hajnalcsillag

Ennek a tanévnek végre. Ma elmaradt az utolsó két óránk, hétfőn pedig már be se kell menni. Az igazgatónő bemondta az óra vége előtt 5 perccel, hogy telefonáltak az önkormányzattól, hogy vörös riasztású hőségriadó van és ezért lezárják a tanévet. Éljen! Elég szörnyű volt ez az év, főleg az utolsó 2-3 hónap. Alig vártam hogy vége legyen. 26-an indultunk, 19-en maradtunk. Nem szeretem az osztályomat és kialakult légkört sem. Mindenki szidja a másikat, kihasználják egymást, a másikat kigúnyolják, közben magukat tökéletesnek hiszik. Na mindegy. Pénteken megyünk a bizonyítványért, utána elkezdem a gyakorlatom és még egy év. Valahogy csak túléljük. :)

egyébként meg:

Lassan, de biztosan. Mostanában több dolgot el kellett intéznem magamnak, amik újabb lépcsőfokai voltak a felnőtté válásnak. Ezek csak ilyen kis apró dolgok, de mégis jelzések, hogy önállósodom, vagyis kéne. Először is el kellett intéznem a gyakorlatomat, ami suli után kötelező. Bár itt csak annyi volt, hogy leadtam a szerződést a boltban és mondtam, hogy akkor kb. mikorra jönnék. Azt mondták sajnálnak előre – sok lesz a munka. :)

A másik, hogy igényeltem egy bankban bankkártyát, mert előbb-utóbb úgyis szükségem lesz rá, és most legalább majd tudják rá utalni a pénzt. De jól jártam, kapni fogok valami ingyen vásárlási utalványt, meg ilyen ingyen szolgáltatások. Két hét múlva kézhez is kapom a kártyát.

A harmadik dolog pedig, hogy pár embert összeszedve neki vágunk a jövő hétvégi szlovákiai Lumen fesztiválnak. Bár volt segítségem a Szlovák oldalról, mégis elég sok mindennek utána kellett nézni, el kellett intézni. Vagyis a szállást, mivel pont aznap lehetett utoljára foglalni, amikor pontosabban megnéztem, hogy mi hogy. Így gyors döntésre kellett bírni az embereket. Végül mivel én regisztráltam be, ezért az én nevemmel kértem szállást a többieknek is, így rajtam a felelősség is, hogy legyen szállásunk, mert azért 2 éjszaka az 2 éjszaka. Meg ugye átutalással kellett volna fizetni, de mivel különböző helyekről megyünk ezért nem tudnám összeszedni a pénzt, meg bonyolult lenne az egész. Végülis írtam a csodálatosan nagy angol tudásommal a szlovákokkal hogy mi a helyzet, és hogy vegyenek minket figyelembe. Másnap vissza is írtak, úgyhogy nagyjából megnyugodtam, remélem, vagyis hiszem, hogy minden rendben lesz és jól fogjuk érezni magunkat! :)

Szóval igen, kezdek önállósodni, vagyis saját magamról gondoskodni. Egyszer meg kell tanulni.

Anita egy német cégnél kezdett el dolgozni, mármint itt, de úgy adódott, hogy kiküldik külföldre-e hétre, ha benne van. Választása nem nagyon volt, mivel még csak ideiglenes szerződése van, ezért nem lett volna túl jó ötlet nem-et mondani. De hát nem is akart. Úgy volt, hogy április elején megy ki egy hétre, aztán mégsem, mert nem tudták őket kivinni. Már kezdett csüggedni, hogy mennyire beleélte magát és aztán nem jön össze, mert más emberkét közbe kiküldtek. De végülis szóltak neki április közepe felé, hogy akkor mégis mehet.. csak éppen pont azon a héten, amikor anyát műteni fogják. Szóval ő vasárnap elutazott, így amit eddig ő megcsinált, azt nekem kellett bevállalni, főleg miután anya is befeküdt a kórházba, apa meg ugye dolgozott. Közben jártam be anyához minden nap. Nem volt kint sokat tesóm, már pénteken jött is haza, de bejelentette, hogy vasárnap kell is visszamennie 2 hétre. Hát most mit mondjak? Nem volt se rossz, se jó, vagyis voltak előnyei, meg hátrányai is, de hát ez a munkája, legalább világot lát, meg gyakorolja a nyelvet is, tanul újat. Meg voltunk már ennyi idő távol egymástól, mikor még általánosban kimentem két hétre Szlovákiába. Szóval igen, ő vasárnap délután ment Németországba, mi meg anyához. Aztán kiderült egy hét múlva, hogy a németeknél valami nemzeti ünnep lesz csütörtök, péntek, így 2  nappal előbb hazajöhet. Szóval öröm, vidámság szerdán este 11 után értek ide a kisbusszal. Gyorsan kipakolták ami tesómé volt (kb. fél busz), aztán bejöttünk, kipakolt, mesélt kicsit. Hozott haza van 15 kg kaját, abból 10 kg volt a csoki (na jó, egy kicsit túlzok). Hozott csomó mindent, ilyen joghurtokat (fél kg-os kiszerelésekben ilyen savanyúságos üveg nagyságban, amit 1 euróért vesztegetnek), meg orbit rágót (mandarinos - zöld teás, papayás - aloe verás [aminek turbo rágó íze van]), meg még sok mindent, meg persze magát is. Szóval szerda éjszakától itthon tengette az életét, járt - kelt, beszélt sok mindenkivel, pénteken még be kellett menni itt dolgoznia, aztán pakolhatott össze, mert vasárnap ismét visszament. De ma már jön is haza, most csak eddig kellett dolgoznia. Úgy volt, hogy még délelőtt elindulnak és délután már itthon lesz (ugyanis autópályán jönnek és 7-8 óra alatt ideérnek). Csak éppen a nagy áradások, meg esőzések miatt megrongálódtak az utak és pont az 1-es főúton beszakadt és akkor balesetek meg minden. :/ Úgyhogy le van zárva, és körbe kell jönniük, de tök nagy dugó van. :S Úgyhogy nem tudom mikor ér haza, de remélhetőleg nemsokára és épségben meg minden.

Na remélem azért valakinek ez a bejegyzés is érdekes volt.

Jó pár hete kiderült, hogy anyukámnak rosszak lettek a vizsgálati eredményei. Persze voltak előjelei a betegségének, de nem gondoltuk volna, hogy ennyire nagy a baj. Kontrollra ment orvoshoz, aki kijelentette neki: sürgősen meg kell műteni, különben bármikor meghalhat, vagy elrákosodhat.

