Kari Jobe mondhatni az ismeretlenségből köszöntött be hozzám néhány hete, amikor az új lemezéről láttam, illetve hallottam néhány szerzemény. Tipikusan az a zene, ami hallgattatja magát, így nem tudok elmenni mellette. Egyedi hangszíne és dalaiba öntött érzelmei teszik különlegessé legújabb kiadását is.
Megígértem, hogy amint túl leszek az első vizsgaidőszakon írok róla egy bejegyzést. Jelentem megtörtént! Sikeresen lezárult a több mint 1 hónapig tartó 'minden nap tanulok vagy legalább átnézek valamit' korszakom.
Múltkor találtam rá a Come Wind-re, és egyszerűen már elsőre magával ragadott ez a dal. Annyira sok érzelmet és hangulatot magába foglal, egyszerűen gyönyörű. Már napok óta csak ez jár a fejemben.
Sajnos 2011-ben nem sikerült megírnom a szokásos évelemzős-visszatekintős bejegyzésemet, viszont fontosnak tartom! Ezért így kicsit időben elcsúszva most próbálom összeszedni a gondolataimat az elmúlt évről.
Már csak egy hét és itt az év legnagyobb ünnepe! :)) Már nagyon várom, annak ellenére, hogy nincs hó, ami miatt szomorú vagyok. De a köpönyeg azt írja, hogy a falunkban fog esni szerdán 5 cm hó, meg az azt követő 2 napban is 3-3 cm, szóval reménykedem! Pénteken véget ért az egyetemen az első félévem, most már hivatalosan is vizsgaidőszak van, de csak januárra vettem fel őket. Addig próbálok ünnepelni, pihenni és persze tanulni.
Ma 2 olyan ZH-t írtam, amire kb. majdnem lehetetlen tanulni, mert senki nem érti, nem az hogy még meg is tanuljad. Ha meg is akarnám/ tudnám, akkor is minimum egy hét kellene hozzá, nem 2 nap úgy, hogy másik 2 tárgy ZH-jára is kell készülnöm. És hogy mik ezek, amik nehézséget okoznak? Hát a szemiotika és a kultúrális antropológia. Bár utóbbit ha elolvasom minimum 1-2-szer, akkor elég sok minden megmarad, mert érthető. De az szemiotika..pff... minden órán bent voltam, de semmit nem tudok és nem értek. A tanár Mária jelenésről, meg tündérekkel való találkozásokról beszél, én meg vagy nevetek vagy nagyokat pislogok. Nem csoda, hogy a 70 valamennyi emberből kb. 30-35 járt be rendszeresen.
Szóval ma írtunk ZH-t és nem maradt meg szinte semmi. Ez volt az előzőnél is, mindenki puskázott mint az állat. Én meg nem, mert nem akartam, tudtam, hogy a lelkiismeretem nem engedné és nem is helyes. Inkább írok egyest, mint hogy lelkiismeretfurdalásom legyen. Nem, nem vagyok szent, én is puskáztam már életemben. És tudom, hogy az egyetemen kb. ezek túlélésre mennek, hogy kettes kapjak, de akkor sem. Ennek fényében most próbáltam jobban felkészülni, több-kevesebb sikerrel. Volt amikor megkérdeztem a mellettem ülőt, hogy ő mit írt ehhez vagy ahhoz és akkor odanyomta elém a papírját. Végigolvastam, aztán utána 1-2 mondatot kiírtam belőle a saját értelmemben. Tudom, hogy ez is puskázásnak számít, de most nem érzem rosszul magam miatta.. és az eredményem nem lesz ettől hú de nagyon jó. Sőt!
Ami viszont meglepett, hogy vannak keresztény osztálytársaim és láttam, hogy ők is bőszen puskázták ki az egész dolgozatot. Most akkor ilyenkor mi van? Én vagyok túl maradi és naiv? Vagy túl becsületes és félénk? Vagy csak nekem van ilyenért lelkiismeretfurdalásom?
Az elmúlt heteim elég sűrűen és nehézségekkel megpakolva teltek - és még most is, emiatt pedig sokszor feszült vagyok... Ennek ellenére azért mégis elmondhatom, hogy boldog vagyok, olyannyira, hogy rég éreztem már ilyet. Gondoltam most írok egy ilyen kicsit visszatekintő bejegyzést, ami remélem nem lesz unalmas, de hát ezek történtek velem. :)
Így, hogy már rég óta nem írtam csupa örömhírrel térek vissza hozzátok, olvasóim! Először is egy rádióadást szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, ami pénteken 23 órától volt hallható élőben a Civil Rádióban. A '
Két magyar (!) album van, amit még szeretnék ajánlani, ugyanis ma a baráti körből 2 EP is megjelenésre került!
Kedden volt az a bizonyos esemény, amire korábban Titeket is invitáltalak. A csodálatos filozófia előadásunkat túlélve örömmel indultam útnak, melynek részében találkoztam Zsoltival és Dáviddal és velük mentem a Dürerbe. Elég hamar odaértünk, még fél óra volt a kapunyitásig. Addig a fiúk csocsóztak, de lassan szivárogtak befelé a többiek. Szinte mindenkit ismertem, nagyon családias és baráti volt a hangulat. Sajnos csak kb. 50-en lettünk a végére, pedig nagyszerű este volt. Jókat beszélgettünk, még ha csak valakivel 1-2 mondatot váltottam, akkor is örültem, hogy láthatom őket végre. A krosskultosok mint az én kis családom, szeretem őket is. :) A végére még azt is kitalálták a többiekkel együtt, hogy nekem kötelező megjelennem a jövő évi The Chariot, Norma Jean koncerten, ami egyáltalán nem az én zeném.. de kb. minden évben egy koncerten összejön ez a társaság. :)
Szóval jól éreztem magam; egy beszámolót is írtam a ShortScore-ra, mert Tomi megkért rá. Ami még kimaradt, hogy a koncert után alig hallottam és 2 napig nagyon durván csengett a fülem, nem is bírtam aludni miatta. Hiába, nem járok sűrűn ilyen stílusú bulikon. Hál' Istennek a szállás problémáim is megoldódtak, Áronnál aludtam Budán. Ha ez nem lett volna, akkor el kellett volna jönnöm 9-kor, ami elég durva érvágás lett volna... mert reggel meg 8-ra kellett mennem az egyetemre. Végülis jól alakult minden, csak kevés volt az ember. Pedig annyira hangulatos volt; a két keresztény zenekar teljesen hiteles volt, még a hitükről is beszéltek; a magyar csapat pedig profin játszott. Nézzétek meg a videókat, nem ilyen durva metál. A There Is Hope-ot ajánlom mindenkinek!
Kaptunk egy olyan feladatot az egyetemen, hogy egy idős emberrel (rokonnal vagy ismerőssel) egy életút interjút kell készíteni. Annyi kritériumot adott meg a tanár, hogy gépelve 4-10 oldalnak kell lennie. Nekem ugye adott, hogy a 90 éves nagymamámmal készítem el, viszont fogalmam se volt, hogy hogyan álljak neki.
Tegnap előtt nekiláttam, leültettem mamámat a konyhába, vittem a gépem, és a születésétől kezdve faggattam az életéről. Bár annyira nem is kell kérdezgetni, mert folyamatosan mesél én meg nem győzöm írni. Végül 2,5 óra alatt jutottunk el addig, hogy 18 éves volt, de már most sok új dolgot megtudtam. Egy egész könyvet lehetni írni, és egy 2 órás dokumentumfilmet lehetne forgatni az élményeiből.
Utolsó kommentek