Sokszor játszanak a gondolataim a "mi lenne, ha" kifejezéssel. Belegondolok, hogy mi lett volna, ha máshogy lett volna az életem egyes szakasza, ha más embereket ismertem volna meg, ha máshogy alakultak volna a kapcsolataim, ha máshol élnék, ha más társaság venne körbe, és ha más dolgokkal foglalkoznék. Beleélem magam általam kitalált helyzetekbe, ezzel elzavarva a jelen okozta sötét felhőket a fejem felől. De rájöttem: amíg így élem a napjaimat, addig egy álomvilágba képzelem magam, ahol minden úgy történik ahogy én szeretném, ahogy nekem jó. Az, hogy mennyire értékes ez az álomvilág számomra, azt nem biztos, hogy egy kívülálló látja, csak érzékeli, hogy én bizony máshol járok. Hogy ez rossz dolog-e? Nem tudom. Csak szeretek szép pillanatokra visszaemlékezni, vidám jövőt tervezni magamnak és boldognak látni a körülöttem lévőket. Az én álmomban mindenki kedves és örül, nem csapnak be az emberek, nem érnek csalódások.
Ezzel ellentétben pedig létezik a valóság, ahol reálisnak kell maradnod, hogy életben maradhass, ne verjenek át, ne használják ki a hiszékenységedet. Sok fájdalom ér és bántani is fognak, de ha sikerül megtalálni a valóságban azt, hogy hogyan tudod megélni az álomvilágodat, akkor ugyanaz a boldogság lesz a jutalom, amit eddig csak akartál egyszer, valahol, valamikor, valakivel. A valóságot megélni nem könnyű, sokszor szomorú dolgok történnek velünk, de van, amit el kell fogadni, és tovább kell lépni. Ez nem azt jelenti, hogy pesszimista lennék, inkább realista próbálok lenni. Tisztában vagyok az értékeimmel, ezért nem akarok csalódni és csalódást okozni.
Nem mondom meg, hogy melyikben érdemesebb/jobb élni, ezt döntsd el Te magad. Csupán törekedj arra, hogy megtaláld a kettő közötti egyensúlyt és boldog légy. Én is így teszek majd.
Utolsó kommentek