Aznap éppen jöttem haza az iskolából. Vácon ahogy vártunk a busznál megszólított egy néni, hogy találkozott ma anyával a kórházban és beszélgetek. Mondom, tudom, ma ment vizsgálatra. Kérdezi, hogy beszéltem-e már vele? Mondom nem. És akkor elhallgatott. Akkor már furcsa érzés volt bennem. Hazajöttem, felhívtam anyát, mert éppen dolgozott. Elmondta mit mondott neki a doki. Éreztem a hangján, hogy teljesen kibukott ő is, hiszen nem mindennap emlegetik az embernek a halált, meg a rákot. Még egy percet se beszéltünk. Letettem a telefont és így UHH. El sem tudtam hinni, amit az előbb mondott nekem, teljesen elszállt a félelem és a kétségbeesés. De imáztam, és baráti segítséget kértem. Azt nem mondom, hogy sírógörcsöt kaptam, de elhagyta néhány könny a szemem. Mégis egy megnyugvás lett bennem, mert tudtam: minden rendben lesz!

Másnap ment vissza anya orvoshoz és megbeszélték a műtétet, rá egy hónapra kapott időpontot, amit végigdolgozott, mert egyébként komolyabban nem látszott rajta semmi. Nem is tudták sokan, hogy valami betegsége lenne, csak mikor kórházba került. Végül elérkezett április 28-a (pont a névnapja :/), amikor is be kellett feküdnie. Azon a héten tesóm Németországban volt, így apa, meg én "készítettem fel" őt.. láttam rajta, hogy nagyon fél, és ő is csak azt hajtogatta, hogy imázzunk érte. Én pedig érzéseimet palástolva próbáltam őt nyugtatni, hogy minden rendben, de ekkor már teljes bizonyosággal tudtam ezt mondani a szívemből, mert megígérték! Szerdán még csak előkészítették őt a műtétre, így aznap nem is mentem be hozzá. Este felhívtam, mondta, hogy másnap délre van beírva ő, és kb. 1,5 órás lesz az egész beavatkozás. Csütörtökön egész nap rá gondoltam az iskolában, de nem tudta senki, hogy mi van anyukámmal. Csak néhány közelebbi barátomnak mondtam el. Suli után hazajöttem, majd délután hívtam. Apa vette fel a telefont, bent volt nála épp, és mondta, hogy nagy fájdalmai vannak. Én meg mondtam, hogy épp megyek be hozzá. Ilyen fél 5 körül oda is értem a kórházba. Nyomasztó érzés volt belépni, hát még a liftbe a hatodikra felfelé utazni. Próbáltam magamon úrrá lenni, hiszen nem láthatja, a kétségbeesésemet, most nekem kell erőt adnom neki! Beléptem a szobába. Hárman voltak összesen, de a másik két nő -akiket szintén aznap műtöttek, szintén ugyanarra- éppen aludt. Felébresztettem anyát. Örült, hogy bementem hozzá, de igazából nagyon kómás volt, erős fájdalmai voltak, csövek lógtak ki belőle, az infúzió pedig folyamatosan ment belé. Nem nézett ki jól. Rossz volt őt látni ilyen helyzetben, de próbáltam örömömet mutatni, hogy rendben ment a műtét. Beszéltem hozzá, ő pedig próbált közben pihenni, de nem bírt. A szája is ki volt száradva, így bevizeztem neki, mert felülni inni se nagyon tudott. Bent voltam nála kb. egy órát, aztán begyalogoltam a városba. Vegyes érzelmekkel tértem haza.

Másnap délután bementem Vácra, megvártam apát még kijön a munkahelyéről, elmentünk hétvégére bevásárolni, majd bementünk anyához a kórházba. Már sokkal jobb színben volt! :) Kivették a csöveket is belőle, mondta hogy már fel is kelt, wc-re is ki tudott menni, úgyhogy elindult nála a gyógyulás. Bár azért még voltak fájdalmai, meg nehezen tudott elhelyezkedni. Bent voltunk nála kicsit, aztán hazajöttünk. Tesóm épp aznap este jött haza Németországból, és kiderült, hogy vasárnap megy vissza 2 hétre, így apát berángatta megint Vácra, így be tudott ő is menni anyához. Szombaton május elseje volt, és ha az nem lett volna elég, hogy ünnepi buszjárat volt, ráadásul még rally is volt, ami még mindig a főúton - azaz előttünk megy nagy örömömre. Szóval a sok rajongó/ bámészkodó körbevett mindent, de nem értem rá miattuk mérgelődni, mert sok volt a tennivaló. Mivel az út is le volt zárva ezért apáék is csak 4 után tudtak elmenni anyához, de én aznap itthon maradtam, mivel este még ifire mentem. Vasárnap viszont délután 2-kor elment tesóm, aztán ilyen 3 körül bementünk apával Vácra. Először elmentünk virágárushoz, mivel aznap volt anyáknapja. ^^ Vettem szép, de nem illatos virágot anyának, hogy megengedjék, hogy bent hagyhassuk. Aznap bent volt nála a nővére, épp összefutottunk vele az udvaron, kicsit beszélgettünk. Majd felmentünk anyához, aki tökre örült a virágnak. ^^ Beszélgettünk, már egész jól nézett ki, vidám is volt. :) Elmagyarázta, hogy másnap mi mindent vigyek be neki, meg hogy, mert kedden varratszedés és hazaengedik. Így a mostani hetem is elég sűrűn indult, de sikerült mindent elintéznem (kezdek önállósodni), majd bent voltam nála, de épp jött néhány munkatársa meglátogatni, így nem sokat beszéltünk. Aznap, vagyis kedd hajnalban elég sokáig msneztem, és így reggel, mikor negyed 9-kor hívott anya, azt se tudtam mi van. Mondta, hogy keressem meg apát, mert nem veszi fel a telefont, pedig már fél órája jöhetne haza. Épp mikor kikeltem az ágyból, akkor jött be apa, és mondta, hogy menjek vele, mert le kell majd hozni azt a sok cuccot, meg minden. Így kb. kaptam 10 percet, hogy magamhoz térjek és felöltözzek (azt a fejemet ne akarjátok soha látni, ahogy én kinéztem:D), majd 20 perc alatt ott is voltunk. Gyorsan összepakolta anya ami volt még, elköszönt a szobatársaitól és mentünk hazaaa. :)) Mikor hazaértünk akkor kipakolt néhány dolgot, majd lefeküdt pihenni. Azt mondták a dokik, hogyha belázasodik, akkor azonnal vissza kell vinni a kórházba. De figyelünk rá, és vigyázok, nem lesz semmi baj! :) 

Jó volt látni, hogy mennyien izgulnak és imáznak érte! KÖSZÖNÖM! :) Most már egészen jól van, bár kb. semmit nem csinálhat, fájdalmai vannak, diétázik és még 6 hétig biztosan itthon lesz, de minden oké! :) Ja,igen, azt elfelejtettem írni, hogy mire műtötték. Szóval kivették a méhét és az egyik petefészkét, mert volt benne valami ciszta azt hiszem. Most a szövettanra kell várni, reméljük, hogy ott sem lesz semmi gond. :)

Na, gondolom most már mindenki megérti, hogy miért voltam mostanában ilyen amilyen, meg a hetem is elég érdekesen alakult. Most is délutánonként én vagyok itthon anyával, úgyhogy rám hárulnak a tennivalók, de minden ok, jó kedvű vagyok és boldog. :) Ne izguljatok!

