hajnalcsillag

ma este a Jetixen néztem a Jonas nevű sorozatot. Elvileg fél órás és a Jonas testvérek a főszereplők. <3 Egyből is írtam Magyarország első számű JB rajongójának, hogy mit nézek. Erre annyi volt a válasza: :O NÁLUNK NINCS JETIX. :( :(

Én meg jól kinevetem most: háháháháháhá. :D Jonas Brothers forever. <3

Hát az úgy volt, hogy még pár hete elvállatam, hogy ifire én készítem a vacsorát a gyereknek. Aztán most eljött az én időm. Anyukám segített sütni, főzni, de azért nagyjából én csináltam. Este még elvittük a kaját, aztán főztünk finom angliai cseresznyés fehér teát. A többiek azt mondták ízlik nekik. Meg a kaja is. Sajtgolyót csináltam és krumplis pogácsát. Majdnem mindet megették, csak kevesen voltunk. És így jó volt, mert mindenki mondta, hogy mennyire ízlik neki. Én meg örültem. Aztán még segítettek a lányok összepakolni, meg takarítani. Utána meg még Stoposat játszottunk páran akik ott maradtunk. Mert az vicces játék és sokat nevettünk. Aztán 11-kor hazajöttem.

Anyukám találta meg. Egy iciripiciri tarka macskuszt. A Lujza szülte és most már 4 macskánk van. Van a Luzji, 2 cicusa (3 volt, de egyet elütött a busz, amíg Angliában voltam :(((), meg most a kicsi. Még nem nyílt ki a szeme, pár napos lehet, de nagyon cukker. <3

