Jó pár hete kiderült, hogy anyukámnak rosszak lettek a vizsgálati eredményei. Persze voltak előjelei a betegségének, de nem gondoltuk volna, hogy ennyire nagy a baj. Kontrollra ment orvoshoz, aki kijelentette neki: sürgősen meg kell műteni, különben bármikor meghalhat, vagy elrákosodhat.

Aznap éppen jöttem haza az iskolából. Vácon ahogy vártunk a busznál megszólított egy néni, hogy találkozott ma anyával a kórházban és beszélgetek. Mondom, tudom, ma ment vizsgálatra. Kérdezi, hogy beszéltem-e már vele? Mondom nem. És akkor elhallgatott. Akkor már furcsa érzés volt bennem. Hazajöttem, felhívtam anyát, mert éppen dolgozott. Elmondta mit mondott neki a doki. Éreztem a hangján, hogy teljesen kibukott ő is, hiszen nem mindennap emlegetik az embernek a halált, meg a rákot. Még egy percet se beszéltünk. Letettem a telefont és így UHH. El sem tudtam hinni, amit az előbb mondott nekem, teljesen elszállt a félelem és a kétségbeesés. De imáztam, és baráti segítséget kértem. Azt nem mondom, hogy sírógörcsöt kaptam, de elhagyta néhány könny a szemem. Mégis egy megnyugvás lett bennem, mert tudtam: minden rendben lesz!

Másnap ment vissza anya orvoshoz és megbeszélték a műtétet, rá egy hónapra kapott időpontot, amit végigdolgozott, mert egyébként komolyabban nem látszott rajta semmi. Nem is tudták sokan, hogy valami betegsége lenne, csak mikor kórházba került. Végül elérkezett április 28-a (pont a névnapja :/), amikor is be kellett feküdnie. Azon a héten tesóm Németországban volt, így apa, meg én "készítettem fel" őt.. láttam rajta, hogy nagyon fél, és ő is csak azt hajtogatta, hogy imázzunk érte. Én pedig érzéseimet palástolva próbáltam őt nyugtatni, hogy minden rendben, de ekkor már teljes bizonyosággal tudtam ezt mondani a szívemből, mert megígérték! Szerdán még csak előkészítették őt a műtétre, így aznap nem is mentem be hozzá. Este felhívtam, mondta, hogy másnap délre van beírva ő, és kb. 1,5 órás lesz az egész beavatkozás. Csütörtökön egész nap rá gondoltam az iskolában, de nem tudta senki, hogy mi van anyukámmal. Csak néhány közelebbi barátomnak mondtam el. Suli után hazajöttem, majd délután hívtam. Apa vette fel a telefont, bent volt nála épp, és mondta, hogy nagy fájdalmai vannak. Én meg mondtam, hogy épp megyek be hozzá. Ilyen fél 5 körül oda is értem a kórházba. Nyomasztó érzés volt belépni, hát még a liftbe a hatodikra felfelé utazni. Próbáltam magamon úrrá lenni, hiszen nem láthatja, a kétségbeesésemet, most nekem kell erőt adnom neki! Beléptem a szobába. Hárman voltak összesen, de a másik két nő -akiket szintén aznap műtöttek, szintén ugyanarra- éppen aludt. Felébresztettem anyát. Örült, hogy bementem hozzá, de igazából nagyon kómás volt, erős fájdalmai voltak, csövek lógtak ki belőle, az infúzió pedig folyamatosan ment belé. Nem nézett ki jól. Rossz volt őt látni ilyen helyzetben, de próbáltam örömömet mutatni, hogy rendben ment a műtét. Beszéltem hozzá, ő pedig próbált közben pihenni, de nem bírt. A szája is ki volt száradva, így bevizeztem neki, mert felülni inni se nagyon tudott. Bent voltam nála kb. egy órát, aztán begyalogoltam a városba. Vegyes érzelmekkel tértem haza.