Hosszú hónapok teltek el várakozással. Vártam egy pillanatra, találkozásokra, koncertélményekre, valami különleges dologra. Megkaptam.

Április első hetei sokszor éjszakázással teltek, myspacen jelölgettem az embereket, küldtem kommentek százait, hátha valaki nem hallott a koncertről és most kedvet kap. A srácok próbáltak órákon, napokon keresztül, a többiek pedig a háttérből támogatva izgatottan várták az első Krosskult szervezésű bulit.

A koncert előtti szombaton nekiálltam sütni, mivel az amerikaiak kívánságlistájukat benyújtották, rajta hogy szeretnének sütit is enni, aztán felajánlottam, hogy szívesen alkotok, mert szeretem ezt a fajta konyhai tevékenységet. Szerettem volna, ha jól sikerül, ilyen dolgokban maximalista vagyok, meg nem mindennap készít kaját külföldieknek az ember, így több mint 3 órába telt még kész lettem. (Lagzi) Lajcsi szeletet készítettem, és azért ilyen hamar sütöttem meg, mert meg kellett puhulnia a tésztának.(miközben készítettem kitaláltam, hogy mit fogok mondani netán, ha megkérdezik mi a neve: Lagzi Lajcsi - one of the best hungarian singer – háháhá, tudom így elég vicces, ennyire futotta az angol tudásomból). Nem azt mondom, hogy tökéletes lett, de viszont jól nézett ki és finom is volt (mindenkivel megkóstoltattam itthon). A vasárnap éjjelem - hétfő hajnalom már álmatlanul telt, csak a koncertre tudtam gondolni, izgultam hogy minden rendben lesz-e, hogy sokan eljöjjenek, és jól érezze mindenki magát. Ahogy hazaértem a suliból nekiálltam tovább a sütésnek, egészen estig ezzel foglalatoskodtam. Készítettem még fahéjas és csokis muffint, valamint sajtos - krumplis pogácsát. Utóbbi nagyon jól sikerült (elnézést az egóért, de tényleg), általában sosem találom el a megfelelő só mennyiséget és sótlan lesz, de most pont jó volt és ennek tökre örültem. :D Este befejezve mindezt még megbeszéltük a másnapot a többiekkel, hogy akkor hol és hánykor találkozunk.