Szóval augusztus 29-ére ébredünk, amikor is már London belvárosában egy kis lakásban ébredek fel reggel fél 8-kor. Először is megreggeliztünk, aztán amíg Anett elment boltba, addig én felöltöztem, meg elkészültem. Közben megismerkedtem az új lakótársukkal, Gergővel, aki náluk lakott pár hétig, amíg el nem kezdődött neki az iskola ott kint (a képek között is őt fedezhetitek fel - azok kedvéért, akik kíváncsiak voltak, hogy ki az a fiú). Aztán ahogy visszaért Anett készített nekünk pár szendvicset, majd útnak indultunk, hogy várost nézzünk. A nem messze lévő buszmegállóhoz mentünk, ahol egy buszra felszállva elmentünk London központjába. Az egyik legjobb dolog volt kint az utazás, ugyanis szinte mindegyik busz emeletes, és mindig felmentünk és tök jó ott ülni. Szóval azt nem lehet kihagyni. :) Valahol leszálltunk, majd tovább gyalog mentünk. Anettnak volt ilyen Londonos könyve, és azt követve jártuk be a várost. Persze annyi látnivaló van, hogy erre még 3 nap se volt elég. Útközbe betértünk egy ilyen vásárló utca szerűségbe, ahol a boltok nagy részében ruhát és ékszert árulnak, azt is a milliomosabbik fajtáknak. Aztán így haladtunk tovább, én meg közben csodálkoztam, hogy mennyire más minden, az épületek, a boltok, az emberek.. egyszerűen minden. A következő állomás a Piccadilly Circus volt, amiről sikerült annyit megjegyeznem, hogy az első ilyen fényreklámos cuccos, és 1800 vmennyiben készítették. Egyébként ilyen tök nagy látványosságnak számít, szóval azt mindenki megnézi, megáll, lefényképezi és bámulja még fél órán át. Én megelégedtem a fotózással is, meg hogy már ezt is láthattam élőben. Igazából így nem nagyon sikerült megjegyezni azoknak a helyeknek, látványosságoknak a nevét, ahol voltunk. Szóval így nagyjából megpróbálom körbeírni, hogy mit lehet ott látni. A következő helyszín ahol megálltunk egy ilyen parkszerűség volt, de ilyen mini. Vannak padok, meg szobrok, meg így szépnek néz ki az egész. Na ott volt olyan, hogy így körben a kövekben volt ilyen tábla, hogy abba az irányba melyik híres város található, melyik km-re, illetve mérföldre. Ilyenek voltak, hogy New York, meg nem tudom melyik szigetek.. én éppen a Canberra-s táblát kaptam le. Egyébként végignéztük körbe az összeset, és így nem nézhettek furán ránk, hogy mit bámulunk a földön... mert valakinek fel se tűnik. Tovább sétálva eljutottunk a National Portrait Gallery-hoz. Oda be is mentünk. Egyébként Londonban egy csomó múzeum ingyenes, és olyanok, amiért itthon akár ezreket is elkérnek. Szóval bementünk, és megnéztünk pár dolgot, de igazából vagy 3 emeletes és rengeteg kis terem van, ahol századok és stílusok szerint vannak kirakva a festmények. Rengeteg ilyen királyról van kép, meg ilyen mindenféle. Az egyik szobában egy ilyen üvegbura alatt volt egy emberfej. De ilyen nagyon rémisztő volt, mert úgy nézett ki, mintha igazi lenne. Igaziból nem tudom mi volt az, mert nem volt ott semmi tábla, meg kiírás... Amit még megnéztünk a galérián belül az a 20. század művészeinek képeit. Na ott aztán elájul az ember. Olyan portrék vannak, hogy arról meg nem mondod, hogy festmény, mert úgy néz ki, mint egy fénykép. Annyira részletesen voltak megfestve a hajszálak, a ráncok, a pulcsi kötései, hogy az valami hihetetlen. Nem vagyok nagy művészlélek, de ezek azért nagyon szépek voltak, nagyon tetszett! :) Tovább haladva betértünk a Szent Martin templomba, amit így konkrétan senki nem őriz, meg figyel. És így megkérdeztem Anettot, hogy nem félnek, hogy kipakolja valaki, vagy nem tudom?! És azt mondta, hogy ott nem olyanok az emberek, mint itthon. A templomból kijövet pedig egy térre mentünk, ahol rengeteg turista közlekedett. Még magyarokkal is találkoztunk (egyébként magyarokat mindenhol találni, buszon, utcán..). Nem tudom mi a tér neve, de ott a National Gallery, meg szoktak ilyen ingyenes előadások lenni, és akkor így ki vannak rakva napozó székek, amire bárki leülhet. Amikor ott voltunk, akkor épp valami Michael Jackson-os emléktáncot adtak elő. De igazából annyian körülvették őket, hogy semmit nem láttunk belőle.. meg nem is igazán érdekelt. Ha már ott voltunk, akkor bementünk a Nemzeti Galériába is, ahová szintén ingyenes a belépés. Ott is van vagy 3 emelet, rengeteg szobával és művészi alkotással, ugyanis a 13. századtól kezdődően vannak kiállítva képek, egészen a 20. századig. Persze a legtöbb kép témája valamilyen Bibliai eseményt dolgoz fel. Így megnéztünk pár termet nagyjából, de igazából azért mentünk be, mert olyan híres festőktől is ki vannak állítva képek, mint Leonardo da Vinci-től, Michelangelo-tól, Rembrandt-tól, vagy éppen van Gogh-tól (csak hogy azokat említsem, akiket szinte mindenki ismer). Szóval ez sem volt mindennapi élmény. Ott leültünk, meg kajáltunk, aztán  még voltak ilyen táncosok, azokat figyeltük. Tovább haladva elmentünk egy piacra, ahol mindenféle kütyürü - mütyürüt árultak (ezeket láthatjátok is a képeken). Rengeteg árus volt és nagyon klassz dolgokat árulnak. Viszont az egyiknél akartam fényképezni és így normálisan megkért a csávó, hogy ne fényképezzek. Mondtam, hogy oké. Később ismét akartam fényképezni, de rám szólt az árus nőci, hogy itt nem lehet fényképezni, mert ki van téve a tábla, és hogy én mit képzelek. Elsőre fölfogtam, hogy mivan, nem is fényképeztem, erre tovább magyarázott, mintha idióta lennék... szóval ott is vannak bunkó népek. Na ez nem zavart meg abban, hogy tovább ámuljak, hogy mikre nem képesek az emberek, ha kreativitásról van szó. Utána tovább mentünk és egy ilyen vásárlóutcához jutottunk, hogy így körbe voltak üzletek, de közbe meg ilyen udvar volt, ahol mindig kiáll valaki és zenél, bűvészkedik, vagy éppen szórakoztatja az embereket azzal, amit tud. Meg is álltunk egy zenész csávónál, akinek elég nagy közönsége volt. Mondjuk nem is csoda, mert iszonyatosan jó hangja volt. Anett ismerte valamelyik dalát, szóval feldolgozásokat is énekelt, de gondolom nagy részben saját műveket. És az a durva, hogy egy szál gitárral olyan zenét csinált, amit így képes lenne hallgatni az ember egész nap... Persze lehetett neki pénzt dobni, meg aki akart, az vihetett cd-t is, az is ki volt rakva. Meghallgattunk tőle pár számot, majd tovább mentünk. A következő sarkon ismét egy férfi szórakoztatta az arra járókat ilyen mindenféle bűvész trükökkel. Az is elég vicces volt. :) Ott is elidőztünk egy kicsit, majd tovább mentünk a Temze partja felé. Útközben gazdagabbak lettünk egy ingyen vitaminos itallal is, ugyanis az út szélén leparkolt egy kocsi és így ingyen osztogattak valami vitaminos italt, ami egyébként ilyen tök drága cucc. Ott kiabáltak és így özönlött a nép, és így mindenki vitte 3-asával. :D Mi is vettünk egyet - egyet, aztán néztem, hogy így ez azért volt, mert pár napon belül lejárt, aztán nem akarták, hogy tönkremenjen. Végülis megittuk és semmi bajunk nem lett tőle. :D A Temze partjához érve egy hídon sétáltunk át, ami direkt a gyalogosoknak van. Egyébként nagyon jó idő volt, sütött egész nap a nap és ilyen 25 fok volt kb, úgyhogy nagyon jól jártunk. A hídról nagyon szép kilátás van, ott van a London Eye is, meg minden. Ja igen, egyébként amikor kint voltam, akkor épp ilyen ünnep volt, aminek az a neve, hogy Bank Holiday és az emberek így nem dolgoznak, hanem egész nap kint vannak, meg kirándulnak, buliznak, ilyenek. Szóval nem csak turistákkal volt teli a város, hanem úgy mindenkivel. Ahogy lementünk a hídról egy parkszerűségbe értünk, ahol megint rengeteg minden volt. Mintha itthon kb. búcsú lenne, mert voltak ilyen körhinták, Mickey egérnek öltözött emberek, akikkel lehetett fényképezkedni, akkor breakesek, akiket tök sokan vettek körül, így nem sokat láttunk, csak azt a részt, amikor Michael Jackson-t parodizálták ki. Meg volt egy csajszi is, aki így hullahopp karikákkal táncolt, de így 5-6 darabbal, és nagyon jól nyomta. Aztán eljutottunk a London Eye-hoz, ami mondanom se kell, hogy az egyik legnagyobb látványosság, így kilométeres sor (és itt most nem túlzok) alakult ki azokból, akik még aznap fel szerettek volna jutni rá. Egyébként egy kabinba 25 ember fér be egyszerre és fél óra, míg körbe ér az egész, szóval eddig tart a körutazás. Ott a parton rengeteg ember nyüzsög, mert ott van még ilyen óceános cucc, olyan, mint nálunk a Tropicarium, meg valami horror ház, ahová belehet menni. Mondjuk nekem annyi elég is volt, hogy kint állt két ember és ilyen véresek voltak, meg ilyen rémisztően voltak felöltözve, meg minden.. mint valami zombik. Aztán átmentünk egy másik hídon, aminek az egyik partján van a Parlament, meg a Big Ben, de azt nem néztük meg közelebbről, mert nem volt már időnk. Lementünk a metróhoz és azzal utaztunk vissza Anett lakásáékhoz. Itt meg kell jegyeznem, hogy a londoni metróállomás, meg az egész metró, meg minden ezerszer kultúráltabb, mint a pesti. Nincs szemét, nincs teli csövesekkel az egész, nincsenek suttyók, és még a metró is tisztának mondható normál utazási eszköz. Ilyenről itthon álmodni se lehetne. Meg nem kap el a szorongó érzés, hogy most muszáj lemenned az aluljáróba. Szóval ez is tök pozitív. Visszatérve a lakásba ettünk, meg ilyenek, mert utána nem sokkal egy koncertre indultunk. Azt nem tudtam, hogy kik lépnek fel, csak ilyen rock buli szerűség lesz és Anett barátaival megyünk, mert mindig együtt szoktak menni az ilyen koncertekre. Szóval megint metróztunk egy jó hosszút, aztán kilyukadtunk egy elég érdekes helyen. Itt találkoztam a legtöbb fiatallal, mondjuk nem is csoda, mert az az utca, az ilyen tipikus "trú gyerekek vásárló utcája". Szóval azt kell elképzelni, hogy egy utca, ahol rengeteg suttyó, rocker, meg punk, meg ilyen nagyon érdekes emberke járkál, és ott vannak ilyen boltok, ahol ilyen nagyon menőn fel lehet öltözni, meg ilyen klubbok, meg tetoválós szalon, meg még sok minden. Volt egy kis időnk nézelődni, így Anett bevitt egy rockert boltba. Na ott olyan ruhákat árulnak, hogy így OMG és majdnem rosszul lettem. Ilyen cafatokból van összevarrva és egy csomó biztostű van benne, meg olyan nadrág, aminek a hátsó zsebén két kéz méretű lemez van. Meg ilyen köpenyeg, bakancsok minden stílusban és így minden fekete, vagy max kockás, pirossal vegyítve. Szóval így nagyon durva, nem is tudom, hogy bír valaki ilyet hordani. Konkrétan onnan menekültünk ki. Anett egyébként azt mondta, hogy esténként így nem ajánlatos egyedül mászkálni azon a környéken... Aztán nagy mánia még ott, hogy kalapokat hordanak, szóval az is egy rengeteg volt, meg mindenféle tornacipők, ami a trúság alapja, na meg mindenféle csillivilli öv, meg napszemcsi. Mondjuk azok így még tetszettek is, mert színesek voltak. Így párat fel is próbáltam, mert nagyon vonzottak. A fehértől kezdve az uv zöldön át, a hupililáig minden színbe volt. És volt csillag, meg szív alakú keretű is. Nagyon menő volt. :D Akartam is venni egyet, csak aztán nem találtam olyan színűt, ami illet volna hozzám. Pedig milyen menő lenne, már rózsaszín keretű csillag szemcsibe virítani. :D:D (tesóm kb. letagadná, hogy bármi közünk van egymáshoz). Egyébként minden amit ott kint láttam az jön ide divatba, szóval a divathullám nemsokára eléri a pesti kislánykákat és kisfiúkat és így majd lehet szörnyülködni. Na de nem volt sok időnk, mert találkoztunk Anett barátaival, Beával, Márkkal, Petivel és még egy sráccal, akinek sajnos nem jegyeztem meg a nevét, szóval így elég gáz. Egyébként ő egyedül nem magyar volt. Találkoztunk, bemutatkoztunk egymásnak, aztán elmentünk oda, ahol a koncert volt, de mondta a biztonsági őr(aki szintén rocker volt), hogy még nem lehet bemenni, vagy mi. Így beültünk egy étterem, vagy nem is tudom minek mondható, ilyen bárszerűségbe, ahol ittunk egy ital (nem alkoholt :D). Így közbe beszélgettünk, vagyis kérdezgetett a srác (aki egyébként dél-amerikai volt, ha jól emlékszem), csak nem értettem, vagyis nem mindent és így olyan rossz volt. Az volt számomra furcsa, hogy még a többiek is angolul beszéltek egymást között - hiába, hogy magyarok, és így néha csak aha.. de azért jó volt. Miután megitta mindenki a maga kis italát visszamentünk a klubhoz. Kifizettük a belépőt, ami fejenként 8 font volt és kaptunk pecsétet. Azért szerintem nem lehet panasz az itthoni árak miatt, mert 3 együttes lépett fel (számomra mondjuk noname), de mindenképpen kevesen ismerik őket, és akkor így 2500 Ft a belépő. Na de sebaj, már elmondhatom, hogy Angliában is voltam koncerten, ami egyébként egy pubban volt. Igazából elég érdekes hely volt, elől volt egy színpad, valamennyi tánchely, aztán egy pult oldalt, mint egy bárban, a színpaddal szemben a hangpult, hátul pedig volt egy csocsó, meg volt egy lépcsőn, ahol fel lehetett menni és ott volt asztal meg ilyen tök kényelmes fotelek és onnan is nézhetted az egészet. Amikor megérkeztünk akkor épp a harmadik zenekar állította be a hangszereit. Ők ilyen kis vidám punk-rock muzsikát próbáltak, és fiatalok voltak. Közben lassan szivárogtak az emberek és odajöttek köszönni az Epping Forest Eyes tagjai, akikért mentünk lényegében. Ugye a többieket már ismerték, de engem nem, így bemutatkoztak, megöleltek, puszi-puszi, szóval ilyen nagy örömmel fogadtak, pedig először láttuk életükben. Aztán ők is a színpadra lépek, hangoltak egy kicsit. Közben a többiek ittak valami, Anett mondta hogy kóstoljam meg. Ittam belőle egy kortyot és utána mondta, hogy ez nem sör, hanem almasör. :D Furcsa íze volt, az nem mondanom hogy jó, főleg az illata, de azért elmegy. A sikeres hangolás után pedig elkezdett játszani az Epping Forest Eyes. Ahogy a többiek mondták ilyen lötyögös zenét játszanak, amire lehet lötyögni, egyébként ilyne zsidós-reggaes-rockos és nagyon poén. Szóval így az első sorban álltunk és a többiek így "táncolgattak rá". És ha már ott voltam, akkor csináltam videót is:

Hárman alkotják az együttes egyébként, és egy csajszi a dobosuk. Bocs egyébként a recsegésért, csak az első sorban álltunk.. egyébként tökéletesen hangzott minden. Utánuk jött egy nőci, aki mellett egy csávó gitározott, meg volt még egy srác aki a szintinél ügyködött valamit, de igazából a felét laptopról nyomta. Úgy kell elképzelni, hogy a nő már elmúlt 40 éves, de olyan tapadós ruciba volt, ahonnan mindenne kilátszott, és egy kiló festék rajta. Szóval leült egy székre.. a többiekkel egymásra néztünk, hogy ez meg mit fog csinálni. A zenéjük mondjuk nem volt annyira gáz, mert igazi rock volt, de az előadás nagyon gááz volt. Olyannyira, hogy így 3 dal után kb. leléptünk. Kint összefutottunk még az előző zenekar énekesével, és megköszönte hogy eljöttünk meg minden, megölgetett, meg minden, szóval nagyon jó fejek. Aztán a többiekkel mentünk, közben elköszönt tőlünk a külföldi srác, mi pedig mentünk a metró állomás felé. Az volt a jó, hogy más magyarul beszéltek a többiek. Az egyik utcasarkon leálltunk még beszélgetni, a fiúk mondjuk már annyit ittak, hogy így nagyon vicces volt. :D Ott dumáltunk még vagy fél órát, aztán Márk elköszönt, mert ő kocsival ment, mi pedig metróval utaztunk tovább Beával és Petivel. Egy ideig együtt utaztunk, majd ők is elköszöntek. Nem tudom hány óra volt, mire a lakásban voltunk, de így elég fáradt voltam már. Vacsoráztunk, fürödtem, aztán pedig lefeküdtem aludni.

...és hogy mennyire jó volt! :) Az biztos, hogy nem mindennapi élményekkel lettem gazdagabb. Így próbálok veletek is minél több izgalmas részletet megosztani. Azt hiszem az előzményeket már mindenki olvashatta, hogy Anetthoz mentem ki látogatóba, aki kint dolgozik. Így augusztus 28-án utaztam el repcsivel. (Úgy döntöttem, hogy így naponként, vagy több részletben közlöm, mert így sok lenne egyszerre elolvasni.)

