Szóval augusztus 29-ére ébredünk, amikor is már London belvárosában egy kis lakásban ébredek fel reggel fél 8-kor. Először is megreggeliztünk, aztán amíg Anett elment boltba, addig én felöltöztem, meg elkészültem. Közben megismerkedtem az új lakótársukkal, Gergővel, aki náluk lakott pár hétig, amíg el nem kezdődött neki az iskola ott kint (a képek között is őt fedezhetitek fel - azok kedvéért, akik kíváncsiak voltak, hogy ki az a fiú). Aztán ahogy visszaért Anett készített nekünk pár szendvicset, majd útnak indultunk, hogy várost nézzünk. A nem messze lévő buszmegállóhoz mentünk, ahol egy buszra felszállva elmentünk London központjába. Az egyik legjobb dolog volt kint az utazás, ugyanis szinte mindegyik busz emeletes, és mindig felmentünk és tök jó ott ülni. Szóval azt nem lehet kihagyni. :) Valahol leszálltunk, majd tovább gyalog mentünk. Anettnak volt ilyen Londonos könyve, és azt követve jártuk be a várost. Persze annyi látnivaló van, hogy erre még 3 nap se volt elég. Útközbe betértünk egy ilyen vásárló utca szerűségbe, ahol a boltok nagy részében ruhát és ékszert árulnak, azt is a milliomosabbik fajtáknak. Aztán így haladtunk tovább, én meg közben csodálkoztam, hogy mennyire más minden, az épületek, a boltok, az emberek.. egyszerűen minden. A következő állomás a Piccadilly Circus volt, amiről sikerült annyit megjegyeznem, hogy az első ilyen fényreklámos cuccos, és 1800 vmennyiben készítették. Egyébként ilyen tök nagy látványosságnak számít, szóval azt mindenki megnézi, megáll, lefényképezi és bámulja még fél órán át. Én megelégedtem a fotózással is, meg hogy már ezt is láthattam élőben. Igazából így nem nagyon sikerült megjegyezni azoknak a helyeknek, látványosságoknak a nevét, ahol voltunk. Szóval így nagyjából megpróbálom körbeírni, hogy mit lehet ott látni. A következő helyszín ahol megálltunk egy ilyen parkszerűség volt, de ilyen mini. Vannak padok, meg szobrok, meg így szépnek néz ki az egész. Na ott volt olyan, hogy így körben a kövekben volt ilyen tábla, hogy abba az irányba melyik híres város található, melyik km-re, illetve mérföldre. Ilyenek voltak, hogy New York, meg nem tudom melyik szigetek.. én éppen a Canberra-s táblát kaptam le. Egyébként végignéztük körbe az összeset, és így nem nézhettek furán ránk, hogy mit bámulunk a földön... mert valakinek fel se tűnik. Tovább sétálva eljutottunk a National Portrait Gallery-hoz. Oda be is mentünk. Egyébként Londonban egy csomó múzeum ingyenes, és olyanok, amiért itthon akár ezreket is elkérnek. Szóval bementünk, és megnéztünk pár dolgot, de igazából vagy 3 emeletes és rengeteg kis terem van, ahol századok és stílusok szerint vannak kirakva a festmények. Rengeteg ilyen királyról van kép, meg ilyen mindenféle. Az egyik szobában egy ilyen üvegbura alatt volt egy emberfej. De ilyen nagyon rémisztő volt, mert úgy nézett ki, mintha igazi lenne. Igaziból nem tudom mi volt az, mert nem volt ott semmi tábla, meg kiírás... Amit még megnéztünk a galérián belül az a 20. század művészeinek képeit. Na ott aztán elájul az ember. Olyan portrék vannak, hogy arról meg nem mondod, hogy festmény, mert úgy néz ki, mint egy fénykép. Annyira részletesen voltak megfestve a hajszálak, a ráncok, a pulcsi kötései, hogy az valami hihetetlen. Nem vagyok nagy művészlélek, de ezek azért nagyon szépek voltak, nagyon tetszett! :) Tovább haladva betértünk a Szent Martin templomba, amit így konkrétan senki nem őriz, meg figyel. És így megkérdeztem Anettot, hogy nem félnek, hogy kipakolja valaki, vagy nem tudom?! És azt mondta, hogy ott nem olyanok az emberek, mint itthon. A templomból kijövet pedig egy térre mentünk, ahol rengeteg turista közlekedett. Még magyarokkal is találkoztunk (egyébként magyarokat mindenhol találni, buszon, utcán..). Nem tudom mi a tér neve, de