Másnap felébredve nem is tudtam másra gondolni, csak az estére. Azért még iskolába kellett mennem, de az utolsó 3 óráról ellógtam anyukám igazolásával. Hazajöttem, elkészültem, összepakoltam a cuccaimat, aztán indultam Vácra, majd Pestre. A vonaton próbáltam zenét hallgatni, de kb. annyira ideges voltam, hogy fél percenként tovább kattintottam a lejátszást. A nyugatiban találkoztam Áronnal, Kristóffal is Olivérrel. Jó volt őket újra látni, mindegyikükkel nagyon rég beszéltem személyesen - meg hát az is jó volt, hogy nem egyedül kellett mennem. ^^ Olivér egészen a Pogo-ig vitte a sok sütit (úgyhogy ezúton is még egyszer köszi, ha olvasnád!). Metróztunk néhány megállót, majd leszálltunk a Népligetnél, ugyanis megbeszéltük, hogy megvárjuk Anitát (Bobit barátnőjét) és az ő barátnőjét, mert ők sem tudták merre kell menni. Hát, késtek "kicsit", vagyis több mint 40 percet vártunk rájuk, de azért túléltük. Közben kiderült mindenkiről 1-2 dolog, vagyis így a fiúk között, mert én mindhármukat ismerem azért. Kérdezte Olivér ismerem-e Bambit? Mondom Dávidot? Igen. Erre: jaaah. XD Na de a legtöbbször mi más, mint a zene került szóba. Olivér megjegyezte közben, hogy ő még sosem indult ilyen korán koncertre, én pedig annyit reagáltam rá, hogy én még sosem izgultam ennyire koncert miatt. :) Miután megérkeztek a lányok egy gyors bemutatkozáson túlesve tovább metróztunk néhány megállót kőbánya-kispestig, ahonnan még kb. 10 perc gyalog a klub. Mire odaértünk már elmúlt 7 óra, de nem sok ember volt ott, konkrétan az ...and then You came legénysége, meg néhány barátjuk, plusz pár korán érkező rajongó. Köszöntem a srácoknak, jó volt újra látni őket, Balázzsal 1,5 éve találkoztunk utoljára :S, aztán személyesen is megismertem a többi bandatagot. Kicsit beszélgettünk kint, aztán felmentünk megnézni a helyet, meg kaptunk karszalagot. Beálltam segíteni én is ragasztani - mivel korábban megkért rá Bobi, aztán közbe dumcsiztam Balázs apukájával. :D Kérdezgetett a Krosskultról, hogy hányan vagyunk, hogy épül fel az egész, stb. Mintha most hallott volna először róla.. látszik a fia nem sokat mesél neki erről. :D Az első fél órában nem sokan jöttek, elég szomorú is voltam emiatt, de aztán valahogy egyre többen érkeztek, köztük ismerős arcok. :) Találkoztam eddig csak az internetről ismert emberekkel ikszfaktor Ádámmal, meg Frod Ádámmal, meg voltak még ismerős arcok, de nem nagyon tudtam őket hova tenni. Ha tudtam volna a nevüket, akkor biztos beugrott volna, de így nem nagyon. Volt egy srác (gondolom ő is miskolci) aki miközben ragasztottam neki a szalagot megkérdezte, hogy én vagyok-e hajnalcsillag? Mondom igen. És akkor mondta, hogy Laci akit last.fm-ről vagy honnan ismerek, üzeni, hogy nem tudott jönni. Mondtam hogy kár, és megköszöntem az infót. Egyébként ezt a srácot se ismerem, de jófej volt hogy átadta az üzenetet. (Ezúton is üdvözlöm a miskolci szekciót :D). Azért megpróbáltam kedves lenni (lazára  vagy szorosra ragasszam? XD) és nem bénázni karszalagozásnál. ;) A fiúk már idegesek voltak, hogy mikor jön a HOH, mert először 4-re mondták nekik, aztán 6-ban egyeztek meg, erre csak fél 8 után érkeztek meg. Akkor elkezdték felhordani a terembe a rengeteg cuccukat, segítettek nekik a magyar zenészek, meg volt néhány lelkes tag a közönségből is, aki beállt cipekedni. Néhány perc csúszással pedig elkezdődött a buli az atYc fellépésével, úgyhogy ott is hagytam a pénzgyűjtő csapatot, felmentem a terembe és az első sorok között elfoglaltam a helyem. Azt tudtam mit fognak játszani a srácok, de a feldolgozások közül csak egy dalt ismertem, meg még nem is láttam őket játszani élőben, úgyhogy nem tudtam mire készüljek. A véleményemet már leírtam a krosskultos beszámolóban, így nem sok újdonságot tudok hozzátenni. Aki ott volt az hallotta, hogy nem ment minden tökéletesen, de hát első koncert, az elvártakhoz képest "nagy közönség" előtt, egyébként is izgultak. Majd a második már jobban fog menni! :) Némi késéssel Zsombor is megérkezett, aki heves integetésemre észrevett. :D Az atYc utolsó dala az általam is jól kedvelt Substance volt, amiből legalább egy szövegrészletet tudtam, amit még az általam kiadott normális hangszínen is lehet követni (na ez így bonyolult volt). Aztán amíg a The Grey Eminence pakolászott, addig beszélgettem néhány emberkével, megkérdeztem kinek hogy tetszett, mi hogy, meg hát mondtam a fiúknak is hogy ügyesek voltak! Balázs kérdezte hogy fehér vagy fekete pólót vegyen?! Ajánlottam neki, hogy fehéret, mert már így is tisztára beemózott a feketével, én meg legalább színesen öltöztem fel, és akkor megmutattam a szuperklassz színes övemet, amit nem hiszem hogy sokan észrevettek. :( Na mindegy. Ja, meg odaadtam neki a könyveket is, és akkor mindenki nézett, mert ugye voltak ott egy páran, hogy milyen színes könyveket nyomok a kezébe. Meg kérdezte Balázs, hogy hol van Zsolt? Én meg értetlen fejjel:milyen Zsolt? Hát a magázós. És akkor így, jaa, ő nem jön. Nekem is 2 napja mondta. És akkor Balázs mérges lett és majdnem elkezdett sírni, de azért tartotta magát az emberek előtt. Na de visszatérve körbenéztem újonnan érkező embereket hajkurászva, de nem sok ismerőst véltem bennük felfedezni. :/ Aztán elkezdődött a második együttes játékideje, amit már a hátsóbb sorokból figyeltem. A közönség egy része bólogatott, másik része beszélgetett, a harmadik része pedig egy helyben állt és figyelt. Kb. az utolsóba illenék én bele, mert ez a zene olyan, amire én így nem nagyon tudtam értelmesen reagálni. :D Na de azért nem volt olyan rossz. :) Csak kezdtem az idő miatt izgulni, mert eléggé elcsúszott az  egész, nekem meg mindenképpen el kellett érnem egy metrót. Na mindegy, amikor vége lett a TGE-nek, akkor kimentem telefonálni, mert láttam hogy hívott apukám. Útközben megkérdeztem Balázs apukáját, hogy eddig mennyien jöttek, és nagy meglepetésre azt a választ kaptam, hogy kb. 60-70 fő. Nem vagyok pesszimista, de így abban reménykedtem, hogy legalább 50 ember legyen. És erre voilá. Aztán kimentem, felhívtam apukámat, csak mondta, hogy mikor szóljak neki hogy induljon, stb, stb, mondtam mennyien vannak és hogy milyen szuper minden. :D Ahogy mentem volna vissza, akkor pont szembetalálkoztunk Attiláékkal, akit Parachute koncert után ismertem meg személyesen, de ő tudta ki vagyok. :D Szóval kérdezte, hogy mi van vele, stb, akkor beszélgettünk kicsit, ott volt Aszti és egy srác MXPX-ES PÓLÓBAN. Aztán kérdezte Attila, hogy mindenki vidéki-e, és mondtam hogy petényi vagyok, erre megkérdezi, hogy ismerem Bogit? Mondom a második uncsitesóm. :D Falun egyébként is mindenki rokon mindenkinek, meg egyébként is Tóth vagyok. És akkor egy mellettem álló srác beszólt, hogy ő is Tóth (de egyébként nem tudjuk ki az, de volt nála fényképező, úgyhogy ha olvasod és csináltál jó képeket, akkor küld el nekem! :D). Aztán előkerült a zene (mi más), hogy mit hallgatok, erre megmutattam a csodaszép MxPx karkötőmet. Kérdezgették sorba hogy ezt meg azt hallgatom-e, én meg válaszoltam sorba, hogy nem, nem, erre Aszti beszólt, hogy biztos Switchfoot-ot, én meg: hát azt meg mégúgyse. :D Szóval így elvoltunk, aztán szóba kerültek a koncertek, meg a lemezek, hogy ez mekkora hatalmas, meg az, mi meg néztünk egymásra az MxPx pólós gyerekkel, hogy aha, biztos. :D Aztán mikor úgy véltük hogy kezd a HOH, akkor visszamentünk. Elég sokan lettek, megjelent 1-2 suttyó is (ezt most nem bunkózásként, hanem csak a stílusra utalva). Megjegyeztem Ádámnak is, hogy mennyien vagyunk, mire annyit reagált, hogy ő 20 emberre számított.. hát ez így szomorúan szíven ütött. De megjegyezték a fiúk, hogy már lehet szervezni a következő bulit, ami akár lehet egy MxPx is, ha már elmaradt tavaly.. :)  Ismét csak a hátsó sorokban foglaltam el a helyem, mondtam Ádámnak, ez nem az én koncertem lesz, úgyhogy maradok is itt hátul. Azt mondta, hogy ő is, erre a második számnál mert elől ordítoztak a többiekkel. :D erről ennyit. :D HOH-nál már elől tombolt a társaság, felugrálgattak a színpadra, mindig a mikrofont akarták, de hát Cory elég jófej volt, mindig örömmel nyújtotta oda másnak. Mivel így szövegtanulás és zeneismeret nélkül álltam, így inkább azt figyeltem ki mennyire élvezi az egészet, és bizony öröm volt látni, hogy milyen jó a hangulat.  Már amennyire tudtam, mert volt hogy egy 2 méteres kék kockás inges srác beállt elém, és így semmit nem láttam (ezúton is üdvözletem küldöm neki), de aztán arrébb mentem. Meg még az is pozitív volt, hogy annak ellenére, hogy többen rágyújtottak, semmi cigifüstöt nem éreztem. Mert egyébként utálom, mikor rámfújják, vagy beszívja a ruhám. A végén a kitörő taps egyértelmű volt meg hogy ráadást kértünk. Olyan hamar véget ért, hogy hihetetlen. De így pont idő volt, hogy mennem kell. :/ Ott állt épp egy srác leizzadt fejjel, kérdeztem tőle milyen volt? Azt mondja jó. :D Aztán már így pont idő volt, úgyhogy elköszöntem gyorsan akiktől így tudtam. Bobinak mondtam, hogy itt hagyom a süteményt, majd adják oda az amcsiknak vagy valami. Aztán Olivér is eljött, így legalább visszafelé sem kellett egyedül mennem. Épp elkezdett esni mire kimentünk, úgyhogy előkaptam az esernyőt. Szembe jött két srác és köszöntek, hát akkor mi is vissza. :D Egyébként nem tudom kik voltak, lehet ismertek, de a karszalag virított rajtuk! Beszélgettünk még kiértünk, de a metrón már szótlanul ültünk, elfáradtunk. Aztán ő a Népligetnél leszállt, én meg metróztam tovább egyedül. Úgy volt hogy jön a koncertre Bogi is, csak ő közben lebetegedett. Anyukám meg féltett ugye, én is kicsit paráztam, de tudtam, hogy minden rendben lesz és fentről vigyáznak rám! :) Egyébként a metrón volt még két srác, akin ott virul a karszalag és ők is észrevettek minket, szóval azért vidám volt. De ők leszálltak útközben, én meg mentem tovább újpest-városkapuig. Meglepetésre elég sokan utaztak, hiába hogy 11 óra már bőven elmúlt. Leszálltam aztán követtem az embereket a kijárat felé, viszont mikor a felszínre jutottam meglepetés ért. :D Nem volt ismerős a környék, pedig már nem egyszer metróztam odáig, meg elég jól ismerem a környéket. Azt tudtam, hogy most építenek ott valamit és fel van túrva, de azért nem annyira, hogy átépítettek mindent és semmi ismerős dolog. :/ úgyhogy mentem, épp ott volt egy buszmegálló, így meglestem hogy hol lehetek. Nem sok mindent sikerült leolvasni róla, úgyhogy kimentem a főútra, hogy megnézzem milyen utcánál vagyok, mert emberek nem nagyon mászkáltak már kint fél 12 után. Mondjuk megszólítani se mertem volna senkit, mármint ilyen későn. Na, kiérve láttam, hogy ez az Árpád út. Felhívtam apát, mondtam hogy mivan, és akkor mondta, hogy a másik felén jöttem fel, úgyhogy menjek vissza. Így visszagyalogoltam, de utamat már csak a felszínen folytattam, míg végre megtaláltam a helyes feljáratot, ahol ki kellett volna jönnöm. Mondta, hogy menjek ki a főútra (Váci út), hogy majd a sarkon felvesz. Azért a sarokra nem mertem állni, mert még valami paraszt azt hiszi, hogy némi készpénzért ellenszolgáltatást vállalok. Szerencsére nem kellett sokat várnom apára. Akkor írtam sms-t Olivérnek, hogy megnyugodjon, sikeresen hazafelé tartunk, meg Bobinak is érdeklődve, hogy amcsik mit szóltak a sütihez + hányan voltak akkor összesen. Miután elküldtem felhívott, hogy mi hogy volt, és hogy a sütit teljesen elfelejtették, és hogy otthagyták, és senki nem evett belőle. :/ Hát szomorú voltam azért, mert szívem-lelkem beleadtam, de túléltem. :) Mondta, hogy az amcsik azt mondták, hogy ez volt az európai turnén belül a legjobb koncertjük, és ennek tökre örültem. Tényleg áldott este volt. :) Aztán útközben még Balázs is megdobott egy sms-sel ^^, neki is visszaírtam. :) Egy órát utaztunk Újpestről, közbe meséltem csomót apának, áradoztam hogy mennyire klassz volt minden. :D Kb. hajnali 3/4 egyre értünk haza. Akkor még fb-n megköszöntem a jelentétet, anya is felébredt, akkor neki is meséltem, fürödtem és olyan 3/4 kettő körül feküdtem le. Viszont aludni nem bírtam, mert visszagondoltam a koncertre és így wááá, annyira jó volt. :)) Meg hát csengett is a fülem, de olyan szinten. XD De azért valahogy elaludtam és 4 óra múlva kelhettem iskolába.. de nem voltam fáradt.