Úgy volt, hogy még így éjfél után beszélgettem, mert megakartam nézni még a Marsos - holdas különleges dolgot. Végülis annyira be volt borulva, vagy nem tudom, hogy így nemhogy a Mars holdját, hanem semmit nem láttam. Így le is feküdtem, hogy néhány óra múlva izgatottam ébredjek fel, hogy utazom! Hát így is történt, mondjuk egyedül voltam itthon és így magamnak pakolásztam még, annak a reményében, hogy nem hagyok itthon semmit. Mivel csak 3 napra mentem egy kézipoggyászt vittem, ami max 10 kg lehetett, meg meg volt adva, hogy mit nem rakhatok bele + hányszor hány cm lehet. Ez sem volt azért egyszerű, mire kitaláltam, hogy mi hogy legyen. Mondjuk előző este nagyjából bepakoltam ami kellett. Elkészültem, aztán busszal mentem Vácra, ahol már várt a család, mert a szülők dolgoztak, meg tesóm is valahol bóklászott, és így onnan mentünk kocsival a reptérre. Fel voltam öltözve, hosszú nadrág, cipő, mert ugye Angliában jobb esetben van 20-22 fok. Viszont itthon meg rohadt meleg volt és így már fájt is a fejem, meg mindenbajom volt. Kiértünk a repülőtérre, ott még volt egy jó fél órám, amíg lehetett csekkolni, így leültünk a váróba. Volt 1-2 érdekes figura. Így 2 órával a járat indulása előtt lehetett leadni a csomagokat, meg ilyenek. Már ilyen sok nép volt, mindenki a táblát figyelte, amikor egyszer csak kiírták, hogy a London - Lutonba induló járatra melyik két kapunál lehet jelentkezni. Persze mindenki, aki ott volt arra a gépre várt, úgyhogy hirtelen tök hosszú sor lett. Ráadásul abba álltunk, amelyik lassan ment és így utálok várni, és rossz volt... de túléltem. Végre odajutottunk a csajszihoz, megkérdezte a nevem, meg mennyi csomagom van, aztán a kezembe nyomta a jegyet. Elbúcsúztam a családtól, majd követtem a többieket. Ugyanis először repültem és fogalmam se volt merre kell menni és mi hogy van. Először ilyen futószalagra rápakoltam az összes cuccom, le kellett vennem még az övemet is. Aztán átmentem, nem volt benne semmi olyan. Visszaöltözködtem, majd láttam, hogy az előttem lévő nőnek ki kellett nyitnia a táskát, mert találtak nála bort. És én így azt hittem, hogy nekem is meg kell mutatnom, így ki is nyitottam és vártam, hogy megnézze a biztonsági. Így néztem rá, és akkor mondja, hogy rendben volt, ha nem szólok, akkor nem kell mutatni. (és így mondtam magamban, jahát jólvan én azt honnan tudjam?! :D) Aztán mentem tovább ott még egyszer ellenőrizték a személyimet meg a jegyemet, megnézték, hogy az-e vagyok, aki a képen. Ekkor elém tárult ilyen sok bolt, ahol lehet mindenféle dolgot venni, az ennivalótól kezdve a parfümökön át a Pick szalámiig. Így nem nagyon néztem körbe, mert nem érdekel, csak innivalót vettem, mert azt nem lehet felvinni. Még várni kellett egy ilyen 10-20 percet, majd megnyitották a kaput, ahol megint ellenőrizték a személyit meg a jegyet. Kilépve az ajtóból pedig már ott várt minket a busz, ami a repcsihez vitt. Egyébként wizz air géppel repültem és ilyen délután 6 óra előtt indult. Leszállva a buszról mindenki rohant fel a gépre, mivel ugye ez fapados volt, így nem volt meghatározva, hogy ki hova ül. Én elég hamar feljutottam így kinéztem egy klassz helyet, és beültem az ablak mellé. Később rájöttem, hogy az mégsem volt annyira jó, mivel pont ott volt a szárny, dehát Istenem, ezvan. Aztán jött egy pár megkérdezték, hogy szabad-e mellettem a két hely, mondtam hogy igen, és beültek oda. Először a légi utaskísérők tartottak egy ilyen bemutatót, hogy veszély esetén mit hol találunk és mit hogy kell használni. Mindeközben a gép kigurult a kifutópályára. Majd ott megálltunk és elkezdtek izzani a motorok, és így nagyon zúgott, mentünk, és így nagyon hirtelen felszálltunk. És így megugrott a gyomrom, kicsit fura érzés volt. Még Andi tanácsolta, mielőtt indultunk volna Pestre, hogy legyen nyitva a szám, mikor felszállunk, mert akkor nem  dugul be a fülem a légnyomás változás hatására. És így ez be is vált, szóval így tök jó volt. Először is bámultam ki az ablakon, még csak Pest fölött voltunk, de akkor nyugatnak fordultunk, féloldalt, és így a fejem megint elkezdett kavarogni. Nem az, hogy rosszul voltam, csak nagyon fájt már a fejem a meleg miatt. És így bogyó sem volt nálam, csak fent a táskámba. Na mindegy, repültünk. Bemondta a pilóta néha, hogy melyik város fölött megyünk el, meg hogy Angliában milyen idő volt. Ami nagyon tetszett így mondta, hogy 10800 méter magason vagyunk, kint -51 fok van és hogy 800 km/h sebességgel megyünk. Az volt a legszebb, mikor a felhők felett mentünk, és így alul tiszta fehér, mintha fehér lenne a föld és felettünk meg minden kék, sehol egy felhő. És így olyan szép látvány volt, hogy azt nem lehet elmesélni. Miután már nem volt nagyon látnivaló próbáltam aludni, meg zenét hallgatni, meg ilyenek, de nem nagyon sikerült. Meg mindig járkáltak ilyen kocsival, hogy lehet mindenfélét venni. Előttem volt egy fiatal pár, a csávó vett a barátnőjének ilyen mini wizz air-es plüss repcsit, meg egy fél literes ásványvizet vett, meg mogyorót, vagy mit, és így fizetett több mint 4000 Ft-ot. Szóval azért.. elkérik az árát. Majd lassan elértük az angliai partokat, amit épp sikerült lefényképeznem. És ahogy így haladtunk Anglia fölött láttam egy csomó kastélyt, meg ilyen farmokat, kisebb városokat. Igaz, elég aprók voltak, de azért mégis kivehető volt. Persze ahogy London közelébe értünk, elértük az esőfelhőket is, és ott ugye már lejjebb ereszkedtünk. És volt, hogy amikor így az esőfelhők között repültünk, akkor így rázkódott a gép. Nem ilyen durván, hogy kiesel az ülésből, ha nem vagy becsatolva.. de azért rendesen lehetett érezni. Meg ott fényképeztem le egy szivárványt is. Nem tudtam, hogy mi fog belőle látszani, próba cseresznye volt. De végülis jól kijön, hogy a szivárvány egyik oldalán fekete felhők, a másikon meg süt a nap. Ahogy lejjebb mentünk egyre nagyobb városok tűntek fel és eközben azon gondolkoztam, hogy vajon melyik lehet London? Utána így tök hirtelen leszálltunk, nem is gondoltam volna, hogy már megérkeztünk. A pilóta megköszönte, hogy velük utaztunk, és elmondta, hogy ilyen 16 fok van kint és hogy esett. Hát, ahogy kinéztem az ablakon láttam is, hogy nem az a sunshine idő van. Fel is vettem a pulcsim, a táskámat levettem és hát indultam a többiek után. Szerencsére a fejfájásom el is múlt, pedig azt hittem rosszabb lesz a hirtelen hőmérsékletváltás miatt, meg hogy ugye ott egy órával előbb van. Először el sem hittem, hogy már a hőn áhított Angliában vagyok. :) De persze még nem nyugodhattam meg, hiszen be kellett jutnom a városba. Na, ott tartottam, hogy követtem a többieket, míg egy hosszú sorhoz nem értünk. Itt újból ellenőrizték a személyimet, majd az utamra engedték. Ugye a többi népnek még a csomagját fel kellett vennie, így "magamra maradtam". Követtem az Exit feliratos táblákat, amíg ki nem jutottam a friss levegőre. Itt előbányásztam a térképet, amit nyomtattak nekem, ugyanis a repülőtérről Londonba Wizz Air kisbusszal mentem be, foglaltam helyet, mert így biztos volt, hogy mikor, meg hogy jutok a városba. Követtem is a kis ábrát, hogy kb. merre kell mennem, viszont a kisbuszt sehol nem találtam. Ja igen, ekkor volt kb. 19:45 és 20:10 indult volna. Csomószor körbenéztem, járkáltam, próbáltam felfedezni a térképet, de semmi. Így odamentem egy zöld mellényes munkáshoz, aki így irányította a parkolóból a kocsikat. Megszólítottam, majd elmondtam, hogy mit keresek. Ez így még szuper is volt, mert megértette, viszont fogalma se volt, hogy honnan indul. Valamit elkezdett nekem magyarázni, de azt meg nem értettem. Úgyhogy megköszöntem és elmentem a másik irányba. Sehol semmi. Akkor jött egy srác, meg egy nő, és megkérdeztem őket is. Azt nem értettem, hogy ők mit mondanak, de így a nőci elkezdett mutogatni, meg magyarázni, hogy menjek oda, ahol a többi busz indul a városba, mert biztos az is ott lesz (de a térképen tök nem ott volt jelölve). Mindegy, megköszöntem és elmentem. Közben már majdnem 8 óra volt, kezdett sötétedni, hideg volt én meg még a buszt mindig nem találtam. Tisztára kétségbe voltam esve, hogy most mi lesz. Így megálltam, néztem a térképet, a helyszínt és közbe Istenhez kiáltottam, hogy kérlek segíts! A következő másodpercben egy huszonvalahány éves srác megáll mellettem és odaszól, hogy a wizz air buszt keresed? És így annyira meglepődtem, hogy mondtam, hogy yes, közbe meg magyar volt. Szóval egyik pillanatról a másikra ott termett a srác, aki szintén a kisbusszal jött, ráadásul még magyar is volt és még ő szólított meg.. szóval azért nincsenek véletlenek. Aztán így elmagyaráztam mivan, közbe virult a fejem, hogy most már minden rendben lesz. Persze nem mondom, az is megfordult a fejemben, hogy OMG, mivan hacsak hazudott és felrak valami máshova és elvisz magába. :D :S Dehát bizalom. Szóval ott vártunk, közbe kérdezgetett, én válaszoltam, aztán nemsokára megjött a busz, így meg is nyugodtam. Ráadásul a busz sofőr srác is magyar volt.. értitek.. :D Egyeztette az adatok, bepakolta a cuccokat, aztán beültünk, mert már nagyon hideg volt. Vártunk még egy kicsit, mert nem minden utast találtak meg, de aztán elindultunk egy 20 perces késéssel kb. Londonba az út durván egy óra, kicsit több. Közbe a sofőr meg az a srác beszélgettek, hogy mit csinálnak kint, meg így Magyarországról, meg minden. Jó volt magyar szavakat hallani, meg néha nevetni azon, amit mondanak. Közben írt Anett, hogy hol vagyok, mert egyébként a Victoriara mentünk, ami ilyen hatalmas állomás. Gondoltam majd ha megérkeztünk, akkor felhívom, vagy írok neki. Megálltunk, a csomagokat szétosztottuk, majd megkérdezi a srác, hogy segíthet-e még valamit, vagy hová kell mennem?! És így pont akkor jött Anett arra, úgyhogy megköszöntem az eddigi segítséget meg elköszöntem és így mentünk. Örültem, hogy Anettal sikeresen megtaláltuk egymást. Először mondta, hogy hívjuk fel anyáékat, hogy megnyugodjanak. Neki van ilyen skype telefonja, ami azt jelenti, hogy van egy címe és ingyen beszélhet bárkivel bármikor, aki fent van a listáján. Először nem voltak itthon gép előtt, mondjuk már ilyen fél 11 volt (ott fél 10), így csak egy üzenetet hagytunk. Később sikerült beszélni, így megnyugodtak. Persze apum első kérdése volt, hogy milyen Angliában az időjárás... A sikeres beszélgetés után, hogy minden rendben van, vártunk egy busszra, amivel elmentünk oda, ahol Anették laknak. Egy emeletes házban élnek, egy lakásban, ahol ilyen több kis szoba van, de minden megtalálható, amire így szüksége lehet az embernek. Arra a pár napra, amíg kint voltam az egyik lakótársa szobájában aludtam, aki akkor épp Lengyelországban volt otthon. Lepakoltam meg minden, és úgy volt, hogy vacsorázunk. Anett főzött valami szószós csirkét, így felemeli a fedőt, én pedig nézek rá angyalian, bociszemekkel, hogy nem eszek húst. És ott akadt ki teljesen, egész évre kiborítottam előre így kb. Nem tudta, és mondta, hogy így egy csomó olyan dolgot vett.. Végülis nem haltam éhen. A vacsora után megfürödtem és lefeküdtem.. itt aludtam. Első éjjel nem igazán aludtam jól, mert olyan furcsa volt az ágy, meg forgolódtam, pedig egyébként szuper volt minden, meg eléggé fáradt is voltam.

