt a blogomban, hogy tavasszal jártam ilyen pályaválasztási - önismereti képzésre, és most ősszel lenne a másik 4 alkalom. Viszont mindig úgy adódik, hogy a többiek nem tudnak jönni a másik iskolákból vagy valami, én meg jó kislány módjára múltkor is beköszöntem az oktatóhoz. Most hétfőn is így volt, és akkor mondta, hogy legalább megcsináltat velem ilyen tesztet vagy mit. Meg kellett adnom a születési dátumomat, ő pedig egy lapra rajzolt egy 3x3-as kockát és beírogatta a számokat. Ebből pedig kiolvasta nekem, hogy milyen a személyiségem. :D

Mostanában elég nehéz heteket élek. Elég nehéz felkelnem, és rávennem magam, hogy elmenjek iskolába, vagy ha éppen menni kell valahova. Sok emberrel találkozom és nem szeretem. Nem szeretek a szemükbe nézni. Szeretnék otthon pihenni, egyedül lenni, hogy senki se lássom, hogy ne lássák a letörtségemet, azt hogy problémáim vannak. Szeretnék elrejtőzni. Mert igen én sem vagyok mindig vidám, nem csak jó dolgok történnek velem, hanem egyre nehezebbek amik még feszültebbé tesznek. Úgyis elég sokminden rám van írva, az érzéseimet nem tudom rejtegetni. Kavarognak bennem a gondolatok, néha talán előkerült egy miért is. De igyekszem nem csüggedni, hanem minden nap harcolni és elfogadni. Nem könnyű. Ilyenkor még az sem vigasztal, hogy tudod "Isten nem így lát", "Ő mindig szeret téged". Tudom és hiszem, de ez nem vigasztal. És az sem, hogy mások hasonló helyzetben vannak. Egyszerűen reménykedem, hogy lesz jobb. Muszáj lesz összeszednem magam, mert anya látja a szenvedésem, hogy sírni tudnék, ezért ő is szomorú lesz és segíteni szeretne, de nem igazán tud. Nem akarom, hogy miattam legyen ő is rossz passzban, úgyhogy megpróbálom ettől megkímélni. Nem hiszem, hogy bárki is megtudná érteni a helyzetem, mert nincs ugyanebbe benne, de az talán érthető hogy miért nincs önbizalmam. És nem, nem akarok erről beszélni.

Amikor örülsz, hogy fel bírsz kelni, időben elkészülni, még a buszhoz sem kell sietned. Azonban nincs ülőhely. Még ezt is kibírnád, ha a szomszéd faluban nem szállnának fel babakocsis ikrekkel + 1 hiperaktív kislány. Ha nem a nagyobbik, akkor a két kicsit egyszerre bömböl. Nem, ez már nem is hiszti, ez már üvöltés. Nekem meg fél hétkor - mikor még fel sem ébred az ember, még a nap sem kelt fel - ezt kell hallgatnom. Ha én lennék az anyjuk biztos megnevelném őket, hogy buszon nem viselkedünk így. Nagyon idegesítő. Ha rajtam múlna, akkor tuti ennyi idősem már tisztába lennének némi illemszabállyal és figyelembe vennék a többi buszon utazót is.

Mindenki fél valamitől. Én többek között a pókoktól.. de olyan szinten, hogyha meglátok egyet, akkor addig szenvedek, amíg el nem pusztítja valaki.

Sok minden történt velem. Beteg is voltam, meglepetések is értek, voltam vidám és szomorú, gyenge és fáradt, a tanulásra sem mindig tudtam koncentrálni, sok volt a tennivaló, bábpróbán is voltam. Szóval a héten összejött minden. Kicsit elfáradtam, igyekeztem a hétvége felé összeszedni magam, előbb lefeküdni, pénteken pihenni meg ilyenek. Többé kevésbé összejött. De hétfőtől ismét jön a pörgés: suli, pályaválasztási képzés, este bábpróba. Hm. Nehéz, de hiszem, hogy mindent meg tudok csinálni amit elvállaltam és amira szükség van. Hogy azért vidámmal zárjam: tegnap volt a névnapom és több ember is megemlékezett erről ami nagyon jól esett, szóval köszönöm! :) apukámtól kaptam rózsát is. :) Csak az este valahogy mégsem vidáman zárul.. :/ na majd lesz folytatás.

Ma megyek a tiszkbe (hétfőn meg csütörtökön mindig ott vagyunk), és a szomszédos iskolából kilép egy 30-35 év körüli férfi seprűvel a kezében (gondolom a faleveleket készült a járdáról eltakarítani). És mikor elhaladok mellette akkor elhangzik a szájából egy olyan mondat, hogy: ah, micsoda csinibaba. XD hát jót mosolyogtam rajta. Kár, hogy az ilyen kijelentések ilyen korú emberektől nem sokat nyomnak a latba nálam. Meg nem is hiszek neki, szóval mindegy.

...és ha még 100 évig járnám a Földet, akkor sem találnék nagyobbat ennél a szeretetnél!

Sokszor elgondolkozom azon, hogy bennem mi más mint az átlagemberben? Én vajon kiemelkedem-e a tömegből? A barátok mindig más szemszögből látják a dolgokat, mint én.

Tamás írt nemrégiben egy könyvet, melynek az a címe, hogy Aurolia - Esély a Földnek. Stílusát tekintve sci-fi.

Egy kis részlet a könyvajánlóból: ,,Egy olyan törekvésről szól, melyben egy régi kor kiemelkedő gondolkodói, tudósai azon fáradoznak, hogy helyreállítsák amit évszázadok alatt tönkre tette: a FÖLD nevű piciny, ám nagy múltra nevű visszatekintő bolygót...
A történetben a térbeli és időbeli utazás mellett helyett kapott még eltérő kultúrák és nézetek találkozása, ütközése, valamint a tudomány és fantázia határán húzódó világ kalandokkal és fordulatokkal tarkított felfedezése.
Mindezt hét hozzánk hasonló hétköznapi hős szemszögéből élheti át a kalandvágyó olvasó...
Ha felkeltette az érdeklődésedet, akkor itt beleolvashatsz az első néhány fejezetbe, illetve találsz több infót!

Van egy nyári tábor, aminek Speak Out a neve. Még soha nem voltam ott, de több ismerős, barát járt ott, akik egytől egyig dícsérték. Az idei évben készült egy rap dal, mellyel beneveztek az rtl dalversenyébe.

Hétfő reggel. Mi jellemző rá? Mindenki "nem akarom ezt a hetet, utálom a hétfőt" fejjel ül a buszon, vagy éppen becsukott szemmel próbál koncentrálni hátha egyik pillanatban valami álompor hullik a szemeire, és néhány pillanatig el tud menekülni a nyüzsgés elől. Mert igen, hétfő a tömegről is szól. Legtöbbször már teli van a busz, de ma kivételesen szerencsém volt. Egy lány mellé le tudtam ülni. Szokásos hétköznap reggel volt, ráadásul most még az eső is szakadt...