hajnalcsillag

Hétfőn elmaradt óránk, így hamar végeztünk, és miután megvettem a jegyemet Evelinnel lecuccoltunk az első soron egy padnál. Épp valami érdekesről beszélgettünk, amikor odajött egy lány hozzánk, és megkérdezte, hogy nem-e tudjuk, hogy honnan indul a vácdukai busz. Hát nem tudtuk, ezért mondta Evi a csajnak, hogy minden sor elején van egy tábla, amire rá van írva, hogy az adott sorról hova megy busz, azt nézze meg. A lány el is ment. Vajon miért hozzánk jött oda, és miért nem máshoz?! Mert látta, hogy mi normális embernek látszunk, nem úgy mint a suttyó parasztok, akik csak bunkózni tudnak. Miután ezen jót nevetgéltünk láttuk, hogy a lány nem találja meg. Így nézzük, és pont az első sorról indult oda busz. :D Nem volt gáz.. mi meg elküldtük őt jó messzire, hogy innen biztos nem megy oda.. Aztán Evi utánaeredt, még én vigyáztam a cuccainkra, de közben a lány meg visszafelé jött és elkerülték egymást. Aztán a csajszi heves telefonálásba kezdett.. mikor észrevettük hol áll, akkor szóltunk, hogy bocsi, mégis rosszul mondtuk, és innen az elsőről megy busz. Nem volt gáz. Aztán fel akart szállni az egyik buszra, de valamit beszélt a sofőrrel, aztán elment másfelé. Hát mi megpróbáltunk segíteni.

Aztán hétközben is történtek kisebb és még kisebb érdekességek, de ez már nem olyan lényeges. Álmodtam megint egy nagyon furcsát, ami tök valóságos volt. De most ezt nem. A lényeg az, hogy a Krosskulton nő a napi látogatottság aránya, és általában eléri a 400-at. Sőt, mostanában már az 500-at is felülmúlta párszor. :) Ugyhogy olvassátok ti is szorgalmasan.

Ugyanakkor történtek aggasztó dolgok is, mivel felvételi lapot már sehol nem lehet szerezni. Így marad a netes jelentkezés. Már nincs sok hátra.

Tegnap meg sütöttem suliba meg itthonra fahéjas muffint, meg sajtos rudat. Mert múltkor is ízlett a többieknek, és gondoltam most is csinálok nekik. Ehhez viszont kocsiba kellett ülnöm tesómmal egyedül!, hogy elvigyem a szomszéd falu boltjába néhány hozzávalóért, mert itt nincs semmi. Falunk élünk, ez van. De egyben hazaértünk.

Majd még.. írok, csak mostanában időhiányban szenvedek.

Igen kéremszépen, hétfőn beszereztem a hőn áhított koncertre a jegyemet! :) Bibibííí. Megcsodálhatod te is, ha gondolod... Egyébként érdekes volt a vásárlás (ja, ez még hétfőn történt), mert bementem a tourinformba, és mondtam, hogy egy koncertjegyet szeretnék, Pest, Dürer kert, április 25. Először nem értette a csajszi, hogy hol. Mondom, hogy Dürer kert. Jó, beírt valamit, szerintem azt hitte, hogy valami angol név, csak nem jól mondom ki. Persze, hogy nem talált semmit. Mondja nekem, hogy írjam be neki.. aztán mondtam mégegyszer, hogy Dürer kert. Jaaa, a Dürer kert.. már tudta. :D Aztán nem tudtam hogy hívják a svéd bandát. Jó, akkor mutatja a listát. Mondom neki, hogy felülről a harmadik. Megy lefelé.. Mondom, hogy a harmadik a Millencollin.. nem találja. Akkor már rámutattam, és elindította jegynyomtatást. :D Végülis megvan a jegyem, és ez a lényeg! Kell ennél több? Nem. Na jó igen, hogy végre írják már ki, hogy ittlesz az MxPx. :D