Na hát igazából tudom, hogy tegnap volt a koncert. Hónapokkal ezelőtt még úgy is volt, hogy talán elmegyek. De aztán gondolkoztam, hogy minek?, mikor a zenéjét nem ismerem, azt meg nem játszom el, hogy a többi emberért megyek. Aztán így úgy voltam, hogy nem, meg aztán el is ment az összes pénzem az angliai utazásomra. De aztán megkaptam a fizetésem másik részét, amiről nem tudtam. Szóval aztán mégs volt pénzem, de nem is gondoltam erre. Aztán tegnap néztem, hogy jéé Chuck Ragan koncert így rádöbbentem, hogy aznap lesz. De mindegy volt végülis, mert egyébként is tanulnom kellett. Meg más dolgom volt, mert elkezdtem EDZeni. :D Tudom vicces, páran kinevettek érte. De így magamra nézve, uhh. Szóval így rossz és eldöntöttem, hogy már csinálok valamit. Először lemértem magam. Egyébként eddig sem szégyeltem megmondani, hogy hány kg vagyok, de most így már azért durva. Na jó, annyit elárulok, hogy 170 cm vagyok (még nöhetnék pár centit), és ha Balázs átlagos súlyát elosztjuk kettővel és kivonunk belőle felet, és azt megszorozzuk 3-al, akkor megkapjuk, hogy én mennyit nyomtam tegnap. Balázstól ne kérdezd hány kg, ha nem tudod, mert megmondtamnekihogynemmondhatjameg. Szóval igen. Na és elmentem bringázni, kb. fél óra alatt letekertem 10 km. Aztán tanultam egy kis vállalkozási ismereteket (ugyhogy Kristóf nem hazudtam neked a telefonba, tényleg tanultam. :D, bár hozzátenném nem sokat ért). Aztán így mentem még kicsit futni, de itt tényleg azt kell érteni, hogy minimális távolságot, közbe tornázgattam néha, meg ilyenek, aztán hazajöttem. Ja és még itthon csináltam néhány felülést, ja és nem ettem 6 után. :D Aztán este így olyan durva izomláz volt a lábamba, hogy váá. Hát igen, igazából utálok futni (kivéve a floorballba), szóval na. De túléltem. Aztán ma a lépcsőzés már egész kellemes volt (a negyediken van az osztályunk). És akkor így hazajöttem és így megmértem magam és 2 kg-val kevesebb voltam. Oh, mondom ez a gyors fogyás. :D Persze ebéd előtt voltam, szal üres volt a hasam. Igazából így jó lenne 6 kg fogyni, ilyen 3-4 hét alatt. Akkor már boldog lennék. :D Nem mintha most nem lennék az. :) Csak ha látszana is rajtam a kemény edzés az mégszuperebb lenne. Szóval ma nem tudtam annyit menni, mert Zsoltival elbeszélgettük az időt és már majdnem sötét volt mikor mentem. Ezért a mai teljesítmény: 5 km bringával, felülések és egy kis torna. :D Klassz dolgok ezek.

Hét végre eljutottam idáig is, hogy valami beszámolószerűséget írjak a Parachute koncertről. Igazából már arra sem emlékszem, hogy mikor volt, csak azt, hogy valamikor a nyár vége felé. Már nagyon vártam a koncertet, mert a májusi Soul & Gospel fesztivál után mondhatni a rajongójuk lettem. Nagyon kedves és szimpatikus arcok, akik tényleg a szívüket, lelküket beleadják abba, amit csinálnak. Szóval az Ezazanap!-osok megint elhozták nekünk őket Budapestre, és szerveztek egy Soul & Gospel klubbot, ami ismét a Take5-ban volt megtartva. Még régebben Yfriday koncerten voltunk ott és tudtam, hogy jó hely és ez a kis esti buli is jónak ígérkezett, főleg úgy, hogy a Lakatos Projekt volt az előzenekar. Őket már hallottam élőben játszani, na meg azért ismerek 1-1 emberkét belőle.. :P Kivételes alkalom volt, mivel egyedül mentem. Mikor megérkeztem már a bejáratnál ismerős arcokkal futottam össze. Ahogy lementem ismét welcome drinkkel fogadtak, mint múltkor, pezsgő és rostos. Lassan kezdtek megérkezni a népek, amíg a Lakatos Projekt a színpadon próbált. Majd átengedtek és mindenki elkezdett beözönleni a színpad elé. Hirtelen annyian lettek, hogy tele lett az egész tér. Mindenesetre az biztos, hogy többen voltak, mint az Yriday-on. Az előzenekar olyan 45-60 percet játszhatott. A repertoárjuk között volt 1-2 angol dal, a többi pedig magyar volt, köztük pl. olyan jól ismert, mint a Jót terveztél. A zenekar fergeteges hangulatot csinált, ami látszólag a Parachute Band tagjainak is tetszett. :) Rövid átszerelés és hangolás után pedig jött is az új-zélandi csapat, hogy zenéjükkel mosolyt csaljanak az emberek arcára. A rövidke szünetben megkerestem az utazótársaimat, nehogy a végén a nagy kavarodásban elveszítjük egymást. Szóval visszanyomulva a tömeg közepére próbáltuk élvezni a bulit. Természetesen a nyitódal a Come To The River volt, amelyről egy videó is készült, hála raronnak! :) :