Na, hát röviden ennyi az én kis kiegészítésem, remélem semmi fontos momentumot nem hagytam ki. Örülök hogy találkoztam veletek, megismerhettelek titeket! :) még több ilyet! <3

Sokszor játszanak a gondolataim a "mi lenne, ha" kifejezéssel. Belegondolok, hogy mi lett volna, ha máshogy lett volna az életem egyes szakasza, ha más embereket ismertem volna meg, ha máshogy alakultak volna a kapcsolataim, ha máshol élnék, ha más társaság venne körbe, és ha más dolgokkal foglalkoznék. Beleélem magam általam kitalált helyzetekbe, ezzel elzavarva a jelen okozta sötét felhőket a fejem felől. De rájöttem: amíg így élem a napjaimat, addig egy álomvilágba képzelem magam, ahol minden úgy történik ahogy én szeretném, ahogy nekem jó. Az, hogy mennyire értékes ez az álomvilág számomra, azt nem biztos, hogy egy kívülálló látja, csak érzékeli, hogy én bizony máshol járok. Hogy ez rossz dolog-e? Nem tudom. Csak szeretek szép pillanatokra visszaemlékezni, vidám jövőt tervezni magamnak és boldognak látni a körülöttem lévőket. Az én álmomban mindenki kedves és örül, nem csapnak be az emberek, nem érnek csalódások.

Ezzel ellentétben pedig létezik a valóság, ahol reálisnak kell maradnod, hogy életben maradhass, ne verjenek át, ne használják ki a hiszékenységedet. Sok fájdalom ér és bántani is fognak, de ha sikerül megtalálni a valóságban azt, hogy hogyan tudod megélni az álomvilágodat, akkor ugyanaz a boldogság lesz a jutalom, amit eddig csak akartál egyszer, valahol, valamikor, valakivel. A valóságot megélni nem könnyű, sokszor szomorú dolgok történnek velünk, de van, amit el kell fogadni, és tovább kell lépni. Ez nem azt jelenti, hogy pesszimista lennék, inkább realista próbálok lenni. Tisztában vagyok az értékeimmel, ezért nem akarok csalódni és csalódást okozni.

Nem mondom meg, hogy melyikben érdemesebb/jobb élni, ezt döntsd el Te magad. Csupán törekedj arra, hogy megtaláld a kettő közötti egyensúlyt és boldog légy. Én is így teszek majd.

Egy kisebb időjárás zavarral a hét elejére végre igaziból is megjött a tavasz. Szép az idő, a madarak csicseregnek, mindenki örül. Még én is. Végre kizökkenünk a szürke téli hétköznapokból, és ha másban nem, legalább a táj szépségében, megújulásában örömünket lelhetjük. Ma végre sikerült a szabadidőmből a kötelező évi programomra - az ibolyaszedésre - időt áldozni. Minden évben elmegyek egyedül a közel található erdőbe és szedek néhány csokornyit a kedvenc virágomból. Mert igen, ez a kedvencem, a legszebb virág a földön! Sajnos mivel errefelé is elkezdték az erdőpusztítást, így sok gallyat kivágtak, amit rádobáltak pont oda, ahová a ibolya nő. :S Mindegy, legalább új helyeket találtam, ahová eddig nem tudtam menni, mert be volt nőve mindenféle fával. Találtam csomó fehér ibolyát, meg egy állat lábat :D, meg nagy hangyabolyt. Csináltam pár képet:

A kedvenc virágom az ibolya.<3 A biciklimet is szépen lemostam, a kerekek fel lettek fújva, úgyhogy most már mehetek bringázni is! :) Vidám tavaszt mindenkinek.