Te beszerezted már a jegyedet? ^^

Már pár napja kicsit rosszabbul érzem magam, apumtól elkaptam ezt a torokfájásos nyavalyát. A mai napom is így indult. Aztán reggelről annyit beszéltem, hogy tisztára rosszul lettem és egy nyikkadt hang se jött ki a számon. Nem volt gáz végülis, csak bologattam. Aztán ahogy pihentettem a hangszálaimat kicsit javult, bár ennek ellenére egy csomót nevettünk. Marketingből a 50. óra volt és mondta a tanár, hogy valaki megtarthatja az órát helyette. Senki nem merte bevállalni, végülis rábeszéltük Fannit. Végignevettük az egész órát, igaz, hogy semmit nem tudott marketingből, hogy mi hogy, ezért csak olvastatott, de azért poén volt. :D Ja, és a tegnapi nap csúcspontja, hogy kiderült, hogy lesz MxPx koncert Magyarországon! Értitek, a kedvenc bandám itt, nem is kell külföldre menni?! Már ezt várom egy éve! A mai nap csúcspontja pedig az, hogy épp most olvastam, hogy akkor lesz a békési konfi is!!! Engem tönkre akar tenni valaki, nyáron is választanom kellett a család és a koncert között. Most meg... a kedvenc bandám és a kedvenc konfim között...áhhhh. Kész vagyok. Most pedig úgyérzem magam mintha kiszakadna a tüdőm, vele együtt az összes belem, és a szívem vérezve elfolyna közben.

Ma ahogy utaztunk Pestre vonattal, figyelmes lettem néhány emberre. Észrevettem, hogy mutogatnak egymásnak, mármint ilyen jelbeszéddel. Gondolom süket - némák voltak. Aztán elővettem az iPodomat, és akkor döbbentem rá, hogy jéé. Ők lehet, vagyis valószínű, hogy nem hallanak semmilyen hangot, max nagyon alacsony szinten. Épp elindítottam egy dalt, mikor belegondoltam, hogy milyen lehet az életük zene nélkül. Itt persze nem csak az együttesek által játszott muzsikákra kell gondolni, hanem bármilyen hangra. A tavaszi madárcsicsergésre, a figyelmeztető hangokra, az érzelmeket kimutató hangjelenségre, és még számtalan dologra. Egy pillanatra leállítottam a zenét, majd arra gondoltam, hogy mi lenne velem zene nélkül. Egyszerűen szörnyű lenne. Azt hiszem kevesebb vidám pillanat lenne az életemben, kevesebb embert ismernék, tudatlanabb lennék, és talán még depressziós is. Viszont ezeknek az embereknek az arcán nem látszodott semmilyen szomorúság, sőt még néha elejtettek egy - egy mosolyt is. Ezek szerint boldogok. Remélem, hogy ami jó dolgokat nem tudnak megtapasztalni, azt másban visszakapják többszörösen, és ettől életvidámak lesznek.

Suliban lezárták az első félévet. Gyorsan elrepült, de azért eseményben gazdag időszak volt ez. Sokat nevettünk és volt, hogy szomorúak, vagy mérgesek voltunk. Hát nem mondhatnám, hogy tudtam hozni a tavaly évvégi több, mint 4-es átlagomat. Elég sokat rontottam, mert nehéz volt és nem mindig tudtam mindent úgy megtanulni ahogy kellett volna. De már tervben van, hogy a második félévben miből kell javítanom. Remélem ez fog is sikerülni, hiszen ez sokat számít a továbbtanulásban. Legrosszabbul matekból jöttem ki, ez egy kettest jelent. Nem, nem vagyok buta, értettem és tanultam, csak nem volt hozzá önbizalmam és elrontottam. Na meg sokat is hiányoztam és nem volt lehetőség a javításra. Aztán van egy pár hármasom, ezeken igyekszem javítani a következő hónapokban. Természetesen akad pár négyes és ötös is, amit szeretnék megtartani, illetve tovább fokozni. De talán a legbüszkébb a dicséretes rajzomra vagyok büszke. Talán azért, mert egyrészt utálok rajzolni, másrészt nem tudok. És ez tény. Viszont minden munkára ötöst, illetve csillagos ötöst kaptam, ami számomra nagyszerű boldogságot jelent. Igaz, a beadandó munkáknál többet számított a kreativitás, mint a rajztudás. Még nem kaptuk ki az ellenőrzőt, de már tudom mire számíthatok. Itt a második félév, megpróbálok igyekezni.