Ja igen, mivel a hely kicsi volt, a tömeg nagy és levegő nem volt, ezért már az első pillanatokban mindenkiről folyt az izzadság. Nem még akkor, amikor igazán elkezdek felvenni különböző táncmozdulatokat. De hát egy nyári koncert ezzel jár. :D Sajnos az eljátszott dalokra már nem igazán emlékszem a rövid távú memóriámnak köszönhetően, viszont az tudom, hogy ők sem csak saját számokat adtak elő. Először volt néhány pörgős mű, amitől mindenki vidám lett és a kedve lett a tomboláshoz, majd jött néhány lassabb, amellyel igazi dicsőítést kerekítve vittek Isten elé. Itt nem az volt a lényeg, hogy még egy másik országból érkező együttes játszik nekünk szép dalokat, hanem hogy nemtől, életkortól, vallástól, kinézettől és mindentől eltekintve egy szívvel énekelhetünk az Úrnak. Számomra ez az élmény hatalmas plusz volt, főleg az akkori helyzetemben, úgyhogy nagyon hálás vagyok Istennek. Jó újra és újra megtapasztalni, hogy mennyire szeret minket és hogy figyelmeztet, hogy "hahó én itt vagyok, nem hagytalak el!". Szóval nem is annyira a koncert feeling volt a lényeg, hanem a lépés, hogy mindenki újból vagy még mindig Istenhez tartozik! A dalok közben az énekes szintén bizonyságot tett, mint a Soul & Gospel fesztivál, és imádkoztak is. Valamint megígérték, hogy az országért és az itt élő emberekért is imázni fognak. A nekik szánt időt egy lassú dallal fejezték be, ám ezt a közönség - azaz mi - nem akartuk tudomásul venni, így a vastapsnak köszönhetően még eljátszottak 2-3 művet. Ezután persze mondták, hogy az együttes még itt marad és lehet velük beszélgetni, fotózkodni és miegymás. De mivel mi messze lakunk ezért indulnunk kellett. Kint még megismertem egy új embert, aki mint kiderül szokta olvasni a krosskultot és ez így tök jó volt. Aztán vidáman, de mégis szomorúan metróztunk egyet, hogy a nyugatiból induló vonatunkat elérjük.

U.i.: még találtam egy videót, ami a Parachute Band elmúlt három hónapjáról szól, hogy merre koncerteztek meg ilyenek. Tessék azt is megnézni!

Úgy álltam hozzá a naphoz, hogy hosszú lesz és szenvedés lesz kibírni, de végülis nem nem volt olyan rossz. Mondjuk történtek érdekes dolgok... Itt van mindjárt a hajnal. Éjfél után felébredtem, felkapcsoltam a villanyt és felültem az ágyban. Teljesen abban voltam, hogy már elmúlt fél 6 és készülnöm kell a suliba.. félrenéztem az órát, vagy én nem tudom. Az volt a jó, hogy anyum és fent volt és odajött, hogy miért vagyok fent. Erre megkérdeztem, hogy miért, mennyi az idő? Mire ő közölte, hogy éjfél múlt. És akkor nyugodt szívvel visszafeküdtem még néhány órácskára. :D De ez már a második eset volt. Múltkor is rendesen felébredtem, már kikeltem az ágyból meg minden. Mire anyum megkérdezi, hogy hova készülök ilyen korán? (volt kb. hajnali 4...) Szóval azért történnek érdekes dolgok.

Aztán suliba kaptam egy sms-t, majd telefonon kaptam a hírt, hogy menjek be a boltba, ahol nyáron dolgoztam, mert még van ott nekem valami pénz meg utalvány. Én meg csodálkoztam, hogy mi meg hogy, mikor már a fizetésemet megkaptam augusztus elején. Jólvan hát, mentem haza a négyes busszal, fél 5-kor leszálltam és bementem a boltba. Kiderült, hogy ami pénzt meg étkezésit augusztus elején kaptam, az a július 7-től 31-ig tartó bérem, és arra a pár napra, amit még augusztusban dolgoztam, azt a pénzt most kapom meg. És így tökre meglepődtem, mert kaptam még 11 ezret, meg 800 étkezésit is. Úgyhogy köszönet Istennek a meglepetésért! :) Ja meg kaptam ilyen nyugdíjpénztáros papírt, meg valami könyvet, hogy ott dolgoztam. Azért nagyon rendes ez a Coop bolt. :)

Igazából már egy hete, csak nem jutottam el odáig, hogy írjak is róla. Úgy kezdődött az egész, hogy mivel nem vettek fel főiskolára, így jelentkeztem a suliba 13-14. évfolyamra. Az is bennem volt, hogy Pestre megyek, mert reklámügyintéző okjs-s képzések ott vannak. Viszont lusta voltam keresgélni, vagyis kerestem is, de aztán nem léptem semmit, meg úgy éreztem, hogy még nincs kedvem "pesti életet" élnem. Így maradtam Vácon, ahol 2 év alatt kapok egy kereskedő szakmát, ami okj-s képesítés. Szokásosan szeptember elsején kezdődött a suli. Ez mind szép és jó volt, csak éppen az volt a gáz, hogy én előző nap éjjel jöttem haza Londonból. Vagyis így is késett a gépünk és majdnem éjfélre értünk Pestre, aztán fél 2 után haza, 3 előtt feküdtem le, és már fél 6 után kellett kelnem. Szóval kicsit érdekesen indult a nap, de azért minden ok volt és nem is aludtam be. Találkoztam rég látott barátokkal, osztálytársakkal, aminek nagyon örültem. Sajnos sokukkal külön szakmát kezdtünk el - ők vendéglátóra mentek. Viszont egy szinten vagyunk (a tetőtérbe - hurrá, megint rohadhatunk fent), ugyhogy gyakran meglátogatjuk egymást. :)

Kezdődött úgy, hogy megismertük az osztályfőnököt. Természetesen most is kifogtuk a már több mint 30 éve tanító nőt. :/ Az első nap hamar eltelt, mivel csak osztályfőnöki óráink voltak. Másnap egyből gyakorlatunk volt, ami kint van a városba, ahol ráadásul névsor szerint kettéosztottak és hát ismeretlenek közé kerültem. Abból a szempontból szerencsés vagyok, hogy mivel én már négy éve a keribe járok, így tudom mi hogy megy, mit lehet és mit nem. Végülis nem volt rossz a gyakorlat, bár csak írtunk meg gépeztünk. Azért az is kiderült, hogy a osztály 3/4 része megbánta, hogy hozzánk jött. Azt mondják az emberek miatt (sok a suttyó és a plázacica a sulinkba és a nálunk kisebbek azt hiszik, hogy hú de menők, közbe meg szánalmasak), de szerintem amiatt is, mert azt hitték itt majd nem kell tanulni, meg ilyenek. Ennek jeleként már vagy 5-en kiiratkoztak csak tőlünk. Meg a vendéglátosoktól is átjött két volt osztálytársam.. azért ott is vannak feszültségek.

