Az utolsó időkben élünk. Valami történik, ezért menekülni kell, mert különben megtalálnak és lelőnek. A szüleim már biztonságban vannak, ezért szólnak, hogy mi is menjünk oda (tesóm, mamám, én). Gyorsan felöltözöm, még emlékszem milyen ruha van rajtam. Gyorsan bepakolunk pár cuccot, néhány ruhadarab, hideg élelem, 1-2 fontos tárgy. Néhány szatyornyi dolog összejön. Még a szülők utolérnek, hogy  pakoljunk hideg kaját, mert már most "éheznek" mi lesz később. Emlékszem, ahogy a hűtőből pakolok valamit. Fogjuk a kismacskákat, vagy mit, és rohanunk ki a kocsihoz. Útközben kiejti mamám a kezéből a csomagokat. Én felkapom, gyorsan bepakolunk hátulra, aztán beülünk. Sietünk, mert már közel vannak. Azt hiszem én vezetek, a többieknek mondom, hogy mikor az adott helyhez érünk, akkor bújjanak le a kocsiban, mert mindenkit lelőnek, aki arra megy. Megpróbálunk túljutni a helyen, ha le nem lőnek. Felébredek.