ott a National Gallery, meg szoktak ilyen ingyenes előadások lenni, és akkor így ki vannak rakva napozó székek, amire bárki leülhet. Amikor ott voltunk, akkor épp valami Michael Jackson-os emléktáncot adtak elő. De igazából annyian körülvették őket, hogy semmit nem láttunk belőle.. meg nem is igazán érdekelt. Ha már ott voltunk, akkor bementünk a Nemzeti Galériába is, ahová szintén ingyenes a belépés. Ott is van vagy 3 emelet, rengeteg szobával és művészi alkotással, ugyanis a 13. századtól kezdődően vannak kiállítva képek, egészen a 20. századig. Persze a legtöbb kép témája valamilyen Bibliai eseményt dolgoz fel. Így megnéztünk pár termet nagyjából, de igazából azért mentünk be, mert olyan híres festőktől is ki vannak állítva képek, mint Leonardo da Vinci-től, Michelangelo-tól, Rembrandt-tól, vagy éppen van Gogh-tól (csak hogy azokat említsem, akiket szinte mindenki ismer). Szóval ez sem volt mindennapi élmény. Ott leültünk, meg kajáltunk, aztán  még voltak ilyen táncosok, azokat figyeltük. Tovább haladva elmentünk egy piacra, ahol mindenféle kütyürü - mütyürüt árultak (ezeket láthatjátok is a képeken). Rengeteg árus volt és nagyon klassz dolgokat árulnak. Viszont az egyiknél akartam fényképezni és így normálisan megkért a csávó, hogy ne fényképezzek. Mondtam, hogy oké. Később ismét akartam fényképezni, de rám szólt az árus nőci, hogy itt nem lehet fényképezni, mert ki van téve a tábla, és hogy én mit képzelek. Elsőre fölfogtam, hogy mivan, nem is fényképeztem, erre tovább magyarázott, mintha idióta lennék... szóval ott is vannak bunkó népek. Na ez nem zavart meg abban, hogy tovább ámuljak, hogy mikre nem képesek az emberek, ha kreativitásról van szó. Utána tovább mentünk és egy ilyen vásárlóutcához jutottunk, hogy így körbe voltak üzletek, de közbe meg ilyen udvar volt, ahol mindig kiáll valaki és zenél, bűvészkedik, vagy éppen szórakoztatja az embereket azzal, amit tud. Meg is álltunk egy zenész csávónál, akinek elég nagy közönsége volt. Mondjuk nem is csoda, mert iszonyatosan jó hangja volt. Anett ismerte valamelyik dalát, szóval feldolgozásokat is énekelt, de gondolom nagy részben saját műveket. És az a durva, hogy egy szál gitárral olyan zenét csinált, amit így képes lenne hallgatni az ember egész nap... Persze lehetett neki pénzt dobni, meg aki akart, az vihetett cd-t is, az is ki volt rakva. Meghallgattunk tőle pár számot, majd tovább mentünk. A következő sarkon ismét egy férfi szórakoztatta az arra járókat ilyen mindenféle bűvész trükökkel. Az is elég vicces volt. :) Ott is elidőztünk egy kicsit, majd tovább mentünk a Temze partja felé. Útközben gazdagabbak lettünk egy ingyen vitaminos itallal is, ugyanis az út szélén leparkolt egy kocsi és így ingyen osztogattak valami vitaminos italt, ami egyébként ilyen tök drága cucc. Ott kiabáltak és így özönlött a nép, és így mindenki vitte 3-asával. :D Mi is vettünk egyet - egyet, aztán néztem, hogy így ez azért volt, mert pár napon belül lejárt, aztán nem akarták, hogy tönkremenjen. Végülis megittuk és semmi bajunk nem lett tőle. :D A Temze partjához érve egy hídon sétáltunk át, ami direkt a gyalogosoknak van. Egyébként nagyon jó idő volt, sütött egész nap a nap és ilyen 25 fok volt kb, úgyhogy nagyon jól jártunk. A hídról nagyon szép kilátás van, ott van a London Eye is, meg minden. Ja igen, egyébként amikor kint voltam, akkor épp ilyen ünnep volt, aminek az a neve, hogy Bank Holiday és az emberek így nem dolgoznak, hanem egész nap kint vannak, meg kirándulnak, buliznak, ilyenek. Szóval nem csak turistákkal volt teli a város, hanem úgy mindenkivel. Ahogy lementünk a hídról egy parkszerűségbe értünk, ahol megint rengeteg minden volt. Mintha itthon kb. búcsú lenne, mert voltak ilyen körhinták, Mickey egérnek öltözött emberek, akikkel lehetett