hajnalcsillag

Mielőtt elkezdtem írni ezt a bejegyzést, direkt előszedtem a kis kincses dobozomat - amelyben az egykori belépőjegyeket, karszalagokat, stb.-ket emlékként őrzőm -, ahol bizony megtaláltam, hogy mikor voltam kint utoljára a magyar férfi válogatott focimeccsén. 2009-et írtunk, azaz 18 éves voltam, de bizony az első ilyen meccs élményeim még 16 éves koromból származnak. Láttam a magyarokat Málta és Moldova ellen is játszani - utóbbiról még mindig a fejemben a kép, amely szerint körülöttem az egész szektor ordította: ki nem ugrál büdös román, hej, hej! - na hát igen... És valamilyen hihetetlen módon egyszer képes voltam kiadni 4000 Ft-ot (amit még most is sok pénznek tartok, és sajnálok egy jegyért) egy Magyarország-Portugália meccsért, de ha emlékeim nem csalnak, akkor megérte az árát. Ez volt az a korszakom, amikor kézimeccsre, vízilabdára, és még MB1-es foci rangadóra kimentem (Újpest meccsre, sosem felejtem). Szerettem szurkolni a magyaroknak, és mindig izgalmasnak tartottam ezeket a küzdelmeket, főleg ha igazi tétre ment. Evi - középiskolai padtárs barátnőm - szerettette és ismertette meg velem ezt a világot, azóta is örök hála neki ezért!

Aztán az elmúlt években vagy nem láttam értelmét kimenni a meccsekre, vagy pedig nem volt kivel, illetve mindig közbejött valamit. De idén megváltoztak a dolgok, kezdve a 2 hetes vízilabda EB jelenlétemmel, aztán a múltkori bajnoki meccsekkel. Igazából a győri kézilabda csapatot akartam megnézni mikor Vácon játszottak, de végül akkor volt a vízilabda BL selejtező, és azt értékesebbnek ítéltem. Már a szeptemberi Észak-Írország elleni selejtezőre is ki akartam menni, de Apára hallgatva meggondoltam magam. Ő a huligánokkal érvelt, de én sosem találkoztam konkrét huligánokkal a meccsek során, meg amúgy is úgy tekintek rájuk, mint szurkolótársak, szóval bennem semmilyen félelem nincs, ha a válogatott meccseire gondolok. Végül még sem mentem ki, de nem is bánom, szörnyű meccs volt. Most viszont a megváltozott körülmények miatt (köszi Dárdai!), mindenképpen ki akartam menni legalább a finnek elleni meccsre, hogy szurkoljak a magyaroknak. Most már ki kell váltani a szurkolói kártyát, mert csak így lehet jegyet venni, ami nagyon dühítő amúgy, de mondtam, hogy nem engedem, hogy ezen múljon.. ráadásul a meccs a névnapom másnapján volt, szóval ezzel ünnepeltem!

Az átadott Groupama Aréna nagyon király, de tényleg! Kulturált, jól átlátható, könnyen megközelíthető, és szép. Mivel eladták az összes jegyet, így gondoltam időben (kb. 1,5 órával a kezdés előtt) kimegyek, nehogy a több ezres tolongó tömeg miatt lecsússzam a kezdésről. Hát, felesleges volt, mert kb. 2 perc alatt bejutottam. Mindegy, így legalább volt időm körbenézni, meg ugye a kezdés előtt kijönnek a játékosok bemelegíteni a pályára, így történt valami izgalom. A kezdésre még nem telt meg az egész stadion, de körülöttem már mindenki megérkezett. A kapu mögé, a B szektorba vettem jegyet, szerintem ez a legjobb hely, innen mindent lát az ember és a szurkolás nagy része is innen indul ki. Itt nem ülnek az emberek, és nem csak néha kiabálnak be egy RIA-RIA-HUNGÁRIA!-t. Már nagyon vártam ezt a meccset, és jó érzés volt ott lenni, több ezer magyarral együtt énekelni a Himnuszt, és persze szurkolni a válogatottnak! Nem mondom, a játék tényleg nem volt szép az első félidőben, de a körülöttem lévők beszólásai, taktikai utasítása és némely vicces elszólás igazán szórakoztatóvá tette az unalmasabb perceket is. A második félidő végén szerencsére jött a dráma, és a gólt látva mindenki ugrált, összeölelkezett a mellette állóval, vagy éppen hangosan ordított. A vezetést biztosító gól megszerzése után a közönség is felélénkült és a korábbiakban nem tapasztalt hangerővel és lelkesedéssel támogatta a magyar válogatottat. A végeredmény végül 1-0 lett, de ez nekünk ebben a helyzetben tökéletesen megfelel.

[bocsi a rossz minőségű képekért, de csak telefonnal lehet.] ez a bevonulás utáni pillanat, amikor elhangzik a két Himnusz. Szemben a sarokban az 1000-1200 fős finn szurkolótábor, akik végig énekeltek és buzdították a csapatukat.

egy pillanatkép a meccs közben.

és a lefújást követően a játékosok megköszönik a szurkolást [a két fénycsík a betört kamerámnak köszönhető.]

A meccs végén lassan araszolva kijutottam a lelátóról majd a stadionból, ahol a metró felé vezető úton a magyar szurkolók örömittasan idézték a meccs egy-egy fényesebb pillanatát, míg a finnek elfogadva az eredményt bandukoltak, hogy a szállodájukba érjenek. A két nemzet között amúgy semmilyen feszültség nincs, amit az is bizonyít, hogy együtt mentünk le a metróhoz az aluljáróba, ahol bár több tucat rendőr volt, a két szurkolótábor mégis békésen viselkedett egymással. Egy metróban utaztunk, a finnek végig énekeltek, néha felhangzott egy-egy ria-ria-Hungária, de amúgy semmilyen olyan megnyilvánulás nem volt, amely a két nép barátságtalanságára adna okot. Nagyon örültem, hogy kimentem, és biztosan lesz folytatás, a jövő tavaszi görög-magyar már be is van tervezve egy szurkolótárssal! :)