hajnalcsillag

Itt az ősz, az iskola elkezdődött, itt az ideje egy nyárzáró bejegyzésnek.

Még május közepén írtam egy nyártervező bejegyzést, melyben leírtam, hogy miket szeretnék csinálni a nyári szünetben. Nagy része meg is valósult, hála Istennek!

Május végén elmentem a Részletkérdés, InSalvation koncertre. Nem voltak sokan, de jól éreztem magam. Találkoztam régen látott emberekkel, sokat nevettünk, a koncert után pedig Áron és Attila elkísért minket (Bogi, Nelli, Andi) a pályaudvarra. Megvárták míg felszállunk a vonatra, addig sokat nevettünk, előkerültek emlékek, és Andi elmesélte a szangvinikus bogár történetét. :D

A nyár talán egyik legeslegjobb hétvégéje volt a június 4-6 közötti időpont. Sikerült, elmentem Trnavába a Lumen fesztiválra és láthattam végre a Superchicket (nyálcsorg)!! Annyiiira jóóó volt. :))) Egy kisebb csapattal (Áron, Balázs, Zsuzsi, Marcsi, Zita, én) mentünk vonattal, de kocsival jöttek még Kristófék, szóval volt egy nagyobb magyar csapat. Meg Switchfoot-ra elég sokan jöttek szombaton. Szóval leutaztunk a keletiből Pozsonyba, ott megvettük volna gyorsan a jegyeket (ha a pénztáros nem egyenként teszi őket vmi tartóba a trnavai csatlakozás indulása előtt 2 perccel).. szóval megkaptuk a jegyeket és futás a vonathoz, hogy elérjük még. Mikor felértünk a peronra akkor már épp indítani akarta a kaller néni a vonatot... láthatóan elég ideges volt, hogy miattunk egy percet késik a vonat, gondolom ezt mindabból, hogy szlovákul ordítozott ránk. Na mindegy, szóval elindult a vonat, kb. 35-45 perc utazás várt ránk néhány megállóval. Mivel nem volt ülőhely, meg ilyen kabinok voltak, ezért megálltunk az egyik lejáratnál. Kicsit nehézkes volt a leszállás azoknak, akik minket választottak, de látszólag senki nem utál minket ezért, nem úgy mint a már említett kallernéni. Egyik megállónál nem csukta be valaki az ajtót ahol álltunk, és mielőtt elindultunk volna, izomból mérges fejjel bevágta a szeretett jegy  ellenőrzőnk. Biztos látta hogy magyarok vagyunk és nem zárt a szívébe. Na mindegy, odaértünk, elmentünk a főtérre, ott intéztünk magunknak szállást, majd el is mentünk oda - kb. 15-20 perc séta volt. Útközben valakik nagyon kiabáltak nekünk szlovákul, de nem értettük mi van, gondoltuk az, hogy várjuk meg őket. Megvártuk, aztán a többiek megbeszélték angolul, hogy ők is a szállásra igyekeznek, csak nem tudják merre kell menni, így csatlakoztak hozzánk. Kiderült, hogy az egyik srác beszél magyarul, mert Komárnoból jött. Jó is, hogy találkoztunk velük, mert a szállásnál felnőttek voltak akik csak szlovákul beszéltek és nem értettünk semmit. Így a srác lefordította nekünk mi hogy. :) Egy suliban voltunk, ahol a tantermekben lehetett lepakolni, ezért kellett vinni hálózsákot, vagy amin aludni akarunk. Elkészültünk aztán visszamentünk a főtérre. A fellépésekről most nem írok, mert azt már megtettem Krosskulton. Komolyan a The 29th Chapter fellépése volt a legjobb, annyira jól éreztem magam, pedig nem is hallgatok sok ilyen rapes-hip-hop cuccot, de hatalmas hangulatot csináltak. És, volt vicces sztori is (ami nélkül nem lehetett volna vége a napnak), mellettünk magyarok voltak, amit onnan tudtam meg, hogy a lány megszólított, hogy látok tőle? :D Aztán egy véletlen folytán a fesztivál után megtaláltam fészbukon, úgy, hogy még a nevét sem tudtam, se hogy hol lakik. :D:D:D Szóval Lillát. :) És igen, Superchick alatt része lehettem életem első pogójának. Ne kérdezd, hogy kerültem bele a "magba". :D A koncertek után összefutottunk a többi magyarral, dumáltunk kicsit, aztán visszamentünk a szállásra. Ott összeszedtük a megmaradt kajánkat, és lementünk az ebédlőbe, ahol egy asztalnál helyett foglaltak a magyarok, beszélgettünk, aztán a többiek elmentek még sétálni, mi a lányokkal felmentünk a terembe, ahol lepakoltunk. A szlovákok még ott játszottak meg ilyenek, jól elvoltak, megértették egymást. :D Éjjel nem sokat aludtunk, egy az, hogy ki-be mászkáltak, másrész már hatkor felébredtem kb., aztán meg elkezdtek készülődni, mert reggelről volna valami istentisztelet vagy mi a templomba és odament szinte mindenki. Na mindegy, próbáltunk aludni miután elmentek, nem ment.  