fényképezkedni, akkor breakesek, akiket tök sokan vettek körül, így nem sokat láttunk, csak azt a részt, amikor Michael Jackson-t parodizálták ki. Meg volt egy csajszi is, aki így hullahopp karikákkal táncolt, de így 5-6 darabbal, és nagyon jól nyomta. Aztán eljutottunk a London Eye-hoz, ami mondanom se kell, hogy az egyik legnagyobb látványosság, így kilométeres sor (és itt most nem túlzok) alakult ki azokból, akik még aznap fel szerettek volna jutni rá. Egyébként egy kabinba 25 ember fér be egyszerre és fél óra, míg körbe ér az egész, szóval eddig tart a körutazás. Ott a parton rengeteg ember nyüzsög, mert ott van még ilyen óceános cucc, olyan, mint nálunk a Tropicarium, meg valami horror ház, ahová belehet menni. Mondjuk nekem annyi elég is volt, hogy kint állt két ember és ilyen véresek voltak, meg ilyen rémisztően voltak felöltözve, meg minden.. mint valami zombik. Aztán átmentünk egy másik hídon, aminek az egyik partján van a Parlament, meg a Big Ben, de azt nem néztük meg közelebbről, mert nem volt már időnk. Lementünk a metróhoz és azzal utaztunk vissza Anett lakásáékhoz. Itt meg kell jegyeznem, hogy a londoni metróállomás, meg az egész metró, meg minden ezerszer kultúráltabb, mint a pesti. Nincs szemét, nincs teli csövesekkel az egész, nincsenek suttyók, és még a metró is tisztának mondható normál utazási eszköz. Ilyenről itthon álmodni se lehetne. Meg nem kap el a szorongó érzés, hogy most muszáj lemenned az aluljáróba. Szóval ez is tök pozitív. Visszatérve a lakásba ettünk, meg ilyenek, mert utána nem sokkal egy koncertre indultunk. Azt nem tudtam, hogy kik lépnek fel, csak ilyen rock buli szerűség lesz és Anett barátaival megyünk, mert mindig együtt szoktak menni az ilyen koncertekre. Szóval megint metróztunk egy jó hosszút, aztán kilyukadtunk egy elég érdekes helyen. Itt találkoztam a legtöbb fiatallal, mondjuk nem is csoda, mert az az utca, az ilyen tipikus "trú gyerekek vásárló utcája". Szóval azt kell elképzelni, hogy egy utca, ahol rengeteg suttyó, rocker, meg punk, meg ilyen nagyon érdekes emberke járkál, és ott vannak ilyen boltok, ahol ilyen nagyon menőn fel lehet öltözni, meg ilyen klubbok, meg tetoválós szalon, meg még sok minden. Volt egy kis időnk nézelődni, így Anett bevitt egy rockert boltba. Na ott olyan ruhákat árulnak, hogy így OMG és majdnem rosszul lettem. Ilyen cafatokból van összevarrva és egy csomó biztostű van benne, meg olyan nadrág, aminek a hátsó zsebén két kéz méretű lemez van. Meg ilyen köpenyeg, bakancsok minden stílusban és így minden fekete, vagy max kockás, pirossal vegyítve. Szóval így nagyon durva, nem is tudom, hogy bír valaki ilyet hordani. Konkrétan onnan menekültünk ki. Anett egyébként azt mondta, hogy esténként így nem ajánlatos egyedül mászkálni azon a környéken... Aztán nagy mánia még ott, hogy kalapokat hordanak, szóval az is egy rengeteg volt, meg mindenféle tornacipők, ami a trúság alapja, na meg mindenféle csillivilli öv, meg napszemcsi. Mondjuk azok így még tetszettek is, mert színesek voltak. Így párat fel is próbáltam, mert nagyon vonzottak. A fehértől kezdve az uv zöldön át, a hupililáig minden színbe volt. És volt csillag, meg szív alakú keretű is. Nagyon menő volt. :D Akartam is venni egyet, csak aztán nem találtam olyan színűt, ami illet volna hozzám. Pedig milyen menő lenne, már rózsaszín keretű csillag szemcsibe virítani. :D:D (tesóm kb. letagadná, hogy bármi közünk van egymáshoz). Egyébként minden amit ott kint láttam az jön ide divatba, szóval a divathullám nemsokára eléri a pesti kislánykákat és kisfiúkat és így majd lehet szörnyülködni. Na de nem volt sok időnk, mert találkoztunk Anett barátaival, Beával, Márkkal, Petivel és még egy sráccal, akinek sajnos nem jegyeztem meg a nevét, szóval így elég gáz. Egyébként ő egyedül nem