hajnalcsillag

A múlt hetem nagy részét utazással töltöttem. Míg a hét első felében a gyakorlatom utóintézkedéseit végeztem, addig a második részében Mezőtúrra, majd Pécsre utaztam ifjúsági találkozókra, hogy reklámozzuk az Ez az a nap rádiót és a következő rendezvényüket. Sok ismerőssel és ismeretlennel találkoztam, voltam koncerteken, lelkész stand up-on, és még Pécs éjszakai belvárosi életéből is láttam, tapasztaltam egy szeletet.

Szerdán reggel Nóri felvett Dunakeszin, ahonnan ketten indultunk a nagy útra, Mezőtúrra. Igazából nem volt annyira hosszú (attól függetlenül, hogy nem autópályán kellett mennünk), de dél után már lent is voltunk a Csillagponton. Református ifjúsági találkozó, elvileg több ezer ember (nem csak refik), rengeteg program, iszonyú meleg, kiállítás. Az első dolgunk az volt, hogy kipakoljunk a Lehetőség piaca helyén, ahol kaptunk egy asztal és ott promotáltuk napközben a rádiót és magában az egész szervezetet. Hosszú volt a nap, és kevés látogató jött felénk, de estig kiállítottunk. Napközben belenéztem, hallgattam a Helyes beat fellépésébe, mert nem láttam még őket élőben. A nap végén összepakoltunk és elmentünk a városba kajálni. Mivel Nóri, és a többi táborozótól hallottak meggyőztek arról, hogy ne sátorozzunk (nem maga a sátorozás "rémisztő" - mert abban mindkettőnknek van már élménye, hanem maga a liget tömegnyomora és a sátorállítás ténye), ezért inkább úgy döntöttünk, hogy az utcán alszunk a kocsiban, mivel transporterrel mentünk. Összepakoltunk, leterítettünk pokrócokat - megágyaztunk magunknak, de még előtte visszamentünk a CSP-ra, mert programok még 11-éjfél tájban is kezdődtek. Ja, és hogy ne legyen minden ilyen szép és egyszerű, mikor sétáltunk a nagyszínpadnál, mert körbenéztünk hol mi megy, megcsípte a felső ajkamat valami. Először viszketett, aztán úgy feldagadt, mintha a felső részét csak középen szilikonnal feltöltötték volna. Elég vicces volt, meg egyben idegesítő is.. és mivel 15 perc alatt sem múlt el, sőt inkább dagadt, ezért este 10 után meglátogattam az orvosi sátort. Egyből öten odaugrottak megnézni, de nagyon kedvesek voltak. Adtak inni kalciumot, mértek vérnyomást meg még valamit, és mondták, hogyha nem javul, változik, menjek vissza és felírnak valami antiallergén gyógyszert, amit ki kell váltanom (mondjuk még így is jól jártam, volt akit egy nem javuló csípés után kórházba vittek injekcióra). Az est hátralevő részét tehát feldagadt szájjal élveztem (nevetni és beszélni nem igazán tudtam - vagy legalábbis fura volt). Nórival beültünk a kávézóhoz, ahol a színpadon a Nem adom fel csapat zenélt és énekelt. Több mint egy órás műsoruk volt; hihetetlen emberek és előadók, nagyon jó hangulatú volt az egész. Kb. háromnegyed egykor jutottunk el oda, hogy fürdünk, viszont minden kaput bezártak már ilyenkor (mi pedig ugye egy szomszédos utcában álltunk kint a kocsival). Kerestük egy kijáratot, aztán visszajöttünk a kollégiumba fürödni. Mire a kocsiba lefeküdtünk kb. fél 2 volt.
Reggel már fél 6-kor felébredtem, mivel a kocsi hátsó felén lévő ablakon besütött a nap. De csak 8 előtt, körül keltünk fel. Rendet raktunk, reggeliztünk, aztán volt időnk kicsit körbenézni, mert a kiállítós rész csak délben nyitott. Találkoztam csoportársakkal, ismerősökkel, akikkel beszélgettem. Délután volt M.Is.K.A. koncert - nagy örömömre, aztán a nagyszínpadon megnéztük a Nem adom fel gospel kórus fellépését (bár én csak pár dalt hallottam belőlük, de az szuper volt), utána visszamentünk a helyünkre. Este az közös áhítat előtt osztogattuk a lapokat, aztán összepakoltunk, mert másnap már indultunk tovább. Az est hátralevő részében belehallgattam egy punk-ska zenekar fellépésébe (akik az első dalaik egyikében azt énekelték, hogy Patkány, patkány, patkány), majd a dalok közötti szünetben az egyik tag valami sörszerűséget ivott a színpadon - ez annyira nem volt szimpatikus, meg úgy a zene sem. Este a nagyszínpadon Kiscsillag koncert volt, Nórival meghallgattunk pár dalt, de mikor a bolygók meg a családtagok kapcsolatáról énekelt a frontember byalex stílusban, az nem igazán jött be. Elég elvont együttes. Inkább átmentünk a lelkész stand-upra, ami azt hittem vicces lesz, de annyira nem volt az. Háromból egy ember poénjain lehetett nevetni őszintén. Az nem tetszett a többiben, hogy a saját gyülekezetükbe járó embereket figurázták ki, vagyis inkább gúnyolták ki. Biztos a foglalkozásukból adódóan is vannak vicces sztorijaik, de szerintem ezeket nem így, ilyen módon kellene bemutatni és erőltetni, illetve a civil életükből is hozhattak volna anyagot. Ezen az estén ugyanúgy feküdtünk le. Azt nem mondom, hogy sokat aludtunk, mert nem tudtunk teljesen kinyújtózkodni, de azért nyugodt éjszakánk volt.