Nyolc után felkeltünk, felöltöztünk és elmentem kaját venni a lidl-be. :D Aztán visszamentünk a lányokkal, meg voltunk játszótéren is, sétáltunk, jókat szórakoztunk. Aztán épp a főtérre tartottunk mikor felhívott Áron, hogy hol vagyunk. Találkoztunk a többiekkel a téren, dumáltunk, aztán ők elmentek valamerre, mi meg vissza a szállásra. Úgy volt, hogy pihenünk egy kicsiit amíg nem kezdődik az első koncert délután, erre bealudtunk és kb. 2 órát aludtunk. :D Szóval lemaradtunk pár koncertről. Mikor visszaértünk a térre már hatalmas tömeg volt, nem is találtuk meg a többieket. Viszont összefutottam a kedves székesfehérvári tesókkal (Dáával és Zéével :D). Tudtam, hogy jönnek, dumáltunk kicsit, meséltem nekik az előző napról, majd ő belevetették magukat a tömegbe. Közben megtaláltuk Áront, aki már a megérkezett Asztival dumált. Aztán mi is előrementünk, ekkor már a lengyel reggae csapat  (Maloe Reggae Rockers) játszottak. Nem egészen az én zeném, de azért jó volt. Utána jött a Thebandwithnoname, amit csak azért a közönségből néztem végig, hogy az utánuk következő Switchfoot-kor ne kelljen magam újra beásni a tömegbe. Volt egy kisebb incidensem is a szlovákokkal. Lepakolták pont mögém a cuccaikat a földre, és valószínűleg ráléphettem valamire, hátrafordultam és egy csaj elkezdett nekem szlovákul magyarázni, néztem rá értetlenül, aztán megfordultam. Ez van. :D Szóval ott volt a Switchfoot meg több ezres tömeg, akik majdnem összepaszíroztak. Tényleg eléd durva tömegnyomor volt, ilyet még egy koncerten sem éltem át, pedig nem eggyen voltam már, és nem is az első sorokban álltam. Végül sikerült magamat egy olyan helyre verekedni, ahol láttam, kaptam levegőt, és nem nyomtak össze. Jó volt, jó volt, ismertem néhány dalt is, azokat énekeltem. A koncert után csináltunk egy csoportképet,ott csatlakozott még néhány magyar meg nem tudom. Majd hátra mentünk hátha lesz közös fotónk a csapattal, de nem igazán jártunk sikerrel. Viszont még több magyarral találkoztunk. :D Éjjel még kint dumáltunk, a lányok megvették az utolsó adag kaját a szlovák csávótól, aki nem értette mit akarunk és mi se, hogy ő mit mond. Kint voltunk az utcán, néztük ahogy szétszedik a szinpadot, aztán elmentünk a szállásra, mert akik kocsival jöttek azok hajnalba mentek haza. Aszti csak aznapra jött, így ő az első fél 5-ös vonattal ment is volna haza. Áron és Balázs is támogatta az ötletet, nekem meg már nem volt kedvem a pozsonyi városnézésre, amit beterveztek a rokonok, így úgy döntöttünk, hogy összepakolunk és mi is hazamegyünk a fiúkkal. Így hajnali kettő körül elindultunk a városba, elmentünk az állomásra, de be volt zárva, csak fél 4-kor nyitották ki. Így lepakoltunk és lecsöveztünk az ajtó előtt hajnali fél 3-kor. Ott voltak ilyen rendőrök is, mászkáltak, de ne szóltak semmit. Mondjuk úgy se értettük volna. Aztán kinyitották és bent csöveztünk, akkor már bejöttek a városból a fiatalok is, mert hát nem csak mi voltunk a lumenen.Negyed 5 körül jött a vonat, kimentünk, nagyon hideg volt. Felszálltunk a vonatra, de nem aludtunk mert csak fél órás volt az út. Közben majdnem bent ragadtunk a fülkébe, mert szétesett kicsit a vonat XD. Aztán lepattantunk a vonatról Pozsonyba és bementünk, kb. fél óra volt a csatlakozásig. Be akartunk menni a váróba, de büdös volt és sok volt az érdekes ember... Miután megjött a vonat, felszálltunk és aludtunk, mindenki álmos és fáradt volt. Jött a kaller, aki ugyanaz volt mint odafelé. A lányok megkérdezték tőle, hogy emlékszik-e ránk?! Mondták, hogy mikor utaztunk Pozsonyba, meg hogy még fasírttal is megkínálták és akkor beugrott neki, hogy kik vagyunk. :D Szóval aludtunk, aztán valamikor a magyar határnál felébredtünk. Én Vácon leszálltam, olyan fél 8, 8 óra lehetett. Sütött a nap, meleg volt, a városban senki nem járkált. Vettem magamnak reggelit, néztem buszt, de csak egy óra múlva volt, úgyhogy beültem a váróba. Majd a 9:20-kor felszálltam a buszra és negyed 11-re itthon is voltam. Csodálatos volt! :)))