Másnap délután bementem Vácra, megvártam apát még kijön a munkahelyéről, elmentünk hétvégére bevásárolni, majd bementünk anyához a kórházba. Már sokkal jobb színben volt! :) Kivették a csöveket is belőle, mondta hogy már fel is kelt, wc-re is ki tudott menni, úgyhogy elindult nála a gyógyulás. Bár azért még voltak fájdalmai, meg nehezen tudott elhelyezkedni. Bent voltunk nála kicsit, aztán hazajöttünk. Tesóm épp aznap este jött haza Németországból, és kiderült, hogy vasárnap megy vissza 2 hétre, így apát berángatta megint Vácra, így be tudott ő is menni anyához. Szombaton május elseje volt, és ha az nem lett volna elég, hogy ünnepi buszjárat volt, ráadásul még rally is volt, ami még mindig a főúton - azaz előttünk megy nagy örömömre. Szóval a sok rajongó/ bámészkodó körbevett mindent, de nem értem rá miattuk mérgelődni, mert sok volt a tennivaló. Mivel az út is le volt zárva ezért apáék is csak 4 után tudtak elmenni anyához, de én aznap itthon maradtam, mivel este még ifire mentem. Vasárnap viszont délután 2-kor elment tesóm, aztán ilyen 3 körül bementünk apával Vácra. Először elmentünk virágárushoz, mivel aznap volt anyáknapja. ^^ Vettem szép, de nem illatos virágot anyának, hogy megengedjék, hogy bent hagyhassuk. Aznap bent volt nála a nővére, épp összefutottunk vele az udvaron, kicsit beszélgettünk. Majd felmentünk anyához, aki tökre örült a virágnak. ^^ Beszélgettünk, már egész jól nézett ki, vidám is volt. :) Elmagyarázta, hogy másnap mi mindent vigyek be neki, meg hogy, mert kedden varratszedés és hazaengedik. Így a mostani hetem is elég sűrűn indult, de sikerült mindent elintéznem (kezdek önállósodni), majd bent voltam nála, de épp jött néhány munkatársa meglátogatni, így nem sokat beszéltünk. Aznap, vagyis kedd hajnalban elég sokáig msneztem, és így reggel, mikor negyed 9-kor hívott anya, azt se tudtam mi van. Mondta, hogy keressem meg apát, mert nem veszi fel a telefont, pedig már fél órája jöhetne haza. Épp mikor kikeltem az ágyból, akkor jött be apa, és mondta, hogy menjek vele, mert le kell majd hozni azt a sok cuccot, meg minden. Így kb. kaptam 10 percet, hogy magamhoz térjek és felöltözzek (azt a fejemet ne akarjátok soha látni, ahogy én kinéztem:D), majd 20 perc alatt ott is voltunk. Gyorsan összepakolta anya ami volt még, elköszönt a szobatársaitól és mentünk hazaaa. :)) Mikor hazaértünk akkor kipakolt néhány dolgot, majd lefeküdt pihenni. Azt mondták a dokik, hogyha belázasodik, akkor azonnal vissza kell vinni a kórházba. De figyelünk rá, és vigyázok, nem lesz semmi baj! :) 

Jó volt látni, hogy mennyien izgulnak és imáznak érte! KÖSZÖNÖM! :) Most már egészen jól van, bár kb. semmit nem csinálhat, fájdalmai vannak, diétázik és még 6 hétig biztosan itthon lesz, de minden oké! :) Ja,igen, azt elfelejtettem írni, hogy mire műtötték. Szóval kivették a méhét és az egyik petefészkét, mert volt benne valami ciszta azt hiszem. Most a szövettanra kell várni, reméljük, hogy ott sem lesz semmi gond. :)

Na, gondolom most már mindenki megérti, hogy miért voltam mostanában ilyen amilyen, meg a hetem is elég érdekesen alakult. Most is délutánonként én vagyok itthon anyával, úgyhogy rám hárulnak a tennivalók, de minden ok, jó kedvű vagyok és boldog. :) Ne izguljatok!