Nem mondanám, hogy vegetáriánus vagyok, mert nem élek zöldségeken, meg azért van olyan szalámi, amit megeszek. Csak egyszerűen válogatós vagyok. Mindig mikor valaki ezt megtudja, akkor tökre kiakad és tágra nyitott szemekkel, vagy éppen szánalmas pillantásokat vetve kérdezi tőlem: hogyan lehet hús nélkül élni??!! Én meg mondom, hogy így. Nem mondom, hogy büszke vagyok rá, de ez egy kicsit bonyolultabb ennél. Nem szeretem, amikor bárhol vendégségben vagyunk, vagy nálunk vannak valakik és látják, hogy nem eszek húst, akkor egyből előjön ez a téma, hogy még mindig? Igen, még mindig. És akkor egész kajálás alatt én vagyok a téma és nem lehet rólam leszállni... Nem szeretem mikor erről faggatnak, vagy próbálnak kioktatni. Én is tanultam biológiát, egészségtant, sőt most áruismeretből és gyakorlatból is vettük a húsokat. Tudom, hogy elengedhetetlen táplélék, főleg hogy valaki egézséges legyen és nagy a jelentősége. Csak egyszerűen nem bírom magamhoz venni. Nem tudom elmagyarázni miért és ezért senki sem ért meg. Tudom, hogy ez is beleszól a vérszegénységemnek és falfehér vagyok, de amíg mindenki ezzel piszkál, addig egyszerűen nem tudok továbblépni. Mikor mindig mondogatják, hogy egyél már húst. Makacs vagyok tudom. És azt is, hogy rá kell magam szánom, hogy valamilyen húst egyek, mert előbb-utóbb nagyobb bajom lesz, szívni fogok, azt pedig nem szeretném. De azt is tudom, hogyha egyszer meg fogok valamit enni, akkor 10 évig (nem túlzok) mindenki ezzel fog piszkálni, és ezt fogja mondogatni, hogy eddig miért nem tudtam ezt, stb..stb.. én meg nem azt szeretném, hogy békén hagyjanak.

Összegyűjtöttem a gondolataim között néhány kifejezést, szót, amit mostanában velem kapcsolatban - vagy éppen rólam mondtak. Mindegyiket más ember állította, szóval nem saját agyszülemény.

- nem gyerekes. gyermeteg, mindennek örülő, de komolyságra is képes emberke

- annyira be vagy fordulva mostanában, h szinte nem is lehet hozzádszólni

- rugalmatlan

- cinikus

- nem tudom mi az a reklám

- idegbetegséged van?

- számítógép- és internetfüggő

- jó íráskézség

- flegma

- jó zenei ízlés

- jó barát

- egyszerűen gondolkodó

- mindig mosolygó

- makacs

- oktalanul panaszkodom

- lelkes vagy, de egy kicsit próbálj meg a realitás határain mozogni, mert így nemhogy csak ebben, de az életben is csalódások fognak érni.

- nincs jó kedved

- felesleges pukkadozni, sírni

- magamba zuhanós

na ja, most kb. ennyi. Ilyennek látnak mostanában.

Már több mint két hete nem írtam, így itt az ideje életjelet adnom magamról. Történt pár dolog, amivel most nem akarom elrontani ezt a bejegyzést, úgyhogy hagyom. Inkább jöjjön pár érdekesség.

Először is csináltam magamnak last.fm profilt! Sajna a hajnalcsillag név már foglalt volt, ezért mást kellett kitalálnom. Ezért lett hajnalicsillag.. nem a legjobb, de hát ez van.

Meg frissítettem kicsit a myspacet is, raktam fel pár képet, amit eddig szerintem senki nem látott.

Aztán voltam múlt pénteken Pesten, és láttam egyik volt osztálytársamat, pont ugyanarra a vonatra szállt fel útközben. Akartam is neki köszönni, mert láttam amikor leszállt, csak őt is megállították valami angolul beszélő emberkék. (Engem is egy csajszi, de nem értettem, hogy mit mond, valamit a jegyekről magyarázott, de hadart, meg egyébként se értettem, úgyhogy mondtam, hogy no és továbbmentem.) Egyébként meg szeretem a máv-ot, csupán 80 magyar forinttal emelték a vonatjegyet, így már 640. Lassan már utazni sem érdemes.

Akik szoktak a Nyugatiban járni, azok tudják, hogy az utcai kijárat felé (4-6-os felé) szokott lenni egy újságos. Mindig ott szoktam villi jegyet venni ha megyek valahova, mert egy aranyos bácsi szokott ott lenni. Nem mondanám, hogy csöves lenne, de látszik rajta, hogy nem valami nagyszerű életkörülmények között él. A lényeg, hogy tökre szeretem, mert mindig udvarias, meg kedvesen szól a vevőkhöz. :) Most meg mikor mentem már nem ő volt ott, hanem egy másik ember. :S Kitudja mi lehet vele...

Hétvégén itthon voltam. Szerdán első két órában az iskolától fogászati szűrésre kellett mennünk. Most egy új helyre mentünk a város egyik végébe, és egy fiatal csávó volt a fogdoki. :D Kb. most jött ki az egyetemről, kis babaarcú cukipofa volt, bár sok nem látszódott az arcából a maszk miatt. A fogaim rendben vannak, de azt mondta kellene fogszabályzó.. hát az biztos nem lesz. Gyakorlatunk volt aznap, miután végeztünk elmentem egy könyvesboltba. Ugyanis tesómnak holnap lesz a szülinapja és gondoltam, hogy veszek neki valami fotózással kapcsolatos könyvet. Egy apró boltba mentem be a városba, nem volt kedvem elmenni a Lírába.. lényeg, hogy először körülnéztem, hogy milyen könyvek vannak. Ahogy nézelődtem megtaláltam a kero szekciót. És ott ráleltem egy könyvre, ami a barátságról/barátokról szól. Elolvastam az ajánlott, megtetszett. Aztán megkérdeztem az eladó bácsi, hogy van-e fotós könyv, és mutatott egy tök jót, amiben 2009-2010-es gépek vannak, sok színes kép, trükkök, stb.. Pont amilyet kerestem. Másnap vissza is mentem és megvettem mind a  két könyvet. Bár még csak néhány oldalt olvastam el az enyémből, érdekesnek ígérkezik.

Aztán csütörtökön elmentem levágatni a hajam. Mondjuk ez nem érdekes, csak megint játszottam Levivel, most éppen kereskedőset. :) Meg megkínált valami színes cukrokkal, hogy egyek, mert ez a legjobb! Ja, és először csókolommal köszönt, én meg mondtam, hogy nem vagyok még ilyen öreg...

Ma meg tesómnak csináltunk anyukámmal tortát. Nem lett jó. Szerintem. Vett tortalapot, szétvágta, akkor én főztem rózsaszín pudingot, megkentük belül, a tetején, meg oldalt. Oldalra szórtunk színes cukrot, a tetejére anya vágott fel kiwit, meg banánt. Meg még volt ilyen kis szív cukorka, lil1a színű, akkor a gyümölcsök közé raktunk olyat. Ezután főztünk ilyen zselét a tetejére, amibe raktunk kék ételszínezőt. Nem lett a legtökéletesebben ráöntve, vagyis elég gyorsan dermedt és nem lett egyenletes... :S De legalább a színkompozíció megvan!