Még egy ide kapcsolódó történet, ami bár nem félévi, de mégis vicces. Tesin mostanában csak floorballozni szoktunk. Talán rájött a tanár, hogy ez az a játék/sport, amit majdnem mindenki szívesen játszik, és még élvezzük is. :D Már korábban írtam nagyszerű eredményeinkről, mely szerint egyszer 15-2-re nyertünk (amiből 2 gólt én lőttem, a másik 13-at Kutnyik), valamint egy 8-6-os győzelem, melynél szintén 2 gólt lőttem. Nos múlt tesin is ezt a játéklehetőséget választottuk. Bár most nem nyertünk sajnos, az alap két gólos részemet hoztam. :D Büszke vagyok magamra nah. Egy sport, amit szeretek és még jó is vagyok benne valamennyire. Evi mondta, hogy olvasta, hogy lehet bekerül az olimpiai játékok közé ez a játék is. Kár, hogy már ilyen "öregek" vagyunk. Talán pár évvel később mi is részt vehettünk volna rajta. :D Csak rendszeres edzés kellene, és a megfelelő csapattagok.

A hétfői nap különleges volt számomra. Mert igen, pontosan 18 évvel ezelőtt (1991. január 12-én) láttam meg a napvilágot. A hét első napja ugyanúgy indult, mint a többi átlagos hétköznapi nap. Tesóm reggel meg akarta ráncigálni a fülemet, de nem engedtem. Aztán mentem suliba. Vittem a barátaimnak a suliba sütit, mert szeretem őket. ^^ Így kínáltam őket, de nem tudták, hogy e nemes alkalomból készítettem nekik. Csak akkor jöttek rá, mikor Evi és Szandi felköszöntött, és akkor mindenki odamondta, hogy boldogszületésnapot!:) Egyébként így egész nap lestem a telefonomat, hogy mikor rezzen, vagy csörren meg, hogy valaki gondol rám. De ez a pillanat csak egyetlen egyszer következett be egész nap, méghozzá egy kedves barátomtól, Dávidtól kaptam sms-t. (Ő mindig gondol rám ^^). Aztán hazajöttem. Itthon néztem a leveleimet, és láttam, hogy Balázs kommentált nekem. Gyorsan megnéztem, és hát nagyon megörültem. Egy csomót nevettem és jobb kedvem lett. (nem mintha addig szomorú lettem volna, csak azért mégis.) A jókívánságok mellett írt nekem egy verset, kaptam tőle virtuálisan egy zenélő képeslapot, és természetesen egy rajzot. :D (mostantól gyűjtőm őket):

Nem süt a nap, pedig kéne
de mit is várunk mi így télen
karácsony után még egy ünnep
mikor az ember meglepetést küldhet

nem akarom ragozni, nem az itt a lényeg
fogadd szeretettel, csináltam egy képet.
kívánom hogy legyen boldog minden napod
akárcsak január 12. a születésnapod.

 booldog szülinapot *gitárriff* boldog szüliiinapooot *gitárriff* boldog szüüliinapoot SZiiilvi *gitárszóló és fröcsög a vér a torkomból amint elhörgöm az utolsó sort egy breakdown kíséretében* boldog szüüüüüüüliiiiiinaaaapooooooooot.

Aztán felköszöntöttek itthon is. Kaptam tűzijátékos, 18-as gyertyás, boldog szülinapos feliratos gesztenyortát. Kaptam szép kis, sárga, cserepes virágot, meg porcelán dolgokat, meg csokit, meg pénzt, meg mindenféle kreatívkodásra alkalmas dolgot (úgy látszik, hogy szeretnék, ha folytatnám ezt a fajta tevékenységemet), meg gyertyát, ezt úgy mindenkitől, meg még Nixytől kaptam utólag bombont és egy lapot. Így nézett ki nagyjából, meg volt bele is írva, de hát nem oszthatok meg mindent a kedves olvasósággal. :D Ez ismét megnevetetett, mert nagyon tetszett.  Aztán iwiw-en írt még ilyen 5 ember, annyi volt kb. a köszönés. Ja, és persze nem felejtem Bobit, aki msnbe köszöntött, és rajzolt nekem valamit. Először nem akarta megmutatni, de aztán egy sor könyörgés után megkaptam, majd kiszínezve is. Tessék, lássék:

Igen, ez is nagyon tetszik, ezen is sokat nevettem. ^^ Szeretem a rajzokat, meg az ilyen eredeti dolgokat, mert ezek sokkal nagyobb értéknek számítanak nekem, mint egy drága ajándék, vagy ilyesmi. :) Aztán még sokáig fent voltam, mert beszélgettünk meg ilyenek. Végülis boldogan telt a 18. szülinapom. Különleges volt, de nem érzem magam másképp, mint ezelőtt. Csak furcsa kimondani, hogy most már 18 vagyok. És igen, most már vehetek büdös, rossz szagú, kábító dolgokat, lottózhatok (mert igen, egyszer kiküldtek minket, mikor Szandival anyukája kérésére ki akartunk tölteni egyet. Megkérdezték elmúltunk-e már 18-ak?! mondtuk, hogy nem, erre kiküldtek minket..), és hát mehetünk a Kuplungba is. :D Aki nem részesedett a hétfői boldogságomban, azt sajnálom, életemben ez volt az egyetlen ilyen nap. Bár a fő kívánságom nem teljesült, mégis örülök, és köszönöm az ajándékokat, a rajzokat ^^, a kedves szavakat, meg minden. szeretlek titeket <3.