Az utolsó tanítási nap előrecsúszott június 11-re, mert akkor voltak a nagy kánikulák és országos rendeletet hoznak, hogy vége aznap a tanévnek. Eléggé örültem.

19-én kimentem a Margitszigetre. Előző napokban történt velem pár dolog, amiért nem volt kedvem menni, de mivel nálam voltak a tiszteletjegyek, meg megígértem több embernek, ezért összeszedtem magam. A deles busszal bementem Vácra, azzal jöttek az agárdiak is, így csatlakoztam hozzájuk. Bementünk a nyugatiba, járkáltunk a westendbe, aztán ők fél 3-kor kimentek a szigetre én pedig vártam a debreceni vonatra, mert megbeszéltem Noémival, hogy megvárom és együtt megyünk. Úgy volt, hogy Kristóffal is a nyugatiban találkozunk, de aztán felhívott hogy késni fog, úgyhogy inkább a bejáratnál vár. Szóval megvártam Noémit, közben találkozott Petrával - akit én akkor ismertem meg, és együtt mentünk ki a szigetre. Villamossal mentünk, de ugye a szigeti megállóban nem áll meg a villi, és először rossz helyen mentünk le.. mindegy végül megtaláltuk a fiúkat. Kristóffal próbáltunk valami eltérő karszalagot kiharcolni magunknak - ha már sajtós jegyünk volt, de sajnos nem sikerült. :/ Bent találkoztunk Áronékkal, aztán elmentem körbenézni, meg ismerősöket keresni. Ezzel telt kb. a délután, hogy beszélgettem, keresgéltem, de nagyon jó volt, mert annyi régen látott emberrel találkoztam. ^^ Ott voltak a székesfehérváriak (Dáá, Zéé, Jonny, Toma, Demenyzo), aztán csomót dumáltam Balázsal is (nem a coolstuffal :D), bemutatott emberkéknek, aztán Attilával is összefutottam, jókat nevettem :D, aztán még ők is dumáltak Balázzsal. Aztán mikor odamentünk a rádiós sátorhoz, akkor láttam, hogy a Planetshakers tagok ott mászkálnak, meg ott ülnek a lezárásnál és "unatkoznak". Felhívtam gyorsan Kristófot hol van, hogy nem-e csináljunk velük egy gyors interjút, megkerestük egymást és Noémivel, Petrával, Balázzsal odamentünk hozzájuk és leszólítottuk őket. A dobos srác válaszolgatott, de tök közvetlen, meg jófej volt! :) Aztán próbáltuk levázolni a kérdéseket és a válaszokat egy papírra, mert nem tudtuk felvenni olyan hirtelen történt minden. Utána járkáltam még körbe, majd hátulról figyeltük a többiekkel a Planet előtt fellépőket, majd közelebb merészkedtem a színpadhoz, hogy jó helyről tudjam majd követni az eseményeket. Befurakodtam az első sorok egyikébe, pont egy külföldi csoport vett körbe, akik sokszor értetlenül álltak. Noémiékat nem sikerült megtalálni a telefonos egyeztetések ellenére sem. A koncertről írtunk erre, úgyhogy azt nem elemezném. Kb. 11 körül lett vége az egésznek, akkor még megkerestem Noémiéket, bemutatta nekem Petit (aki azóta a barátja :D ^^), elköszöntem tőlük, aztán rohantam a kijárat felé, mert már vártak. Kocsival hazahoztak, így végig ott tudtam lenni. :) Nagyon örültem a sok barátnak, régen látott embernek, teljesen jó kedvre derültem! :)