Egy hét után milyen a suli? Hát, tudtam mire számítsak, így nem nagyon lepődtem meg. Elég sok óránk van (ma is 8 volt), viszont kevés tantárgy. Ilyenek vannak, hogy áruforgalmi ismeretek, áruismeret, ember és környezet, info, vállalkozási ismeretek, angol, na meg a gyakorlat. Apropó, jut eszembe, hogy nyáron egy hónapra gyakorlatra kell menni valamilyen boltba, kötelező munka. Mondjuk nem gáz, mert én már 2x is dolgoztam egy - egy hónapot. 2 év múlva pedig lesznek az igazi vizsgáink. Elvileg lesz írásbeli és szóbeli, valamint 5 különböző fajta (élelmiszer, vegyiáru, textil, bútor, iparcikk) boltban kell majd a vevőt (vizsgáztatőt kiszolgálni). Meg angolul is lesz szakos vizsga. Mindenesetre érdekes lesz, az biztos.. de addig még sok tennivaló áll előttem.

Az osztályt még nem annyira ismerem, bár sikerült már néhány emberrel "összebarátkozni". Mondjuk az biztos, hogy nem itt születnek az életre szóló barátságok, mert szerintem mindenki úgy van, hogy megvannak a barátai, most már csak osztálytárs szinten ismerkedik. Persze lehetnek kivételek. :) Szünetben gyakran látogatom a vendéglátosokat, illetve ők a miénket, úgyhogy elleszünk mi. :)

Mégtöbb.

Nyár elején még gondolni se mertem volna, hogy most erről írhatok. Bizony, holnap Angliába utazom. Régi álmom volt már, hogy eljussak abba az országba, még ha nincs is sok közöm hozzá. A suli után is voltak persze terveim, hogy dolgozok és talán egyszer eljutok oda, de aztán nem ugy alakultak a dolgok. Evivel nem jött össze a közös munka, így itthon voltam. Aztán anyum sikeresen beszervezett a coop-ba, ahol dolgoztam egy hónapig és lett némi plusz pénzem. Eközben elkezdtem szervezni, hogy mi lenne, ha a nyár végén kimennék Angliába. Ugyanis hívott, hogyha kint szeretnék dolgozni, akkor segít egy normális családot keresni. De mivel még túl fiatalnak érzem magam, a megfelelő tudásom sincs meg és más terveim vannak, ezért ezt az ötletet elvetettem. Azt viszont felhoztam, hogy mi lenne, ha pár napra kimennék hozzá látogatóba, és így kicsit megismerném az országot és Londont is. Na hát így indult ez az egész, aminek az lett a vége, hogy végülis július végén beszéltünk telefonon, mikor itthon volt, hogy mikor tudna fogadni és én mikor érnék rá. Ez a kitűzött időpont lett az augusztus 28. Elkezdtem hát böngészni a repülőjáratokat, ám egyre jobban szorított az idő. Mikor megkaptam a fizetésem és meg bírtam volna venni a jegyet, akkor felemelték az árakat.. Így napi fél órákat töltöttem azzal, hogy kétpercenként néztem mennyi az ára a jegynek. Végre lejjebb mentek, és meg tudtam volna venni, csak épp Anettal nem tudtam beszélni, hogy letisztázzak mindent. Elkezdtem csinálni Andi segítségével a foglalást, amikor is feljött Anett és kiderült, hogy neki nem jó, ha a reggeli járattal megyek. Az esti viszont sokkal drágább volt. Úgy volt, hogy akkor másik céggel megyek reggel és 31-én másikkal jövök haza. Aztán aludtam rá egyet, de úgy voltam, hogy inkább fizetek érte többet, de nem fogok másfajta géppel repülni, mert máshol száll le, fel, stb.. Úgy volt, hogy easyjet-tel megyek, viszont reggelre megint emelték az árakat és 60 ezer lett volna a fapados jegy. Mindegy,úgy voltunk anyával, hogy bemegyünk Vácra egy utazási irodába, mert ott is lehet foglalni, mert egyébként nincs olyan bankkártyánk, amivel lehetett volna fizetni. Szóval bementünk Vácra azzal a reménnyel, hogy addigra lejjebb mennek az árak. Viszont nem mentek lejjebb, hanem még emelkedtek is. Én meg megmondtam, hogy nem fogok kiadni csak a repjegyért 60 ezret, mikor fapados. Így úgy jöttem haza, hogy nem utazok sehova, maradok itthon. Azért még nézegettem az árakat, de semmi változás nem történt. Másnap meg is írtam Anettnak, hogy ez most nem fog összejönni, mert nincs ennyi pénzem, majd talán máskor. Anyáék mondták, hogy kipótolják, de nem akartam, hogy még a jegybe is beleadjanak.. a saját pénzenből akartam finanszírozni. Ja igen, azt hozzá kell tennem, hogy emiatt nem aludtam egy hétig, mert tiszta ideg voltam, és már be voltam zizzenve. Végül, hogy elkönyveltem magambam ezt az egészet kezdtem lenyugodni. Rá pár nappal egyik este úgy imádkoztam, hogy Istenem, tudod, hogy mik a lehetőségeim és a vágyaim, intézd úgy a dolgokat, ahogy te szeretnéd. Reggel felébredek, és mikor net közelbe kerültem, gondoltam meglesem az árakat. Levitték az árakat 30 ezer forinttal. Tudtam, hogy ez nem véletlen és most kell intézkednem. Kicsit gáz volt, mert már úgye lemondtam róla, és ezt Anettnak is megírtam. Végül írtam, hogyha még mehetek hozzá, akkor most el tudnék intézni mindent. Vissza is írt másnap vagy hogy. Igaz, addigra megint emelték, de csak pár ezerrel. Így örömmel nekifogtam a foglalásnak, viszont kiderült, hogy az utazás napja 2 héten belül van, ezért nem lehet már banki átutalással fizetni. Olyan kártyánk meg ugye nincs, ami kellene. Ezért elkezdtem emberek után kutatni, akiknek lenne olyan kártyája, és lenne is rajta pénz, hogy át-e tudnák utalni a megfelelő összeget. De nem akad senki.. így úgy volt, hogy másnap anyával megint bemegyünk egy utazási irodába is lefoglaljuk ott. Már csak azért imáztam, hogy addigra ne emeljék még tovább. Másnap be is mentünk, meg is vettük a jegyet, igaz addigra emelték (még az előző este), így közel 49 ezért volt a jegy, plusz mivel ott vettük meg ezért az utazási iroda is rátett pár ezret.. Hát igen, ez így szívás, mert elment az összes pénzem a jegyre,meg buszra, ami majd vissz-hozz a Londonba, de legalább megyek!!  :D Ugyhogy váltottunk is pénzt és nagyon boldog voltam. És igen, holnap délután végre utazom. Egyedül megyek, ráadásul először is repülők, ezért kicsit izgulok, de remélem minden rendben lesz, és hogy majd a buszt issikeresen megtalálom. Anett a városban fog várni. Be kéne még pakolnom, csak nincs kedvem. Igazából csak ruhát kell vinnem, mert mindent kapok ott. Meg csak egy kézipoggyászom lesz, az meg max. 10 kilós lehet és meg van határozva, hogy hány cm-t és mit vihetek benne. Ha valami kencét akarok az max 100 ml-s lehet és külön egy 1 literes űrtaltamű átlátszó pattentos zacskóba kell raknom. Mondjuk nem sok mindent viszek.. remélem azért a parfümömet nem fogják elkobozni. :D Meg innit se vihetek fel, csak max 100 ml-es üvegbe. Tiszta kínzás.. de hát kibírom. Az lesz a jó, hogy 31-én fél 12-kor száll le a gépen, így sötétbe fogunk hazajönni és ki lesz világítva minden.. wáá. :) Viszek fényképezőt, majd készítek képeket. Még nem tudom pontosan, hogy miket nézünk meg, de az biztos, hogy elmegyünk Grenwich-be (remélem jól írtam), meg a hilslong gyülibe is. Már nagyon várom és boldog vagyok, és hálás Istennek! :) Majd ha lesz időnk, akkor lehet hogy megkérem Anettot, hogy menjünk egy lemezboltba. Kíváncsi vagyok milyen a kínálat és az árak. :D Na, majd jön róla beszámoló, ha hazaérek.