Kezdek lassan felnőni, alakul az életem. Idén túl az első hét iskolán. Végülis nem is volt olyan szörnyű, volt, hogy elmaradtak órák, hamar elment. Aprópó, a héten megkaptuk a tablóképeket. Na jó nézd meg ha érdekel, de szerintem nem lett a legjobb. Mű, meg egyébként se szeretem ha fényképeznek, ez látszik is. Közgáz tanárnak tetszett, azt mondta, hogy olyan szerényen mosolygok rajta, amilyen szerény ember vagyok. Pár osztálytárssal cserlétünk is képet, ahogy ez lenni szokott. Aztán egyik nap még jót szórakoztunk tesi órán. Mivel az osztály egyik fele dogát írt, és egyébként is vannak állandó felmentettek, így floorballoztunk ismét. Azt hiszem mondtam már korábban, hogy szeretem ezt a játékot. Hát most is kiélvezhettük a játékszenvedélyünket. A jól összeválogatott csapatunk 15-2-re nyert, és abból lőttem 2 gólt, a többit Kutnyik. :D Jó volt. Aztán itt van a nyakunkon a félév. Nem mondom, hogy valami fényes lesz az eredményem, de azért tűrhető. Majd megpróbálok évvégére javítani, bár most már közeledik az érettségi időpontja is. Nem azt mondom, hogy nem parázok tőle, de nem is igazán félek. Majd talán  akkor. Már "csak" 4 tantárgyból kell teljesítenem, az meg csak fog menni! Persze majd tanulni, meg készülni fogok rá rendesen. Így a negyedik év végé előtt fontos dolognak számít még a továbbtanulás is. Úgy voltam vele, hogy maradok még a sulinkba, hogy megkapjam még a szakmát is, és utána tovább. Mert ugye reklámügyintézős - rendezvényszervezős - számítógépzsenis - cikkíró szeretnék lenni. Én pedig úgy tudtam, hogy a reklámügyintézőt lehet tanulni a sulinkban, közben kiderült, hogy csak vendéglátóst lehet, meg sima ilyen kereskedelem - marketing izét, én meg nem ilyennel akarok foglalkozni. Olyat meg nem fogok tanulni ami nem érdekel, és nem szeretem. Kezdtem utánanézni a suliknak. A rendezvényszervezést csak főiskolán illetve egyetemen lehet tanulni, a reklámügyintézőst pedig mint okj-s képzés. A rendezvényszervezés a turizmus és vendéglátás egyik szakága, és e szerint kerestem sulikat. Persze közben kérdeztem tavaly felvételizőket, hogy mennyi pontjuk volt és az miből jött össze. Aztán rájöttem, hogy nekem hozzájuk képest hihetetlenül kevés pontom lesz, valszeg. Így a pesti turizmusos alapból kiesett, a többi vidéki főiskolára akkor van esélyem esetleg, ha jól sikerül az érettségim, valamint ha gyorsan leteszek egy nyelvvizsgát. Ami szak még tetszett az a kommunikáció és médiatudomány, de hát azis tök magas ponthatáron kezdődik... úgyhogy arról le is mondtam. Olyat meg nem fogok tanulni, csinálni, ami nem tetszik, vagy nem szeretem, mert akkor nem érezném jól magam. Bobi mondta, hogy csináljak nyelvvizsgát, és mutatott egy jó vizsgáztatós céget. 60 %-ot kell teljesíteni mind írásbeliből, mind szóbeliből. Viszont az én 3,5 év aktív angol tanulásom nem valami sok. Az utolsó vizsga az május 30-án lesz, addig még van durván négy és fél hónap. Anyuéknak mondtam mi a helyzet, hogy kellene tanárt fogadni, aztán mondták jólvan, keressek valakit. Úgyhogy most erősen gondolkozom, hogy kit lehetne "alkalmazni". Suliról nagyjából ennyi, egyébként elvagyok, élek, meg minden. 

