A közösségi portálok gyöngyszemén láttam egy linket egy cikkre, mely arról szólt, hogy múlt héten csillaghullás invázió lesz. Nem is olvastam végig, mert annyira nem érdekelt, csak megragadta a figyelmemet, hogy minden este több tucat hulló égitestet lehet majd felfedezni az égen. Ezelőtt még sosem volt részem ilyen jelenség látványában, így csütörtök este fél 12 körül kimentem pizsibe az utcára, hogy hátha - valaki azt mondta, hogy ezen az estén 150-200 csillaghullás várható. Kimentem az útra és csak bámultam felfelé, az égen több ezer fénylő kis aranysárga pont, közben hallgattam a tücsökciripelést és vártam. Vártam, hátha az univerzum egy apró töredéke éppen akkor akarja elhagyni a neki kirendelt helyét. A fák lombjai között egyszer csak megpillantottam valamit, ami a másodperc töredéke alatt elhagyta a látótávolságot. Egy hullócsillag volt. Megvolt az élmény először: emlékezetes. 20 percnyi felfelé bámuló kényelmetlen póz után - mely közben főutcai félelmemet rejtegettem, a pillanat varázsát megszakítottam és bejöttem. Szép volt.