Tegnap már írtam egy hosszabb bejegyzést arról, hogy hogyan érkezett meg hozzánk az igazi tél. Most jöjjön a folytatás.
Bár a térdig érő hó nem érkezett meg, de megint a szakadó hóesésre ébredtem. Ma is esett pár centike, de szerencsére mindenki itthon volt, ezért nem kell ismét belevetnem magam a lapátolásba. Mondjuk nem is nagyon bírtam volna, mert a tegnapi 2,5 órás munkától olyan durva izomláz lett a jobb karomba, meg a hátizmaimban, hogy konkrétan felkelni alig bírtam, meg a kezemet felemelni.. (még jó, hogy balkezes vagyok). Szépen is telt a nap, jöttek a madárkák kajálni. Aztán délután tesóm kitalálta, hogy ő havas képeket akar, és kirángatott. Hát jólvan, csináltunk pár képet, főleg a kertben, aztán mondtam neki, hogy menjünk fel a közeli dombocskára, mert onnan belátni a falu egy részét, és tud fényképezni. Mondanom sem kell a térdig érő hóban felfelé mászni élmény volt. Csináltunk pár képet (amit itt tudtok megnézni részben), aztán rá akartam venni hogy menjünk be az erdőbe vadakat keresni, azokat is tud fényképezni. De nem támogatta az ötletem... :S :( Pedig ott mindig vannak őzikék meg vaddisznók. Igazából a fényképeken látható nagyobb dombra kellett volna felmenni a jó kilátásért, de már majdnem sötétedett. A tetőről még kiabáltunk egyet anyának, visszhangzott az egész. :D Aztán hazajöttünk, mert már kezdett fázni a lábunk. Utána már lassan el is állt a hóesés. Bár már délután az volt a téma msn-en, hogy megyünk-e holnap iskolába. Hát... mondom, ha jön valami reggel, akkor igen. :D És végül:
Utolsó kommentek