Itt beköszöntött az igazi tél, minden reggel ilyen -18 és -20 közötti hőmérséklet van. Nem véletlenül mondják a TV-be is, hogy Nógrád megyébe van a leghidegebb. Reggel a Juventust szoktam hallgatni, és mindig mondják, hogy Pesten hány fok van. Így volt egyik nap is, mikor megemlítették, hogy -9. Anyum meg kiakadt, hogy a pestiek szét vannak fagyva, ha már -5 foknál hidegebb van. :D Ezért betelefonált nekik, hogy nálunk mennyi van. :D Be is mondták. Végülis már hozzá vagyok szokva az ekkora méretű hideghez, jól felöltözök mindig, sapka, sál, kesztyű, úgyhogy csak az orrom szokott fázni. Egyébként meg "tök vicces" mikor reggel jönnek osztálytársaim, és szét vannak fagyva a náluk lévő -10 fok miatt.

Holnap pedig különleges nap lesz. Mivel nagyon szeretem az én drága barátaimat!, akik a suliban vannak (na jó, a többieket is), ezért csináltam nekik sütit, és holnap elviszem nekik. ^^ Remélem örülni fognak! Holnap megváltozik egy icipicit az életem, de én ettől független ugyanaz a félénk, gyermeklelkű, vidám lány leszek, azt hiszem. :)

Megbántottak. Megsértődve elkiáltottam magam, majd elvonultam. Nem is emlékszem mikor sírtam utoljára. Talán jobb is, lehet, hogy megint fájna. Már kezdtem felnőni, de most ismét. Miközben a fájdalom a szívembe hatolt, könnycseppek csordultak le az arcomon, s azt kérdeztem magamban: miért? Nem, nem ezt akartam, de egyszer miért nem lehet nekem igazam?! Itt ülök sírós szemmel, megsértve, teli vággyal, hogy most azért is megmutatom. Kitörök az érzékeny burokból, amely körülvesz, és tovább élek. Csak most, ma még nem. Ebben a pillanatban képtelen lennék rá. Eszembe jutnak a régi bántások, amiket szavakkal kaptam. Ilyenkor mégrosszabb. De nem, nem sírok tovább, már felnövök lassan.

Vonzódás és vágy. Két röpke szó, mely csak néhány betűből áll, mégis különös a jelentése. Ezen gondolkoztam múlt éjjel. Mikor vonzódik az ember valakihez? Mikor mindig elmosolyodik, mikor rá gondol? Vagy ez csak vágy, hogy szeretné maga mellett látni? Nem tudom, érdekes kérdések. Mindenesetre tovább gondolkoztam. Szerintem a vonzódásnak lehet két fajtája, fizikai és úgymond lelki. Fizikai alatt azt értem, mikor egy ember valakihez vonzódik, akit nagyon szeret, és talán a másik ember is viszont szereti. Kapcsolat van köztük. A lelki, meg olyan, hogy az egyik szeretne valamit a másiktól, vonzódik utána, olykor elmosolyodik, mikor rá gondol, de nincs kapcsolat köztük. Talán a lelki vonzódás = a vággyal. Mert úgymond vágyakozunk, hogy kapcsolatunk legyen a másik emberrel, és vonzódunk hozzá. Szeretnénk tőle valamit, csak nem tudjuk, hogyan mondjuk, és mi lesz, ha nemmel válaszol? Talán most én is ilyen lelki vonzódás áldozata vagyok. Vagy mégsem? Nem tudom, lehet, hogy csak vágyakozom valaki után, aki nemmel válaszolna.

Az elmúlt év egyik utolsó eseménye szomorúan érintett, mondhatni megdöbbentett, mégis lassan kezdtem túltenni magam rajta. Már éppen jó kedvem volt, mikor az év első rossz történését megláttam. Hirtelen beteg lett, fázott, pedig nagyon szerettük ám őket, most már mégsincsenek velünk. Apukám szerint nem a hideg oka, hanem valami méregé, amit megittak, mert az hitték, hogy víz. És most már nélkülük kell tovább élnünk. Már nincs itt Nyunyu és névtelen testvére. Már kezdtek jobban lenni, amikor Nyunyu testvére nagy kínszenvedések között elhagyta az élő állatok világát. Nyunyu ekkor egy napra eltűnt, senki sem látta, már azt hittük, hogy ő is elhullt valahol. Mégsem, ismét megjelent. Beteg volt és fázott. Adtunk neki tejet, de nem ivott. Vagy talán nem bírt? Nem tudjuk, nem értjük. Majd délután, miután felébredtem, sírást hallottam az ablak alól. Szenvedett, mert fáj neki, és nem tudott mit tenni. Sírt, mert érezte, hogy itt vannak az utolsó pillanatai. Mikor szólítottam, már a szemét sem bírta kinyitni. Majd lassan, hangosan és annál is fájdalmasabban is elhunyt. R.I.P. Nyunyu és névtelen testvére. Most egy perces néma csendet kérek értük.