Na nem tudom, most ennyi jutott eszembe. Kedden megyek Pestre, találkozok Györgyivel és megyünk Wessibe. Téma: helyem az interneten! :)

Hétfőn mikor hazajöttem a suliból még tök jól voltam, estefelé viszont elkezdett fájni a torkom. Úgy terveztem, hogy kedden Pestre megyek, de nem lett belőle semmi, mert arra ébredtem, hogy hőemelkedésem van és fáj a fejem. Felhívtam anyát, hogy mi legyen, azt mondta ha nem érzem jól magam maradjak otthon. Így visszafeküdtem az ágyba, aludni már nem bírtam, így rádiót hallgattam és vártam, hogy felkeljen apukám és elvigyem a szomszéd faluba a dokihoz - mert ott rendelt. Mire idáig jutottunk már sokkal rosszabbul voltam. Elmentünk a dokihoz, bemegyek, elmondom mi a panaszom, megnézi a torkom. 5 másodperces megvizsgálás után megállapítja, hogy vírusos torokgyulladásom van. Ennyi volt az egész, meg se hallgatta a tüdőm, tőle akár bármi bajom lehetne.. de hát orvos... Kiírt egész hétre. Hazajöttünk, lefeküdtem, de egyre rosszabbul éreztem magam, a fejem teli volt, lángolt az egész testem a láztól, fájt a fejem és a torkom. Végülis csak torokgyulladás... Anya mikor hazajött adott lázcsillapítot, meg fél tubus orcseppet magamba nyomtam, kicsit jobb lett, tudtam aludni. Máma viszont déltől egyedül, vagyis a 88 éves mamámmal vagyok itthon késő estig. Ellátom magam, de nem vagyok jól, főleg délután óta. Vérzett az orrom, de az eddigi legdurvább eset. Egyszerre mindkettőből csak ömlött a vér, én meg csak álltam a csap felett, próbáltam elálllítani a vérzést, közben minden véres volt körülöttem. Hosszú perceken át mindez, már a számba is vér volt annyi folyt ki. Teljesen kétségbeestem, már nem tudtam mit csináljak, nem akart elálni. Végül nem folyt tovább, lefeküdtem pihenni. Nem merem kifújni az orrom, nehogy megint orrvérzés legyen a vége. De mivel már nem kapok levegőt muszáj volt. Megint elkezdett vérezni.... :'( Mi lesz velem?

Először is köszönöm a "játék" lehetőséget Tomának, akit bár még nem ismerek, de örömmel fogadtam az invitálást, meg a linkelést is! :) Azt a feladatot kaptam, hogy írjak magamról hét dolgot, majd továbbítsam a felhívást 7 embereknek, hogy ők is kibontakoztathassák a kreativitásukat.

Na, következzen az a hét fő dolog, amit érdemes rólam tudni:

1, Nem kopi, de mégis nálam is az első pont ugyanaz, mint Tománál, tehát én is keresztény vagyok. Nagyon hálás vagyok Istennek, azért a hatalmas kegyelemért, amit kaptam tőle. Hogy érezhetem mindig a szeretet, minden pillanatban számíthatok rá, és bátran rábízom az életem, mert tudom, hogy ő úgy fogja irányítani ahogy nekem a legjobb lesz. Persze bennem is vannak kérdések, kíváncsiság a jövővel kapcsolatban, de tudom hogy mindenre választ fogok kapni, csak türelmesnek és hűségesnek kell lennem. Ahogy van a dal is: minden nap áldásban járok.. és ezt tényleg megélem! :)

2, A becenevem: hajnalcsillag. Néhány éve, mikor létezett olyan, hogy vájtfül cset, akkor ki kellett valami nick nevet találnom. Ekkor jutott eszembe a hajnalcsillag. Igazából semmi történet nem kapcsolódik hozzá, meg semmi extra, egyszerűen ez pattant ki a fejemből. Az azóta eltelt időben online szinte már csak ezt a szót használom, mert szinte így mindenki tisztában van vele, hogy én vagyok. Hallgatok a hajnalcsillagra, hcs-ra, de emellett jó pár becenevet kaptam az eredeti keresztnevemből. Na ezekhez már tartozik történet is, de most az túl hosszú lenne leírni. Most inkább csak felsorolom: Szilvika (Nikitől), Szilvu (Evitől), Szilvió (bolti tanártól), Szilvi (a legáltalánosabb), ezen kívül a Szilvikét nagyon nem szeretem, meg amikor Balázs leSziszikéz.

3, Cikkíró vagyok egy zenei portálon, melynek neve Krosskult. Ennek is megvan a háttérsztorija, melynek a lényege az, hogy egyszer kommentáltam az oldalra. Akkor kiderült, hogy petényi vagyok, Bercivel valahogy felvettük a kapcsolatot, majd ő ajánlott be az oldalra. Hát, mit is mondjak erről? Szeretek írni, azt mondják tudok is, csak épp nem zenei témában. Fontos számomra a zene, és amit a kero zenészek ez által közvetítenek a hallgatóknak. Értékesnek és építőnek tartom mindezt, ezért is csinálom ezt a "mellékállást - főhobbit". Hiszem, hogy lesz eredménye mindennek, amit csinálunk, de ez nem is a mi érdemünk lesz, mert mi is csak eszközök vagyunk. Amíg lesz energiám, időm és látom értelmét, addig szeretném csinálni, utána majd meglátjuk mi lesz. Zenerajongónak nem nevezném magam, mivel nem zenélek, nem tölti ki a napom 20 óráját, és nem is tudok sokat a zenéről, zenészekről, albumokról. stb.. És hogy akkor mégis mi közöm egy nívós zenekritikus oldalhoz? hát ez jó kérdés. :) Ettől függetlenül szeretek zenét hallgatni és sok jó, vidám koncertre járni.

4, Álomvilágban élő, naivnak titulált felnövőben lévő kislány vagyok. Igen. 19 éves lettem idén, mégis sokan egy naiv kislánynak látnak, gondolnak. Azt hiszem ezek az emberek tévednek/nem ismernek igazán. Lehet, hogy egy külső személynek a viselkedésem alapján óvodásnak tűnök néha, vagy a megnyilvánulásaim egy 10 éveshez képest elviselhetetlenek, de ettől függetlenül gondolkodásban érett embernek tartom magam. A komoly döntéseket nem viccelem el, tudom miben hol a határ, tudom hol kell nemet mondani. Azt nem mondom, hogy bölcs vagyok, mert ez egy másik kérdés, de hiszem, hogy az életem jó irányban halad és egyszer egy elismert, igazán okos ember leszek - ami tervben van. Ahogy szoktam mondani: lehet hogy naiv vagyok, de hülye azért nem. Lehet, hogy mások kinevetnek, kihasználják azt amilyen vagyok, de én vagyok olyan értelmi szinten, hogy ezt észrevegyem és utána tudjam, hogy kell bánni ezzel az emberrel (nem kell értened). Ezen kívül álmodozó vagyok, szó szerint is, mivel sokat álmodok, és képletesen is, mert sokszor képzelem magam jobb helyzetekben. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok reális, sőt! Csak ebből kifolyólag, amiről álmodozok, azért igyekszem tenni is. Céltudatos vagyok. Tehát tettekben lehet kislánynak tűnök, de gondolkodásban már felnövök lassan. Ja igen, és jó az emberismeretem is. Lehet, hogy ez egonak hallatszik, de sokszor látom hogy az emberek milyenek a mutatott képük mögött. Persze ez nem azt jelenti, hogy én nem csalódok senkiben. Kinevethetsz, de ezzel nem engem bántasz. :)

5, A másik hobbim a kreativitás. Régen több időm volt ilyenekre, de azért igyekszem mostanában is. Szeretek másokat meglepni, ajándékot készíteni, az emberek arcára mosolyt csalni. A kedvenc boltom a hobbi bolt, és ha nagy leszek akkor szeretnék egy sajátot! :) Örülök amikor azt mondják, hogy kreatív vagyok, pedig általában nincsenek ötleteim. Egyszer csak jön az ihlet.