Tegnap ismét elővettem minden kreativitásomat, hogy valami szépet alkossak. Próbáltam a szobámat feldobni, hogy kicsit színesebb legyen, meg ilyenek. Így vettem egy parafatáblát, ilyen szivacsos anyagból vágtam ki betűket, meg szívet, és feltűzdeltem néhány képet. Hát ez lett belőle:

Tudom, tudom.. Gondolkoztam, hogy az elcserélt tablóképeket magamnál tartsam, vagy inkább kirakjam őket. Végülis úgy döntöttem, hogy inkább kirakom azokat is, nehogy valahol elhagyjam, aztán meg nem tudok belőle másikat szerezni. Tesóm szerint túl színes, meg zsúfolt, de szerintem pont jó. A jobb alsó sarokban még volt egy kiadó hely, gondoltam felajánlom valakinek, hogy adhat magáról egy képet és kirakom, de aztán találtam az asztalomon még egy Evelin által hajtogatott tulit, így az került oda. Fent van myspacen is a műveim mappába, lehet ott is kommentelni.. és ha már ott jártok, akkor a többit is megnézhetitek. ^^

Mostanában egyre többen kapnak kedvet a blogíráshoz, vagy csupán hogy szórakoztassák a népet. Így született meg nem olyan régen Zsolti és Balázs kis wordpress részlege. Ezt ajánlanám a figyelmetekbe, ugyanis napi több alkalommal frissítik. Amit kaphattok, ha rájuk néztek: gondolatok, élethelyzetek, képek, videók, zenék és minden amitől tágul az agyad. Tehát tessék őket olvasni és szorgosan kommentálni.

Az ember életének egyik fontos szakasza, mikor szerelmes lesz. Olyankor rózsaszín köd, pillangók a gyomorban és a többi erre vonatkozó jellemző. A nagyotmondó tudósok azt mondják, hogy tavasszal megváltozik a levegő illata és a lány is másképp néz a fiúra, vagy éppen fordítva. Azt mondják, hogy a szerelem az óvodában kezdődik. Hát nem tudom, én nem igazán emlékszem ezekre az évekre. Mindenesetre az én életemben még nem érkezett el az az időszak, amire azt mondtam volna, hogy rózsaszín ködben élek és úgy nézek valakire, hogy elolvadok és ez kölcsönös is lenne. Sajnos, vagy nem sajnos ezt mindenki eldöntheti magában. Én nem érzem azt, hogy lemaradtam volna valamiről, vagy kimaradtam volna egy bepótolhatatlan dologból. Biztos jó annak, aki szerelmet táplál a másik iránt, de van amikor ez fájdalmas, és én ettől is megkímélem magam. Így sokkal emlékezetesebb lesz az első, és lehet, hogy egyben az egyetlen. Nem hiszem, hogy szégyellnem kéne, hogy tisztességes, normális lány vagyok, aki nem megy oda minden szembejövő sráchoz, hogy letámadja, vagy éppen szép és romantikus álmokat szövögetek, hogy milyen lesz is az első randi és a többi. Várom, hogy eljöjjön a szőke  hercegem fehér lovon. <3 Ja, ez nem az a sztori? :( Igaz, elég ha Joe Jonas eljön értem egy turnébuszon. :D Na, visszatérve. Nem, nem várom, hogy egy szívdöglesztő pasi belém szeressen, aki után a lányok csorgatják a nyálukat (persze ez sem árt:D), mert tisztában vagyok az értékeimmel és ez alapján nem vagyok nagyravágyó, illetve reális maradok. A lényeg, hogy elsősorban szeresse Istent, másodsorban engem, harmadsorban a zenét. :D Legyen magas, hogy biztonságban érezzem magam mellette, viselje el a hóbortjaimat, hogy néha antiszociális vagyok, hogy egy naiv falusi kislányként viselkedem és.. na jó, még lenne egy - két dolog, de ez még mindig nem a társkereső oldal. A lényeg, hogy "félhosszú hajú cukimuki fiúcska" legyen - hogy idézzem Balázst. Mert igen, szerinte az ilyen srácok jönnek be. Igaz, szerinte még az is jobb lenne, ha emos hardcore gyerekbe szeretnék bele, mintha azokba, akik szimpatikusak. :( Na nem a kockákra és a parasztokra bukom, ha most valaki ezt gondolja. De mindegy, elmagyarázni úgysem tudom két mondatban az ízlésem. Valaki már úgyis vár rám. :) A lényeg, hogy van még időm, addig is próbálom vidáman és boldogan tölteni az időmet. Csak attól félek, hogyha ütközök valakivel, akkor azt túlságosan fogom szeretni. :/ Ezért irányul a szeretetem felétek. Szeretek mindenkit. <3 (na jó, majdnem mindenkit. :D) Nekem a valentin nap is egy átlagos nap, még akkor is, ha mindenhol szívecskék röpködnek és rózsahegyek sétálnak el előttem. Irigylem-e bárkitől is az érzést? Furcsa, de nem. Persze, én is belegondoltam már és álmodoztam, hogy milyen lesz majd mikor a barátommal kézen fogva sétálok valahol, vagy elmegyünk közösen valahol. De amíg ezek álmok, addig nem élem bele magam semmibe. Lesz ennél még rosszabb is. Addig is örülök, ha valaki boldog a barátjával/barátnőjével, mert bizony a szerelem szép dolog, csak nem mindig fájdalommentes. :)

Vasárnap éjjel, illetve hétfő hajnalban ismét egy különös álmom volt. Nem itthon voltam, de ismerős arcok vettek körül és kint voltunk a természetben. Teljesen valósághű volt, ahogy eddig az összes álmom, na meg emlékeztem is rá mikor felébredtem. Az álmomban volt egy álmom, vagy egy látomáson, nem tudom. És azt láttam, hogy a földbe két meteorit fog becsapódni, ami hatalmas pusztítást hagy maga után. Az egyik a magyar földrészen, míg a másik a horvát tengerparton csapódott be. De mielőtt megláttam volna a pusztítást, azelőtt vége volt az álmomnak/látomásomnak. Ezek után elmeséltem a többieknek, hogy mi fog történni, mert tudtam: ez bekövetkezik rövid időn belül. Mindenki elámult, de tudtuk: nincs menekvés, csak Istenhez imádkozhatunk, hogy őrizzen meg minket. Magamban már elképzeltem, hogy milyen pusztítás lesz, mindenhol emberi testrészek és minden eltűnik körülöttem. Azt is láttam, hogy ezek a lyukak, amik a becsapódáskor fognak keletkezni 30 x 40 méteres ellipszis alakú gödrök lesznek. Ekkor az égre tekintettem és láttam, ahogy a felhevült kődarabok lyukat égetnek az égben, ahogy kiégetik a kékséget. Nem tudtuk, hogy hova érkezik.. de támadt egy ötletem. Mellettünk folyt egy kis patak, ami ilyen 10-15 cm mély lehetett. Kitaláltam, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk kicsit kimélyíteni, amíg nem válik valóra az álom, hátha bele tudunk feküdni, és akkor talán nem érne annyira ez az égető pusztítás. A többiek támogatták az ötletet, de mielőtt hozzákezdtünk volna felébredtem.

Furcsa egy álom volt ez is. Ha egy filmbe történne mindez, biztosan megrémülnék, és nem bírnám nézni. De ezeknél az álmoknál valahogy mindig nyugodtan ébredek fel, és nincs bennem semmi félelem, aggodalom, még ha tudom, hogy ezeknek van jelentése.