Igen, már 2009-et írunk. Talán most írom le másodszor ezt az évszámot idén. Furcsa, megváltozott valami, de mégsem. Tényleg nagyon hamar eltelt a 2008-as év. Annyi minden történt velem, hogy az valami hihetetlen. Optimistának vallom magam, mégis "rossznak" könyveltem el ezt az évet. De igazából ilyen nincs, hogy rossz év, max kevesebb jó dolog történik, mint máskor. Ilyen volt a 2008-as is. De ez már a múlt. Erről már nem fontos most beszélni. Új év, új remények, új lehetőségek, új vágyak, új álmok. Itt volt a szilveszter. Nehéz volt a döntés, hova, mikor, kivel, miért. Döntöttünk, maradt Petény. Meglepődtem, de mégis örültem. Ismeretlen ismerősökkel találkoztam, akiktől vidámabb lett az utolsó estém az évben. :)

Volt dics, kiscsoportos beszélgetés (aminek a 80 %-át ismertem), hajtogattam tulipánszerűséget kék papírból, közben sokszor elhangzott a krosskult, általában dicsérték és reklámozták, ami jól esett. :) Aztán imáztunk is még. Majd átléptünk az új évbe, és immáron 2009-et írunk. Most néhány első pillanat, ami már idén történt velem:

Első boldogújévet tesómnak mondtam.

Először Balázzsal beszéltem telefonon. ^^

Első sms Petitől.

Első ölelés Gabitól.

Első ének: Himnusz.

Első tűzijáték Felsőpetényben.

Első káromkodás a szomszédos kocsmából.

Első játék: lufipogó.

Első pozitív krosskultos kívánság idénre Kristóftól. :D (az egyetlen)

Első idén nekem bemutatott személy: Anikó.

Első lefekvés idén: kb. 7:00.

Első alkoholfajta idén: pezsgő.

Első msn-es beszélgetés: Balázs (jó sokáig tartott xD).

Na most kb. ennyi jutott eszembe. :)

Éjfél után kaja, sms hegyek, játék, szórakozás, mosoly, öröm, nevetés, nemértés, fáradtság, álmosság, bénaság, hullaság, beszélni nem tudó kézség, kevés alvás, pörgés, vidámság, mosoly, hit, álmok, remények, boldogság, és hasonló szép dolgok. Ezzel nyílt a 2009-es évem. Azért nagyjából jó volt ez a szilveszter is. Örülök. 2009-ben is fogok ám sokat írni. ^^

Na, mivel már régen írtam, ezért most egy rövidet.

Igen, eltelt az idei karácsony. Rövid is volt, szép is volt, mégis különleges. Napokkal előtte ugye elkezd készülődni az ember. Így történt ez nálunk is, pár nappal az ünnepek előtt elkezdtem sütni, meg az ajándékokat csomagoltam, és hát próbáltam lelkiekben is készülni rá. Bár nem sok időm volt, és szinte rohantam mindenhova, mégis időben elkészült minden. :) Sütöttem mások szerint finomakat, tesómmal kitakarítottunk, aztán még 24-én délelőtt feldíszítettük a fát, majd főztünk. Elérkezett a délután. Elmentünk gyülibe, vagy ahogy mások mondják templomba. Miután hazaértünk tesómmal elküldtünk mindenkit a konyha közeléből, hogy nyugodtan tudjunk főzni. Gyorsan megcsináltuk a kaját, szépen megterítettem, majd megvacsoráztunk közösen a családdal, ahogy ez minden évben szokott történni. Majd a feldíszített fához közel elhelyezkedve kiosztottam a kis lapokat, amit készítettem, majd közösen elénekeltük a Csendes Éj egyik változatát. Majd következett az ajándékozás. Kb. én várom minden évben a legizgatotabban ezt a részt, nem is pont az ajándékaimért, hanem az emberek arcáért. Hogy meglepődnek-e majd, örülnek-e majd, vagy egyáltalán milyen reakciót váltanak ki a tőlem kapott ajándékuk láttán. És hát ezért is volt különleges az idei ünnep. Anyukám annyira meglepődött apukám ajándéka láttán, hogy még néhány könny is lecsordult az arcán. Apukám is nagyon örült, mikor anyukám ajándékát megkapta. Úgyhogy mindenki örült. Én olyat is kaptam, amire számítottam, meg olyat is, amire egyáltalán nem. :D Jó volt. Aztán pihentünk, de most már tanulok is ám, mert elég sok a házi. Holnap szilveszter, majd írok egy évösszegzést is. Igyekszem. :) Boldog Új Évet! :)