Péntek reggel újra kocsiba ültünk, hogy Mezőtúrról Pécsre utazzunk a HungaRio nevű rendezvényre. Ez is egy ifjúsági találkozó volt (katolikus), de azt nem tudom megmondani, hogy mennyien voltak, mert a városban szétszórva voltak a programok. Hosszú út vezetett az ország másik felébe - négy és fél órát utaztunk mire a városba értünk. Át kellett kelnünk a Körösön egy komppal (a GPS erre az útvonalra vitt :D), de mentünk át a Dunán, Tiszán is azt hiszem, alagutakban, az autópálya meg üres volt. Igaz a GPS felvitt a "hegyek" közé is, de végülis kilyukadtunk Pécsnél, a városban viszont eltévedtünk. Végül egy kis telefonos útbaigazítás után megérkeztünk a célállomáshoz. Mivel még sosem voltam Pécsen, ezért nagyon új volt számomra minden. Kipakoltunk a kis standunknál, és vártuk az embereket, de nem sokan jöttek a 40 fokban. Iszonyú meleg volt, éreztem ahogy megy fel a vérnyomásom. Hűtésként  1-2-szer felváltva elmentünk a szomszédos parkban lévő szökőkúthoz, ahová belelógattuk a lábunkat, na meg ittuk a hideg jégkását és gyümölcslevet - mást nem lehetett tenni. Este hétig lehettünk kint, utána össze kellett pakolni, majd mentünk ki a vonatállomásra Szilviért. Vele együtt pedig egy igazi szállásra, amit foglalt nekünk. Kész megváltás volt abban a helyzetben egy igazi fürdőszoba és éjjel az ágy. Gyorsan meg is fürödtünk és este kimentünk a városba kajálni.
Egy jó kis helyet kifogtunk, megvacsoráztunk, utána még sétálgattunk egy kicsit. Bár már éjfél körül volt, nagyon jó idő volt (sehol egy szúnyog!!), nyitva minden, az utcán emberek és pörgés. Tetszik a hely, egyszer nappal is jobban meg kell néznem, mert szép városnak tűnik! Visszatérve a szállásunkra hamar az ágyba dőltünk, ahonnan nyolc előtt fel sem keltünk. Megreggeliztünk, utána összepakoltunk és mentünk a vonatállomásra, mert én jöttem vissza Pestre. Nóri és Szilvi még ott maradnak aznap is, én viszont egy jó bő három órát vonatkoztam, mire a fővárosba értem. Szerencsére a kabinban csak ketten voltunk és ment a légkondi, szóval jó volt az utazás. Mielőtt hazaindultam volna, előtte kimentem a Deák térre, hogy megnézzem a CT-seket és találkozzam néhány ismerős arccal. Jó volt őket látni a szolgálatban, és találkozni velük egy év után. Végül este fél 10 után értem haza fáradtan, de teli élményekkel.