magyar volt. Találkoztunk, bemutatkoztunk egymásnak, aztán elmentünk oda, ahol a koncert volt, de mondta a biztonsági őr(aki szintén rocker volt), hogy még nem lehet bemenni, vagy mi. Így beültünk egy étterem, vagy nem is tudom minek mondható, ilyen bárszerűségbe, ahol ittunk egy ital (nem alkoholt :D). Így közbe beszélgettünk, vagyis kérdezgetett a srác (aki egyébként dél-amerikai volt, ha jól emlékszem), csak nem értettem, vagyis nem mindent és így olyan rossz volt. Az volt számomra furcsa, hogy még a többiek is angolul beszéltek egymást között - hiába, hogy magyarok, és így néha csak aha.. de azért jó volt. Miután megitta mindenki a maga kis italát visszamentünk a klubhoz. Kifizettük a belépőt, ami fejenként 8 font volt és kaptunk pecsétet. Azért szerintem nem lehet panasz az itthoni árak miatt, mert 3 együttes lépett fel (számomra mondjuk noname), de mindenképpen kevesen ismerik őket, és akkor így 2500 Ft a belépő. Na de sebaj, már elmondhatom, hogy Angliában is voltam koncerten, ami egyébként egy pubban volt. Igazából elég érdekes hely volt, elől volt egy színpad, valamennyi tánchely, aztán egy pult oldalt, mint egy bárban, a színpaddal szemben a hangpult, hátul pedig volt egy csocsó, meg volt egy lépcsőn, ahol fel lehetett menni és ott volt asztal meg ilyen tök kényelmes fotelek és onnan is nézhetted az egészet. Amikor megérkeztünk akkor épp a harmadik zenekar állította be a hangszereit. Ők ilyen kis vidám punk-rock muzsikát próbáltak, és fiatalok voltak. Közben lassan szivárogtak az emberek és odajöttek köszönni az Epping Forest Eyes tagjai, akikért mentünk lényegében. Ugye a többieket már ismerték, de engem nem, így bemutatkoztak, megöleltek, puszi-puszi, szóval ilyen nagy örömmel fogadtak, pedig először láttuk életükben. Aztán ők is a színpadra lépek, hangoltak egy kicsit. Közben a többiek ittak valami, Anett mondta hogy kóstoljam meg. Ittam belőle egy kortyot és utána mondta, hogy ez nem sör, hanem almasör. :D Furcsa íze volt, az nem mondanom hogy jó, főleg az illata, de azért elmegy. A sikeres hangolás után pedig elkezdett játszani az Epping Forest Eyes. Ahogy a többiek mondták ilyen lötyögös zenét játszanak, amire lehet lötyögni, egyébként ilyne zsidós-reggaes-rockos és nagyon poén. Szóval így az első sorban álltunk és a többiek így "táncolgattak rá". És ha már ott voltam, akkor csináltam videót is:

Hárman alkotják az együttes egyébként, és egy csajszi a dobosuk. Bocs egyébként a recsegésért, csak az első sorban álltunk.. egyébként tökéletesen hangzott minden. Utánuk jött egy nőci, aki mellett egy csávó gitározott, meg volt még egy srác aki a szintinél ügyködött valamit, de igazából a felét laptopról nyomta. Úgy kell elképzelni, hogy a nő már elmúlt 40 éves, de olyan tapadós ruciba volt, ahonnan mindenne kilátszott, és egy kiló festék rajta. Szóval leült egy székre.. a többiekkel egymásra néztünk, hogy ez meg mit fog csinálni. A zenéjük mondjuk nem volt annyira gáz, mert igazi rock volt, de az előadás nagyon gááz volt. Olyannyira, hogy így 3 dal után kb. leléptünk. Kint összefutottunk még az előző zenekar énekesével, és megköszönte hogy eljöttünk meg minden, megölgetett, meg minden, szóval nagyon jó fejek. Aztán a többiekkel mentünk, közben elköszönt tőlünk a külföldi srác, mi pedig mentünk a metró állomás felé. Az volt a jó, hogy más magyarul beszéltek a többiek. Az egyik utcasarkon leálltunk még beszélgetni, a fiúk mondjuk már annyit ittak, hogy így nagyon vicces volt. :D Ott dumáltunk még vagy fél órát, aztán Márk elköszönt, mert ő kocsival ment, mi pedig metróval utaztunk tovább Beával és Petivel. Egy ideig együtt utaztunk, majd ők is elköszöntek. Nem tudom hány óra volt, mire a lakásban voltunk, de így elég fáradt voltam már. Vacsoráztunk, fürödtem, aztán pedig lefeküdtem aludni.