Álmodom. Nyár lehet, vagyis meleg van. Valakinek meglepetést akarok szerezni azt hiszem a születésnapjára. Elmegyek az egyik barátommal valami buliba. Ott sok a hc és fura ember van. Az elején még poénnak tűnik, de aztán mindenki olyan furán néz ki, aztán össze-vissza elkezdenek ugrálni. Másnap van. Valamin felhúzom magam és úgy döntöm, hogy eltekerek jó messzire. El is indulok, ám a szomszéd falu végén az út tiszta dzsuva. Tele van hányva és mindenféle gusztustalan dolgok vannak kint. Gondolom magamban ez a tegnapi hc buli maradványa. Jólvan, túlteszem magam rajta, de egyre több és több a hányás az úton és már nem bírom a látvány. Úgy döntök visszafordulok. Visszafelé találkozom ismerősökkel, volt osztálytársakkal. Ők más embereket szórakoztatnak az amcsikkal. Épp valami gyereknap, vagy mi van. Aztán hazajövök. Itthon pedig apukám szólít. Felébredem. Nem értem, és azon gondolkozom, hogy miért álmodtam ezt.

1. Egyetlen fajta ismert rénszarvas sem tud repülni, de több mint 300 000 olyan élő organizmus létezik, amely még besorolásra vár, és bár ezek nagyrésze ízeltlábú vagy baktérium, emiatt mégsem zárhatjuk ki azt, hogy a Mikulás repülő rénszarvason közlekedik.

2. A földön 2 milliárd 18 éven aluli gyermek van. Viszont a Mikulás nem törődik hindu, zsidó, buddhista vagy mohamedán gyerekekkel, így a munka a 15%-ára csökken (378 millió). Háztartásonként 3,5 gyerekkel számolva ez 91,8 millió otthont jelent. Fel kell tételeznünk, hogy mindenhol akad egy rendes gyerek.

3. A Mikulásnak, hála a különböző időzónáknak és föld forgásának (24 helyett) 31 óra áll rendelkezésére az ajándékok kihordására (ha feltételezzük, hogy keletről nyugatra halad, ami logikusnak tűnik). Ebből az következik, hogy 822,6 látogatást tesz másodpercenként. Ez azt jelenti, hogy 0,001 másodperce van minden egyes háznál, hogy lepakoljon, beugorjon a kéményen, megtöltse a zoknikat, a többi ajándékot szétszórja a fa alatt, visszamásszon a kéményen keresztül és felpattanjon a szánra. Ha feltételezzük, hogy a szóban forgó 98,1 millió egyenletesen helyezkedik el a föld felszínén (ami persze nem így van), akkor két ház között 1,2 km a távolság. A teljes út pedig 117 millió km, nem számolva azokat a kitérőket, amiket még a Mikulásnak is meg kell ejtenie.

4. Ez azt jelenti, hogy a Mikulás szánja mintegy 1000 km/s sebességgel halad, a hangsebességnél 3000-szer gyorsabban (egy hagyományos rénszarvas kb. 25 km-t tesz meg egy óra alatt, ha nagyon siett).

5. A szán rakománya egy újabb érdekes kérdés. Feltéve, hogy minden gyerek egy kb. 1 kg-os ajándékot kap (ami röhejesen kevés), akkor a télapó szánja mintegy 321 300 000 kg-ot nyom. Nem számítva a télapót. (Aki, ha tényleg minden otthonban megeszik egy kis édességet, mondjuk 2 szaloncukrot, akkor az út végére pontosan 2 943 000 kg-ot hízik, de ettől az apróságtól most eltekintünk.) Egy hagyományos rénszarvas maximum 150 kg-ot képes elhúzni a földön. Még ha feltételezzük, hogy a repülő rénszarvas tízszer ennyit képes elhúzni, akkor is minimum 214 200 kell ahhoz, hogy az egész szánt (Télapó nélkül) elhúzza. Ez a sok szarvas 353 430 tonnára növeli az egész pereputty súlyát. Csak összehasonlításképp jegyzem meg, hogy ez négyszer olyan nehéz, mint az Enterprise nukleáris meghajtású anyahajó.

