hajnalcsillag

Az elmúlt hetekben egy meglepő, de mindenképpen pozitív dolog történt velem. Az egyik másoduncsitesómnak a születésnapja közelget, és mivel egy kerek évfordulót ünnepelt, ezért mindenképpen szerettem volna egy emlékezetes ajándékkal meglepni. Ekkor jutott eszembe, hogy van egy sport, amit különösen szeret, ez pedig a jégkorong.

Néhány héttel a közös szülinapozás előtt gyorsan utánanéztem, hogy mikor játszik legközelebb a válogatott. Mivel erre még hónapokat kellett volna várni, és a jegyvásárlás sem volt még aktuális, ezért egy kis gondolkodás után megnéztem a jégkorongszövetségnél, hogy milyen budapesti székhelyű csapatok léteznek - számunkra innen ez a legkönnyebben megközelíthető. Szóval három csapat maradt, amelyeket felkerestem az elérhetőségeiken, hogy lehet-e online jegyet vásárolni valamelyik meccsükre, mivel vidéki vagyok, de ajándékba lenne. Két nagy nevű szövetség nem volt túl segítőkész. Míg az egyik teljesen elutasító és nemleges válasszal reagált emailben, addig a másik egy pesti telefonszámot megadva a jégkorongszövetségéhez irányított. Az utolsó csapatban volt a reményem, akiknek addig csak facebook elérhetőségük volt. A csapat oldalának írt üzenetre pár órán belül választ kaptam egy hölgytől, aki már elsőre nagyon kedves és segítőkész volt. Akkor még nem volt honlapja az általa képviselt jégkorong gárdának, de megígérte, hogyha megírom, hogy melyik meccs érdekel, akkor készítenek egy vouchert, amit a jegypénztárnál be lehet váltani jegyre, az anyagiakat pedig rendezzük. Ki is választottam egy mérkőzést, viszont az ünnepeltet mégiscsak be kellett avatnom, hogy ráér-e akkor, és végül egy 2 héttel későbbi időpontra csúszott a jégkorongozás. Megírtam a szituációt a hölgynek, aki napokig nem reagált. Gondoltam biztos kiakadt a sok variálás miatt, és majd máshogy kell megoldanom ezt. Végül egy olyan válasz érkezett, amire egyáltalán nem számítottam. Elnézést kért, hogy sokáig nem válaszolt, csak miután telefonon olvasta, elfelejtett visszaírni. Ezért bocsánatkérésképpen fogadjam el, hogy csapat vendégei, és nem kell fizetnem a jegyekért. Viszont a következő üzenetemben már nem kettő, hanem három jegyre volt szükségem, mert uncsitesóm a kísérője mellé plusz egy embert is akart vinni. Mivel nem akartam pofátlan lenni és kihasználni a csapat jófejségét, ezért megírtam, hogy kifizetem, csak legyen megoldható. Erre csak annyit írt a kommunikációs menedzser, hogy ne bosszantsam fel és emailben írjam meg, hogy hova kérem a vouchert. Végül elérkezett a meccs napja, az emailben pedig csatoltak egy hivatalos levelet, melyet a csapat szakmai igazgatója írt alá, és megírták, hogyan jut a jegyekhez.

Hogy miért is osztottam meg ezt a mások számára talán nem túl fontos és érdekes történetet? Azért, hogy lássuk, hogy vannak még emberséges reakciók és megmozdulások, amikor még tapasztalunk segítőkészségek, kedvességet egy idegen felől is. Mondhatta volna azt is, hogy nem segít vagy nem megoldható (ahogy a másik csapat), de nem, mert kereste a megoldást, és az ügy komolyságát tekintve is példaértékű ahogy ezt lereagálták. Úgyhogy eldöntöttem, hogyha elmegyek egyszer egy jégkorong meccsre, akkor az az ő csapatuké lesz, és személyesen, valamilyen formában viszonzással megköszönöm az ügyintéző segítségét, és sportbaráti szeretetét.

A meccsről még annyit, hogy ez volt uncsitesóm és a kísérői első jégkorong meccse, és eldöntötték, hogy ennek a fővárosi csapatnak fognak szurkolni a bajnokságban, és megveszik a mezüket is. Élete egyik legjobb élményének és születésnapi ajándékának nevezte, ezért már megérte!