A következő héten elkezdtem a 3 hetes kötelező gyakorlatomat a szomszéd faluban lévő coopban. Ugyanazt csináltam mint tavaly, pakoltam meg áraztam, meg mikor mit kellett csinálni. Épp mielőtt mentem volna főnökváltás volt, és kicsit káosz volt az egész, meg pár napra más ember is lett a főnök, aki tényleg alig hagyott 5 perc szabad időt. De mikor az utolsó nap volt ott, akkor beszélgettünk, kérdezte mik a terveim, akarnék-e ott dolgozni miután befejeztem a sulit... A 3 hét letelte után nem maradhattam ott, mert a központban nem engedték meg.

A Mosolytáborban is voltam, de arról már írtam, úgyhogy azt most kihagyom.

Sajnos az ...and then You came koncert nem jött össze a srácoknak, így nem is mentem Debrecenbe és nem találkoztam velük. :/ De ami késik, az nem múlik! :))

A gyakorlatom befejezését követő napon volt Kitti és Zsolti esküvője, amelyről szintén írtam már egy hosszabb bejegyzést.

Ezután itthon voltam egy hetet. Hét közben volt,hogy 5-kor keltettek, mert még málnaszezon volt és le kellett szedni a sajátunkat. Idén nem volt olyan sok, úgyhogy szerencsére hamar végeztünk, meg nem is kellett minden nap menni. De azért az durva volt, hogy már reggel 7:30-kor égetett a nap.

Ezen a héten rámírt msnen Balázs, hogy nincs-e kedvem menni a szarvasi koncertre, mert innen mennek majd kisbusszal és van még hely. Pont nem voltam itt mikor írt, aztán ők próbáltak, mondta hogy majd ír. Aztán végül másnap felhívott hogy mi hogy van, meg szombati nap délelőtt mennek és ha akarod menni, akkor majd szóljak neki és ő szól a többieknek. Átgondoltam aztán visszaszóltam neki, hogy mennék. :D Így utaztam le Miska tagokkal, barátnőkkel, barátokkal kisbusszal Szarvasra. Nagyon hosszú volt az út, lassan haladtunk, de ilyen dél körül leértünk. Akkor körbenéztünk, de mindenki elment valamerre. Én Verával (gitáros), anyukájával meg Balázs anyukájával tartottam egy kisebb városnézésre. Beszélgettünk Verával suliról, krosskultról, mindenről ami eszünkbe jutott. Ettünk fagyit, aztán visszamentünk ahol ez az egész szélrózsa találkozó volt. Sajnos senki nem ismertem. Leültünk egy padra és figyeltük a délutáni programot, miközben észrevettem Annamarit az egyik volt osztálytársamat, akivel már tök rég találkoztam, beszéltem. :) Úgyhogy elmentünk, sétáltunk, ittunk bodza szörpöt - mert másfajta nem volt :D, aztán beszélgettünk amíg nem kezdődött a Miska. Akkor előre mentem a színpadhoz. Erről is írtam krosskultra. A hangulat nagyon jó volt, sokat nevettünk, a közönség is élvezte. :) Viszont volt egy nem túl szép megmozdulás. Időben ott tartottunk, ahol a Miska koncertnek vége kellett volna lennie, viszont csúszott az egész, így nem is játszottak el mindent, amit terveztek. A végén 2 dalt próbáltak egyben eljátszani, de valakinek ez nem tetszett hátrament és lehúzta a hangosítást, ami egy tök paraszt dolog volt. Mivel a zenészekkel voltam, így a fellépés után láttam az ő reakciójukat és kicsit részese lehetettem a drámának, ahogy mindenki kiakadt - amit megértek. Na mindegy, összepakoltak, be a kocsiba, aztán elsétáltunk oda, ahol sátoroztak a Körös partján. Aki akart csobbant egyet, de 5 millió szúnyog volt ott és majdnem idegbajt kaptam rövidnagrágban. Aztán még a többiek kíváncsiak voltak az esti nagy színpados BlackBirds fellépésre, így visszamentünk. Akkor már játszottak, hatalmas tömeg, táncra perdült emberek, hatalmas hangulat, '80-as évek beli feeling. Én már túl fáradt voltam mindenhez, úgyhogy csak leültünk egy padra és figyeltük őket. De nem volt rossz, más helyzetben biztos én is jobban élveztem volna. De azért kedvcsináló hozzá:

Ennek olyan 11 körül lehetett vége, utána még visszamentünk a buszhoz, elköszöntünk akik ott maradtak, beszálltunk a buszba és fél 12 körül indultunk haza. Elől ültem én is, és figyelnem kellett a táblákat, szóval nem nagyon aludtam, olyan hajnali 2 körül érhettünk haza. Nagyon örültem hogy elmentem! :)

Szóval vasárnap hajnalban hazaértem, hétfőn hajnalban pedig tesómmal és apummal mentünk le Balatongyörökre a gyülis táborba, ami szombatig tartott. Anya nem tudott szabit cserélni arra a hétre, így ő nem jött akkor. Apa szerdán hajnalban jött haza. Jó volt ez is, pont azon a héten volt iszonyú kánikula. Napi 2 alkalom volt, reggel és este, közben 3x kaja, mellette pedig szabad idő, amikor mindenki az csinált amit akart. Sokat pihentem, esténként kiültünk páran unozni. A téma a sáfárság volt, voltak vendégek is Piszter Emil és Pintér Béla. Sokat tanultam, megmutatta Isten, hogy ő hogyan lát engem az ő szemével. Szombat reggel lejött anya és apa, aznap elmentünk a nem messze lévő Afrika múzeumba, tök menő volt, csak kevés volt az állat. De lehetett tevegelni is! :) Aznap már nem volt jó idő, sőt nagy vihar volt éjjel, lehűlt az idő. Pedig volt bemerítés délután, 3 ember merítkezett be! :) Aztán esti alkalommal zárult az egész tábor. Másnap még volt reggel és mindenki ment haza. Szakadt az eső, tök rossz idő volt. Hazafelé megálltunk kajálni, aztán dél után itthon voltunk.

Utána már itthon voltam, nem is csináltam semmit, pihentem, augusztusban pedig elkezdtem írni a tételeimet.. ami rengeteg volt, még most se fejeztem be, amit nyárra adtak. Aztán augusztus 14-én volt Andi és Denis esküvője szintén itt Petényben. Megkértek hogy előtte lévő napon menjünk segíteni edényeket pakolni meg elmosni. Olyan fél 11 körül lementem reggel, 120 főre el kellett mosni, öblögetni és törölni tányérokat, evőeszközöket és poharakat. Hát ezt is csináltuk, meg hordtuk az edényeket, aztán főztek kaját annak aki segített meg ilyenek, azokat megvendégelték. Egyszerre leültünk kajálni, ez volt olyan délután 3 körül, beszélgettünk, aztán segítettünk még ezután elpakolni meg ilyenek, este fél 7 körül jöttünk haza, már ekkor fáradt voltam. Pedig ha belegondoltam, már akkor kiakadtam, hogy mi lesz másnap. Mivel nem volt aki segítsen, meg felszolgáljon az esti vacsora alatt, meg utána pakoljon ezért önkéntesen segítettünk, pedig mi is ugyanolyan vendégek voltunk... csak mi felvettük a kötényt. Szóval úgy nézett ki a szombatom, hogy reggel 8-kor elmentem Enikőhöz, aki feltűzte a hajam, majd egy órán belül mentem segíteni ismét. Kellett teríteni, pakolászni, mosogatni, amit az előző napon. Lassan megérkeztek a távolról jövő vendégek is, őket is ki kellett szolgálni, aztán fél 12-kor hazamentünk lefürödni meg átöltözni mert 1-kor volt a polgári a szomszéd faluban és azt mindenképpen meg akartuk nézni. Sikerült is időben elkészülni, így átmentünk. Nem volt sok vendég, de mégis hangulatos volt. Mivel Denis brazil, és voltak külföldi vendégek is, ezért végig volt angolra fordítás. Így kicsit hosszabb volt az egész, de ilyet még úgy sem láttunk. Ezután hazamentünk átöltözni, mert volt ilyen vendégváró kajálás (falun már csak így megy :D) az egyházi része előtt. Ott kellett kivinni a kaját, majd összeszedni a tányérokat, mosogatni, stb. Itt csak az volt a gáz, hogy 2-től fél 4-ig volt mindez, de volt aki fél 4 előtt nem sokkal esett be.. az imaházban pedig 4-kor volt az esküvő, amire ismét menni szerettünk volna, szóval nagyon rohanásos volt. Fél 4 után jöttünk el, gyorsan haza, átöltöztünk, rendbe szedtük magunkat, de már csak a bevonulás volt hátra, úgyhogy lehet ciki volt, de csak a fiatal házasok után mentünk be. XD Az esküvő nagyon szép és megható volt. Itt is angol fordítás volt végig, valamint neten élő felvételen keresztül közvetítettek az egészet Brazíliába a rokonoknak, mert sajnos Denis részéről nem tudtak eljönni a szülők, csak két brazil fiú volt itt. A köszöntések között első volt Denis, aki felolvasott egy hosszú szöveget magyarul (!!), amiben megfogalmazza, hogy mit jelent számára Andi és hogyan fog rá vigyázni, meg minden ilyen szép gondolat. Jaj, nagyon aranyos volt. Főleg mikor mondta, hogy te vagy a hercegnőm és kicsit törte a nyelvet. :) Aztán mikor a brazil srácok köszöntötték őket, akkor az egyikük felhívta Denis apukáját aki élőben angolul köszöntötte a fiatalokat. Hát kb. mindenki csak mosolygott és könnycseppek jelentek meg az emberek arcán. Volt még pár köszöntés majd kivonultak, ahol fogadták a többi gratulációt. Pár kép róluk:

Ezután ismét rohantunk haza, lefürödtem, megint átöltöztem és mentünk Andiékhoz, ahol volt az egész kajálás meg minden. Fél 8-kor hozták étteremből a menüt, addig nyugi volt, majd leültettek mindenkit és pedig felszolgáltam. Volt először leves, aztán köretek meg sokfajta hús ilyen tálakon, süti és torták, majd pedig töltött káposzta. Nagyon durván elfáradtam, szó szerint le-fel rohangáltam, mindig kellett valamit csinálni. Miután kivittük a kajákat és nyugi volt, akkor mi is leültünk tesómmal, hogy együnk valamit. Olyan 10-11 között kezdett el mozgolódni a nép, közben volt az ifjú házasoknak játék, meg élő zene. Kicsit beszélgettem Áronnal, aztán segítettem törölgetni, meg öblögetni. Ilyen hajnali fél 1, 1 körül jöhettünk haza, de akkor is csak azért, mert anya mondta hogy menjünk már haza eleget dolgoztunk. Pedig kellett még volna segíteni, mert a fiatalok mulattak és kb. az öregek, vagy öregebbek csináltak mindent... kivéve uncsitesóinkat. Na mindegy, érdekes volt. Elég későn feküdtem le, aztán ilyen 11 körül keltem és mentünk Andiékhoz ebédelni ilyen utóebéd ami megmaradt csomó kaja az előző napról. Akkor már többet tudtam dumálni az emberekékkel, bár tiszta kóma voltam. Ott voltunk délután fél 3-ig vagy meddig és aztán jöttünk csak haza, de utána már tényleg pihentem.

A következő héten belevetettem magam a tételírásba, olyannyira, hogy 20-án nem mentem le a családdal a debreceni világkarnevált megnézni.. Pedig még sosem láttam, érdekelt is volna, csak nem tudom, éppen nem láttam ki a tennivalóim mögül és azt mondtam inkább nem megyek. :S :/

Most augusztus utolsó szombatján még egy esküvőn voltunk Vácdukán, ahol Brigi és Andris házasodott össze. Egyszerű volt, de mégis szép minden. Ott is segítettünk pakolgatni meg ilyenek, de hamar elfáradtam és eluntam magam, ezért fél 10 körül folyamatosan apát és anyát kérdeztem, hogy mikor megyünk már haza. Fél 12-kor indultunk el onnan...

Ami még volt: egy véletlen folytán megismertem Vid-et, aki a szomszédba jár és nem szokott nevetni, mégis sikerült megnevettetnem! :). Kinyúlt a kutyánk Berci. :( Szegény beteg volt, valami fertőzés apa azt mondta, el is égette az ólját meg minden. Meg volt még ilyen 25+ itt Peténybe, és megkért az unokatesóm, hogy menjek segíteni. Volt egy akadályverseny és annak az egyik állomásán voltam én, el kellett mondani, hogy mit csináljanak meg ilyenek, tök menő volt, még sosem csináltam ilyesmit. :)

Nagyon vegyes volt ez a nyár, sok érzés, gondolat megérintett. A június és a július elég sűrű volt, sok helyen voltam, sok mindent csináltam, legtöbbször vidám voltam, de voltak szomorúbb, antiszociális pillanataim.

Az augusztus meg... hát érdekes volt. Itt inkább kevesebb volt az örömteli pillanat, nem is telt olyan eseménydúsan.