6. Ha ez a 353 400 tonna súlyú szán 1000 km/s-os sebességgel közeledik, akkor nagy légellenállás felhevíti a rénszarvasokat. A két vezér rénszarvas másodpercenként 143 000 000 000 000 (143 trillió) Joule energiát nyel el. Elhanyagolható idő alatt égnek el, - eközben 234 000 000 000 decibel erejű robbanás hallatszik - kigyújtva maguk mögött a többi rénszarvast. Az egész szán (a rénszarvasokkal együtt) 4,26 ezredmásodperc alatt ég el. A télapót, akire eközben 297 500 N centrifugális erő hat, 120 kg-os télapó esetén (ami nagyon kevés), 8 207 123 kg-os erő préseli a szán háttámlájához.

Igen, végre pénteken túlestünk ezen is. Már vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek. Úgyis csak vitatkozás volt belőle, meg nem tudtunk megegyezni, meg mindig kiakadt valaki valamin. Csütörtökön főpróba egész délelőtt, pénteken délután szalagavató. Az jó volt benne, hogy nem kellett suliba menni aznap, így aludtam fél 10-ig. Aztán muszáj volt felkelnem, mert 11-re jött a fodrász. Eljött, megcsinálta a hajamat. Annyi csillámport szórt a hajamba, hogy lerakodott fejbőröm is, még az agyam is csillogott. :D Néztem tv-t meg ilyenek, nem nagyon izgattam magam. Aztán elkészültünk, persze nem időbe, ezért kb. 14:45-kor indultunk el kocsival, mikor 3-ra már ott kellett volna lenni.. :D végülis csak 20 percet késtem, de nem volt belőle gond. Mindenki nagyon szép volt, meg csinos. Aztán jöttek a népek, lassan beálltunk sorba, mert mentünk fel a színpadra. Ott is vártunk egy csomót, még jó, hogy a második sorba álltam, így legalább lazíthattunk kicsit. Himnusz, igazgatónő beszéde, nekik a szalagtűzés, aztán a 4 osztály szalagtűzése. Elég hosszú volt... aztán jöttek a műsorok. Amíg a keringősök átöltöztek, addig volt zongorajáték, meg tánc, meg néptánc. Én segítettem osztálytársaimnak öltözni, mert övék volt az első keringő. Miután kész voltak én kimentem a nézőtérre, és onnan néztem a további műsort. Következett a mi osztályunk keringője. Szerintem nagyon szépek voltak. Aztán a vendéglátosok rockyztak, meg volt vetítésük. Aztán a szakácsok jöttek. Nekem az ő táncuk tetszett a legjobban. A Grease-re táncoltak, majd nekik is volt vetítés. Aztán jött még egy osztály, ők egy órarészletet adtak elő, majd átvitték táncba az egészet. Nem volt a legjobb. A végén keringőztek még egyet a vendéglátosok, majd kövezett a tanárok műsora. Az angol tanci gitározott, meg egy csajszi mellette harmonikázott, majd néhány lelkes tanító előadott egy bajor táncot. :D Mondanom se kell, hogy ők kapták a legnagyobb tapsot. Csomót nevettünk rajta, főleg hogy a közgáz tanár kb. 5-ször elrontotta, de ugyanolyan vidáman folytatta tovább. Menő volt. :D Aztán mindenki sietett ki, még fényképeztünk egy párat. Aztán nem volt semmi bankett, mindenki ment amerre látott. :S Kaptam anyukáméktól szép virágot, meg Kitticséktől egy plüss állatot, meg csokit. ^^ Aztán mentünk haza, de még Szendehelyen megálltunk az étterembe kajálni. Nem volt nagy szám, örülök, hogy túlvagyunk rajta. :) Szombat este szedtem szét a hajam, és voltak benne tincsek, amik össze voltak csavarva és kőkeményre fújva hajlakkal. Mintha rasztás lett volna a hajam. :D Ma egész nap a szalagavatós felvételek lestük a tv-be. Mostmán büszkén hordhatjuk a szalagot, hogy mi már végzősök vagyunk. xD Még néhány kép emlékként.

Kedvenc és egyetlen padtársnőmmel együtt :P :