6. Falusi vagyok. Ez olyan hétköznapian hangzik, de mégsem ilyen egyszerű. Falun élni teljesen más, mint városban lakni. Meg kell tanulnod rengeteg dolgot, ami a másik számára természetes. Például van kerted, állatkáid, növényeid, amikkel törődni kell, tudni kell hogy mit szabad és mit nem. Sok okosságot és élettapasztalatot lehet itt szerezni tanulás nélkül. Ezért is szoktam mondani, hogy faluból okos vagyok! :) Na meg a felsőpetényi tájszólás: máma, rizsa és a többi. De ez még nem azt jelenti, hogy primitív lény lennék. Persze szerintem észrevehető a két ember közötti különbség mind jellemben, mind viselkedésben. Itt mindenki tudja rólad ki vagyok, még akkor is, ha te nem tudod a másikról. Nincsenek terveim, hogy a jövőben hol szeretnék élni. Mindennek van előnye és hátránya. Tény hogy az első otthonom Felsőpetény, a második Vác, a harmadik Budapest és ha választhatnék, akkor azt hiszem Székesfehérvárom tölteném az időmet. :)

7. Nem tudom mi lenne még olyan fontos, hogy kiemeljem magammal kapcsolatban. Jöjjön inkább egy ilyen általános. Minden tavasszal elmegyek a közeli erdőbe egyedül ibolyát szedni kis csokrokba. Kis koromban szeretem ismeretlen helyeket bejárni, akár egyedül, nem féltem attól, hogy eltévedek. Mára már ellustultam kicsit, de a kalandvágy még mindig bennem van. A pókoktól olyan szinten félek, hogyha meglátok egyet képes vagyok addig hisztizni még valaki le nem csapja. Egyébként a természetben szívesen játszok hangyákkal, vagy más kis testű élőlényekkel. Azt nagyon nem bírom, ha valaki elkezd okoskodni és egy tudatlan kis lénynek hisz. Nem káromkodom, semmilyen szinten. :) Talán mostanára az egyik legfőbb erényem az őszinteség lett. Próbálom ezt minden helyzetben alkalmazni és azt hiszem sikerül is. Nem szeretem amikor a tesóm turkál a cuccaim közt, miközben ő felháborodik ha hozzáérek valamihez az asztalán. Szeretek sütni mindenfélét. Ha olyan kedvem van egyszerűen nekikezdek és alkotok valamit. Kis koromban hozzám se lehetett szólni, mert egyből sírtam. Hihetetlenül sértődékeny és érzékeny voltam. Mára nagyjából kinőttem ezt. Nem szeretem amikor beáltalánosítanak, hogyha kero vagyok és petényi, akkor alap hogy baptista. Pedig nem. Nem szeretem az ezzel kapcsolatos vicceket, és azt hogy ezért elítélnek mert nem oda járunk. Van amikor szeretek a középpontban lenni, ilyenkor sokat beszélek, de könnyen zavarba lehet hozni. Ugyanakkor szerintem van bennem egy kis titokzatosság, mert bár elég nyílt személyiség vagyok, mindenkinél tudok olyat mondani, amiről nem beszéltem neki. Tudok úszni, de nem szoktam. A növények mellett ismerek néhány gombafajt is, olyannyira, hogy korábban volt hogy egyedül elindultam gyűjtögetni. Szeretek másokat megnevetetni az olyan mondatokkal, mint: Az érzékenységemet anyukámtól örököltem, a jókedvemet apukámtól, de az optimizmusom egyedülálló a családban. Idegeneknek nem adom meg a telefonszámomat és az msn címemet. Nem szeretném hogy feleslegesen zaklasson bárki is. Számomra ez egy privát információ, amiket "ki kell érdemelni". Még sok mindent tudnék írni azt hiszem, de nem kell több már. :) Aki olvassa a blogomat az úgyis átlátja milyen vagyok.

Hát, akkor az általam választott 7 blogíró: Balázs, Tamás, BerciXcore, Peti, Anett, Jonatán és Judit. Na, azt hiszem itt az a lényeg, hogy olyan embereket kell linkelni, akiket még nem linkeltek (szal érdemes visszafelé olvasni :)).

És a feladat:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam.

4. Írni kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.
6. Be kell linkelnem õket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Tegnap már írtam egy hosszabb bejegyzést arról, hogy hogyan érkezett meg hozzánk az igazi tél. Most jöjjön a folytatás.

Bár a térdig érő hó nem érkezett meg, de megint a szakadó hóesésre ébredtem. Ma is esett pár centike, de szerencsére mindenki itthon volt, ezért nem kell ismét belevetnem magam a lapátolásba. Mondjuk nem is nagyon bírtam volna, mert a tegnapi 2,5 órás munkától olyan durva izomláz lett a jobb karomba, meg a hátizmaimban, hogy konkrétan felkelni alig bírtam, meg a kezemet felemelni.. (még jó, hogy balkezes vagyok). Szépen is telt a nap, jöttek a madárkák kajálni. Aztán délután tesóm kitalálta, hogy ő havas képeket akar, és kirángatott. Hát jólvan, csináltunk pár képet, főleg a kertben, aztán mondtam neki, hogy menjünk fel a közeli dombocskára, mert onnan belátni a falu egy részét, és tud fényképezni. Mondanom sem kell a térdig érő hóban felfelé mászni élmény volt. Csináltunk pár képet (amit itt tudtok megnézni részben), aztán rá akartam venni hogy menjünk be az erdőbe vadakat keresni, azokat is tud fényképezni. De nem támogatta az ötletem... :S :( Pedig ott mindig vannak őzikék meg vaddisznók. Igazából a fényképeken látható nagyobb dombra kellett volna felmenni a jó kilátásért, de már majdnem sötétedett. A tetőről még kiabáltunk egyet anyának, visszhangzott az egész. :D Aztán hazajöttünk, mert már kezdett fázni a lábunk. Utána már lassan el is állt a hóesés. Bár már délután az volt a téma msn-en, hogy megyünk-e holnap iskolába. Hát... mondom, ha jön valami reggel, akkor igen. :D És végül: