Hosszú hónapok teltek el várakozással. Vártam egy pillanatra, találkozásokra, koncertélményekre, valami különleges dologra. Megkaptam.

Április első hetei sokszor éjszakázással teltek, myspacen jelölgettem az embereket, küldtem kommentek százait, hátha valaki nem hallott a koncertről és most kedvet kap. A srácok próbáltak órákon, napokon keresztül, a többiek pedig a háttérből támogatva izgatottan várták az első Krosskult szervezésű bulit.

A koncert előtti szombaton nekiálltam sütni, mivel az amerikaiak kívánságlistájukat benyújtották, rajta hogy szeretnének sütit is enni, aztán felajánlottam, hogy szívesen alkotok, mert szeretem ezt a fajta konyhai tevékenységet. Szerettem volna, ha jól sikerül, ilyen dolgokban maximalista vagyok, meg nem mindennap készít kaját külföldieknek az ember, így több mint 3 órába telt még kész lettem. (Lagzi) Lajcsi szeletet készítettem, és azért ilyen hamar sütöttem meg, mert meg kellett puhulnia a tésztának.(miközben készítettem kitaláltam, hogy mit fogok mondani netán, ha megkérdezik mi a neve: Lagzi Lajcsi - one of the best hungarian singer – háháhá, tudom így elég vicces, ennyire futotta az angol tudásomból). Nem azt mondom, hogy tökéletes lett, de viszont jól nézett ki és finom is volt (mindenkivel megkóstoltattam itthon). A vasárnap éjjelem - hétfő hajnalom már álmatlanul telt, csak a koncertre tudtam gondolni, izgultam hogy minden rendben lesz-e, hogy sokan eljöjjenek, és jól érezze mindenki magát. Ahogy hazaértem a suliból nekiálltam tovább a sütésnek, egészen estig ezzel foglalatoskodtam. Készítettem még fahéjas és csokis muffint, valamint sajtos - krumplis pogácsát. Utóbbi nagyon jól sikerült (elnézést az egóért, de tényleg), általában sosem találom el a megfelelő só mennyiséget és sótlan lesz, de most pont jó volt és ennek tökre örültem. :D Este befejezve mindezt még megbeszéltük a másnapot a többiekkel, hogy akkor hol és hánykor találkozunk.

Másnap felébredve nem is tudtam másra gondolni, csak az estére. Azért még iskolába kellett mennem, de az utolsó 3 óráról ellógtam anyukám igazolásával. Hazajöttem, elkészültem, összepakoltam a cuccaimat, aztán indultam Vácra, majd Pestre. A vonaton próbáltam zenét hallgatni, de kb. annyira ideges voltam, hogy fél percenként tovább kattintottam a lejátszást. A nyugatiban találkoztam Áronnal, Kristóffal is Olivérrel. Jó volt őket újra látni, mindegyikükkel nagyon rég beszéltem személyesen - meg hát az is jó volt, hogy nem egyedül kellett mennem. ^^ Olivér egészen a Pogo-ig vitte a sok sütit (úgyhogy ezúton is még egyszer köszi, ha olvasnád!). Metróztunk néhány megállót, majd leszálltunk a Népligetnél, ugyanis megbeszéltük, hogy megvárjuk Anitát (Bobit barátnőjét) és az ő barátnőjét, mert ők sem tudták merre kell menni. Hát, késtek "kicsit", vagyis több mint 40 percet vártunk rájuk, de azért túléltük. Közben kiderült mindenkiről 1-2 dolog, vagyis így a fiúk között, mert én mindhármukat ismerem azért. Kérdezte Olivér ismerem-e Bambit? Mondom Dávidot? Igen. Erre: jaaah. XD Na de a legtöbbször mi más, mint a zene került szóba. Olivér megjegyezte közben, hogy ő még sosem indult ilyen korán koncertre, én pedig annyit reagáltam rá, hogy én még sosem izgultam ennyire koncert miatt. :) Miután megérkeztek a lányok egy gyors bemutatkozáson túlesve tovább metróztunk néhány megállót kőbánya-kispestig, ahonnan még kb. 10 perc gyalog a klub. Mire odaértünk már elmúlt 7 óra, de nem sok ember volt ott, konkrétan az ...and then You came legénysége, meg néhány barátjuk, plusz pár korán érkező rajongó. Köszöntem a srácoknak, jó volt újra látni őket, Balázzsal 1,5 éve találkoztunk utoljára :S, aztán személyesen is megismertem a többi bandatagot. Kicsit beszélgettünk kint, aztán felmentünk megnézni a helyet, meg kaptunk karszalagot. Beálltam segíteni én is ragasztani - mivel korábban megkért rá Bobi, aztán közbe dumcsiztam Balázs apukájával. :D Kérdezgetett a Krosskultról, hogy hányan vagyunk, hogy épül fel az egész, stb. Mintha most hallott volna először róla.. látszik a fia nem sokat mesél neki erről. :D Az első fél órában nem sokan jöttek, elég szomorú is voltam emiatt, de aztán valahogy egyre többen érkeztek, köztük ismerős arcok. :) Találkoztam eddig csak az internetről ismert emberekkel ikszfaktor Ádámmal, meg Frod Ádámmal, meg voltak még ismerős arcok, de nem nagyon tudtam őket hova tenni. Ha tudtam volna a nevüket, akkor biztos beugrott volna, de így nem nagyon. Volt egy srác (gondolom ő is miskolci) aki miközben ragasztottam neki a szalagot megkérdezte, hogy én vagyok-e hajnalcsillag? Mondom igen. És akkor mondta, hogy Laci akit last.fm-ről vagy honnan ismerek, üzeni, hogy nem tudott jönni. Mondtam hogy kár, és megköszöntem az infót. Egyébként ezt a srácot se ismerem, de jófej volt hogy átadta az üzenetet. (Ezúton is üdvözlöm a miskolci szekciót :D). Azért megpróbáltam kedves lenni (lazára  vagy szorosra ragasszam? XD) és nem bénázni karszalagozásnál. ;) A fiúk már idegesek voltak, hogy mikor jön a HOH, mert először 4-re mondták nekik, aztán 6-ban egyeztek meg, erre csak fél 8 után érkeztek meg. Akkor elkezdték felhordani a terembe a rengeteg cuccukat, segítettek nekik a magyar zenészek, meg volt néhány lelkes tag a közönségből is, aki beállt cipekedni. Néhány perc csúszással pedig elkezdődött a buli az atYc fellépésével, úgyhogy ott is hagytam a pénzgyűjtő csapatot, felmentem a terembe és az első sorok között elfoglaltam a helyem. Azt tudtam mit fognak játszani a srácok, de a feldolgozások közül csak egy dalt ismertem, meg még nem is láttam őket játszani élőben, úgyhogy nem tudtam mire készüljek. A véleményemet már leírtam a krosskultos beszámolóban, így nem sok újdonságot tudok hozzátenni. Aki ott volt az hallotta, hogy nem ment minden tökéletesen, de hát első koncert, az elvártakhoz képest "nagy közönség" előtt, egyébként is izgultak. Majd a második már jobban fog menni! :) Némi késéssel Zsombor is megérkezett, aki heves integetésemre észrevett. :D Az atYc utolsó dala az általam is jól kedvelt Substance volt, amiből legalább egy szövegrészletet tudtam, amit még az általam kiadott normális hangszínen is lehet követni (na ez így bonyolult volt). Aztán amíg a The Grey Eminence pakolászott, addig beszélgettem néhány emberkével, megkérdeztem kinek hogy tetszett, mi hogy, meg hát mondtam a fiúknak is hogy ügyesek voltak! Balázs kérdezte hogy fehér vagy fekete pólót vegyen?! Ajánlottam neki, hogy fehéret, mert már így is tisztára beemózott a feketével, én meg legalább színesen öltöztem fel, és akkor megmutattam a szuperklassz színes övemet, amit nem hiszem hogy sokan észrevettek. :( Na mindegy. Ja, meg odaadtam neki a könyveket is, és akkor mindenki nézett, mert ugye voltak ott egy páran, hogy milyen színes könyveket nyomok a kezébe. Meg kérdezte Balázs, hogy hol van Zsolt? Én meg értetlen fejjel:milyen Zsolt? Hát a magázós. És akkor így, jaa, ő nem jön. Nekem is 2 napja mondta. És akkor Balázs mérges lett és majdnem elkezdett sírni, de azért tartotta magát az emberek előtt. Na de visszatérve körbenéztem újonnan érkező embereket hajkurászva, de nem sok ismerőst véltem bennük felfedezni. :/ Aztán elkezdődött a második együttes játékideje, amit már a hátsóbb sorokból figyeltem. A közönség egy része bólogatott, másik része beszélgetett, a harmadik része pedig egy helyben állt és figyelt. Kb. az utolsóba illenék én bele, mert ez a zene olyan, amire én így nem nagyon tudtam értelmesen reagálni. :D Na de azért nem volt olyan rossz. :) Csak kezdtem az idő miatt izgulni, mert eléggé elcsúszott az  egész, nekem meg mindenképpen el kellett érnem egy metrót. Na mindegy, amikor vége lett a TGE-nek, akkor kimentem telefonálni, mert láttam hogy hívott apukám. Útközben megkérdeztem Balázs apukáját, hogy eddig mennyien jöttek, és nagy meglepetésre azt a választ kaptam, hogy kb. 60-70 fő. Nem vagyok pesszimista, de így abban reménykedtem, hogy legalább 50 ember legyen. És erre voilá. Aztán kimentem, felhívtam apukámat, csak mondta, hogy mikor szóljak neki hogy induljon, stb, stb, mondtam mennyien vannak és hogy milyen szuper minden. :D Ahogy mentem volna vissza, akkor pont szembetalálkoztunk Attiláékkal, akit Parachute koncert után ismertem meg személyesen, de ő tudta ki vagyok. :D Szóval kérdezte, hogy mi van vele, stb, akkor beszélgettünk kicsit, ott volt Aszti és egy srác MXPX-ES PÓLÓBAN. Aztán kérdezte Attila, hogy mindenki vidéki-e, és mondtam hogy petényi vagyok, erre megkérdezi, hogy ismerem Bogit? Mondom a második uncsitesóm. :D Falun egyébként is mindenki rokon mindenkinek, meg egyébként is Tóth vagyok. És akkor egy mellettem álló srác beszólt, hogy ő is Tóth (de egyébként nem tudjuk ki az, de volt nála fényképező, úgyhogy ha olvasod és csináltál jó képeket, akkor küld el nekem! :D). Aztán előkerült a zene (mi más), hogy mit hallgatok, erre megmutattam a csodaszép MxPx karkötőmet. Kérdezgették sorba hogy ezt meg azt hallgatom-e, én meg válaszoltam sorba, hogy nem, nem, erre Aszti beszólt, hogy biztos Switchfoot-ot, én meg: hát azt meg mégúgyse. :D Szóval így elvoltunk, aztán szóba kerültek a koncertek, meg a lemezek, hogy ez mekkora hatalmas, meg az, mi meg néztünk egymásra az MxPx pólós gyerekkel, hogy aha, biztos. :D Aztán mikor úgy véltük hogy kezd a HOH, akkor visszamentünk. Elég sokan lettek, megjelent 1-2 suttyó is (ezt most nem bunkózásként, hanem csak a stílusra utalva). Megjegyeztem Ádámnak is, hogy mennyien vagyunk, mire annyit reagált, hogy ő 20 emberre számított.. hát ez így szomorúan szíven ütött. De megjegyezték a fiúk, hogy már lehet szervezni a következő bulit, ami akár lehet egy MxPx is, ha már elmaradt tavaly.. :)  Ismét csak a hátsó sorokban foglaltam el a helyem, mondtam Ádámnak, ez nem az én koncertem lesz, úgyhogy maradok is itt hátul. Azt mondta, hogy ő is, erre a második számnál mert elől ordítoztak a többiekkel. :D erről ennyit. :D HOH-nál már elől tombolt a társaság, felugrálgattak a színpadra, mindig a mikrofont akarták, de hát Cory elég jófej volt, mindig örömmel nyújtotta oda másnak. Mivel így szövegtanulás és zeneismeret nélkül álltam, így inkább azt figyeltem ki mennyire élvezi az egészet, és bizony öröm volt látni, hogy milyen jó a hangulat.  Már amennyire tudtam, mert volt hogy egy 2 méteres kék kockás inges srác beállt elém, és így semmit nem láttam (ezúton is üdvözletem küldöm neki), de aztán arrébb mentem. Meg még az is pozitív volt, hogy annak ellenére, hogy többen rágyújtottak, semmi cigifüstöt nem éreztem. Mert egyébként utálom, mikor rámfújják, vagy beszívja a ruhám. A végén a kitörő taps egyértelmű volt meg hogy ráadást kértünk. Olyan hamar véget ért, hogy hihetetlen. De így pont idő volt, hogy mennem kell. :/ Ott állt épp egy srác leizzadt fejjel, kérdeztem tőle milyen volt? Azt mondja jó. :D Aztán már így pont idő volt, úgyhogy elköszöntem gyorsan akiktől így tudtam. Bobinak mondtam, hogy itt hagyom a süteményt, majd adják oda az amcsiknak vagy valami. Aztán Olivér is eljött, így legalább visszafelé sem kellett egyedül mennem. Épp elkezdett esni mire kimentünk, úgyhogy előkaptam az esernyőt. Szembe jött két srác és köszöntek, hát akkor mi is vissza. :D Egyébként nem tudom kik voltak, lehet ismertek, de a karszalag virított rajtuk! Beszélgettünk még kiértünk, de a metrón már szótlanul ültünk, elfáradtunk. Aztán ő a Népligetnél leszállt, én meg metróztam tovább egyedül. Úgy volt hogy jön a koncertre Bogi is, csak ő közben lebetegedett. Anyukám meg féltett ugye, én is kicsit paráztam, de tudtam, hogy minden rendben lesz és fentről vigyáznak rám! :) Egyébként a metrón volt még két srác, akin ott virul a karszalag és ők is észrevettek minket, szóval azért vidám volt. De ők leszálltak útközben, én meg mentem tovább újpest-városkapuig. Meglepetésre elég sokan utaztak, hiába hogy 11 óra már bőven elmúlt. Leszálltam aztán követtem az embereket a kijárat felé, viszont mikor a felszínre jutottam meglepetés ért. :D Nem volt ismerős a környék, pedig már nem egyszer metróztam odáig, meg elég jól ismerem a környéket. Azt tudtam, hogy most építenek ott valamit és fel van túrva, de azért nem annyira, hogy átépítettek mindent és semmi ismerős dolog. :/ úgyhogy mentem, épp ott volt egy buszmegálló, így meglestem hogy hol lehetek. Nem sok mindent sikerült leolvasni róla, úgyhogy kimentem a főútra, hogy megnézzem milyen utcánál vagyok, mert emberek nem nagyon mászkáltak már kint fél 12 után. Mondjuk megszólítani se mertem volna senkit, mármint ilyen későn. Na, kiérve láttam, hogy ez az Árpád út. Felhívtam apát, mondtam hogy mivan, és akkor mondta, hogy a másik felén jöttem fel, úgyhogy menjek vissza. Így visszagyalogoltam, de utamat már csak a felszínen folytattam, míg végre megtaláltam a helyes feljáratot, ahol ki kellett volna jönnöm. Mondta, hogy menjek ki a főútra (Váci út), hogy majd a sarkon felvesz. Azért a sarokra nem mertem állni, mert még valami paraszt azt hiszi, hogy némi készpénzért ellenszolgáltatást vállalok. Szerencsére nem kellett sokat várnom apára. Akkor írtam sms-t Olivérnek, hogy megnyugodjon, sikeresen hazafelé tartunk, meg Bobinak is érdeklődve, hogy amcsik mit szóltak a sütihez + hányan voltak akkor összesen. Miután elküldtem felhívott, hogy mi hogy volt, és hogy a sütit teljesen elfelejtették, és hogy otthagyták, és senki nem evett belőle. :/ Hát szomorú voltam azért, mert szívem-lelkem beleadtam, de túléltem. :) Mondta, hogy az amcsik azt mondták, hogy ez volt az európai turnén belül a legjobb koncertjük, és ennek tökre örültem. Tényleg áldott este volt. :) Aztán útközben még Balázs is megdobott egy sms-sel ^^, neki is visszaírtam. :) Egy órát utaztunk Újpestről, közbe meséltem csomót apának, áradoztam hogy mennyire klassz volt minden. :D Kb. hajnali 3/4 egyre értünk haza. Akkor még fb-n megköszöntem a jelentétet, anya is felébredt, akkor neki is meséltem, fürödtem és olyan 3/4 kettő körül feküdtem le. Viszont aludni nem bírtam, mert visszagondoltam a koncertre és így wááá, annyira jó volt. :)) Meg hát csengett is a fülem, de olyan szinten. XD De azért valahogy elaludtam és 4 óra múlva kelhettem iskolába.. de nem voltam fáradt.

Na, hát röviden ennyi az én kis kiegészítésem, remélem semmi fontos momentumot nem hagytam ki. Örülök hogy találkoztam veletek, megismerhettelek titeket! :) még több ilyet! <3