Ez a hét nem az enyém volt eddig. Nagyon nem. Keddtől kezdve minden nap hajnalban keltem, Pestre utaztam és csodálatos élményekkel lettem gazdagabb.

Május elején kellett mennem orvoshoz, allergia vizsgálatot akartam csináltatni. Viszont a doki nem csinálta meg, több ok miatt. Helyette kaptam Pestre egy beutalót, illetve 10 ezerért felírt pár gyógyszert. Egy hónap múlva kell visszamennem, akkor elvileg megcsinálják a vizsgálatot.
Nos, kedden rászántam magam, hogy elmegyek a Semmelweis Egyetem Klinikájára. Mivel időpontot csak júniusra tudtak volna adni, ezért eldöntöttem, hogy próbálkozom anélkül (csak mondták, hogy 7-7:30 között legyek ott). Így felkeltem 4-kor és a reggeli 4:50-es busszal mentem Vácra. Szépen elterveztem mindent, hogy melyik vonattal megyek, hol veszek jegyet, a pesti utcákról nyomtattam térképet. Igen ám, csak pont aznap reggel lerobbant egy vonat a Szob és Vác között, ami feltartotta az összes többi járatot. Így amire felszálltam még 15 perces késéssel sem indult el. Ekkor úgy döntöttem, hogy leszállok és inkább megyek zónázóval, hamarabb beérek. Az állomáson persze már anyáztak, szidták a MÁV-ot, és ordítoztak, hogy: elindulunk még ma??! Vártam tehát a zónázót egy másik soron, de az sem jött. Ekkor mondták be, hogy most indul egy vonat Pestre, aki akar szálljon fel. Pont a mellettünk lévő vágányról indult, így megkérdeztem a kallert, hogy ez most milyen vonat, meg ott többen kérdezték, hogy a zónázóval mi újság. Végül kiderült, hogy az egy késéssel induló személyvonat, a zónázóról pedig semmit nem tudni, hogy jön-e vagy sem, ha igen, az mikor lesz. Így - gondoltam nincs vesztenivalóm, időben már úgysem érek be- felszálltam. Ahogy jött a kaller ellenőrizni a jegyeket, mondta a szokásos szöveget és hozzátette: elnézést kérünk a késésért, kérem ne engem szidjanak, nem én tehetek róla. Hangosan felnevetett az egész kocsi. Én mondjuk nem tudtam nevetni, mert tök ideges voltam. Szóval utaztunk, utaztunk, erre útközben megelőzött a zónázó. Mondom csodálatos. Persze miért is érnénk be a vonattal a hivatalos 45 perc alatt?.. megvolt az 1 óra utazás azzal is. Nyugatiban leszálltam, vettem vonaljegyet, aztán villivel mentem a Ferenc körútig. Sietni nem láttam értelmét, mert 7:30-ra értem eleve Pestre. Leszállok a villiről, lemegyek az aluljáróba és az egyik kijáraton kijövök. Persze rossz helyen. Nyomtattam térképet, de azon csak egy sáv volt a környező utcákról, és ami a legközelebbi volt, az pont nem volt rajta. Így megállítottam egy nőt, megkérdeztem, hogy budapesti-e. Mondta, hogy nem. Szerintem nem mondott igazat, de mindegy. Utána jött egy babakocsis fiatal asszony, ő már segített nekem. Kérdezte hova megyek, elmondtam és akkor nagyon kedvesen elmagyarázta, hogy mi merre. A másik felén kellett volna kijönnöm. :D Szóval végre megvolt az utca, és már csak az épületet kellett volna megtalálnom. De amilyen rossz napom volt, meg szerencsétlen voltam, annyira nem sikerült megtalálni ezt sem. Elmentem az utca végéig, de semmi. Visszajöttem a másik felén, aztán megkérdeztem egy dokit a másik épületnél, hogy hova kell mennem. Ő is készségesen segített. Végre beértem! Hatalmas tömeg persze, fogalmam sem volt, hogy most sorba kell állni vagy mi. Megkérdezem a portást, mondja, hogy sorszámot kell kérni. Persze ott van vagy 6 választási lehetőség, azt sem tudtam melyiket nyomjam be. Na mindegy, kértem egyet, ez volt 8:10-kor. Leültem. Elég gyorsan pörögtek a számok, 20 perc múlva rám került a sor. Mikor odamentem az asszisztenshez, akkor közölte velem, hogy ma már biztosan nem kerülök sorra. Ekkor újabb derűs gondolatok ébredtek bennem. Kérdezte, hogy holnap visszajövök jó korán vagy pedig kérek időpontot júniusra (ami 6-án lett volna). Kérdeztem, hogy tuti, hogy bejutok holnap ha visszajövök? Ha itt van hét és fél 8 között, akkor igen - jött a válasz. Mondom oké, akkor inkább a holnapot választom és elköszöntem. Ekkor vettem észre, hogy a jó vonaljegyemet teljesen összegyűrtem és majdnem kidobtam - csak azért nem, mert nem találtam kukát. Kicsit ideges is voltam, meg más dolgom nem volt, ezért úgy döntöttem, hogy nem pazarolom el az összegyűrt jegyet, inkább felgyalogolok a Nyugatiig, ami 6 megálló. Hát, érdekes döntés volt. Útközben felhívtam anyát, elmondtam neki mi van, ő meg elkezdte, hogy de miért nem voltam határozottabb, vagy miért nem mondtam, hogy vidéki vagyok. De mondom, az senkit nem érdekel, hogy honnan jöttem, ha meg azt mondják, hogy ma már nem fogadnak, akkor nem tehetek ellene semmit. Mindegy, csak mégjobban felhúztam magam, majdnem ki is nyomtam a telefont. Sétáltam a pályaudvar felé, közben próbáltam magam lenyugtatni. Az egyik szállodánál motoros rendőrök, nagy sötétített ablakú kisbuszok és kocsik, rendőrautók. Haladtam tovább a járdán, amikor megállít a rendőr, hogy nem mehetek tovább, amíg a delegáció nem halad el. Ez is egy "vicc", hogy a járdán nem mehetek, mert a főúton mennek a kocsikkal.. mikor a másik sávban száz kocsi halad el mellettük. Na mindegy. Mire felértem a Nyugatiba nem volt olyan vonatom, amivel elértem volna Vácon a buszt, így bementem a Westendbe, leültem és néztem az embereket. Még nem voltak nyitva a boltok, de mikor kinyitottak akkor se volt kedvem sehova bemenni. Végül délután 1-re értem haza.
Másnap már a legelső busszal mentem, ami 4:30-kor megy, tehát 3:40-kor keltem, és hát nem sokat aludtam előtte. Ekkor rendben ment minden, a terv szerint beértem, megtaláltam hova kell menni (haha). Ez volt olyan 6:45 tájékán. Vettem egy sorszámot. Az asszisztensek csak 7-től kezdik el felvenni a betegeket, szóval kicsit várni kellett. Sorra kerültem, odaadtam a beutalómat, megmondták melyik vizsgálóban fogadnak. Odamentem és leültem. Ez volt 7 óra után nem sokkal, a doktorok pedig 8:30-tól kezdenek el rendelni. Addig újságot olvastam, kiírtam pár képletet az írásbelire és várakoztam - amit nagyon nem szeretek. 2 bácsi között ültem, néha az egyik kérdezett vagy beszélt a másikkal. Egyszer csak jön egy néni, aki leült a bal oldali bácsi mellé. A néni elkezdett valami kekszet rágcsálni és mondja, hogy ennek tök fura íze van, mintha nem is sima háztartási keksz lenne. A bácsi néz rá (igazából nem nagyon érdekelte), de azért válaszolt, hogy biztos diétás. Várakozunk, várakozunk, aztán a bácsi mondja a néninek, hogy lassan már a keksz is elfogy. :D A rejtvényt fejtő néni vagy nem hallotta vagy nem akarta meghallani, amit mondtak neki, mindenesetre én jót nevettem a bácsival. :D Fél 9-kor megérkezett az én doktornőm, előttem behívott pár embert, aztán én következtem. Örömömre mondta, hogy vissza kell mennem csütörtökön reggel is konzultációra, mert megműtenek és azt kell megbeszélni. Miután elintéztem mindent a klinikán a pályaudvar felé vettem az irányt. Most az előző napi élmények helyett inkább a villamost választottam, de pechemre ismét nem volt vonatom. Így felhívtam anyát, hogy nézzen nekem valami másik buszt a szomszéd faluba, és ha van akkor elmegyek a következő vonattal. Amíg vártam a Nyugatiban anya válaszát, addig odajött hozzám egy hajléktalan. Éljen, mindig engem szólítanak le. Már jól kezdte, hogy aranyoskám, meg jó utazást, stb. na, mondom tuti pénzt fog kérni. Befejezi az andalgást erre kinyögi, hogy nem-e adnék neki egy kis aprót, kajára kell neki. Hát, mondom épp van nálam egy keksz, azt odaadom, ha kéri. Előkutattam a táskámból az epres-joghurtos milkyway szeletet és a kezébe nyomtam. Mondta, hogy elfogadja, de csak azért, hogy lássam megbecsüli a kicsit is. Mert aki a kicsit nem becsüli az a nagyot nem érdemli. Megköszönte és elment. Remélem megette és nem eladta... legalább valami tápláló is lenne benne. Mert ugye 2 perc múlva már egy sráchoz ment oda pénzt kérni.. Szóval anya talált egy buszt, ami a másik irányba, de a szomszéd faluig megy, oda pedig eljött értem kocsival, így fél 12-re hazaértem.
Csütörtökön mivel nem kellett olyan korán mennem elég volt fél 5-kor felkelnem és a negyed 6-os busszal menni. Ma sem késett semmi, így már 7:15-kor a klinikán voltam. Persze ilyenkor alig ha 5 ember lézengett.. Odamegyek a pulthoz, mondom, hogy konzultációra jöttem - azt mondta előző nap a doki, hogy elég csak beszólnom, meg a papírt megmutatni. Erre mondják, hogy de vegyek sorszámot. Jó, kértem egyet, erre egyből már villogott is a szám a kijelzőn.. értelme volt persze. Beírták az adataimat, mondták, hogy menjek fel a 2. emeletre majd szólítanak. 4-5 ember várakozott rajtam kívül. 7:50-kor egy doktornő összegyűjtötte a papírjainkat, majd mondta, hogy még lesz egy kis megbeszélésük és utána hívnak. A szomszéd szobába gyűlt az összes doktor, meg gondolom az asszisztensek is, mert elég sok fiatal volt köztük. Véget ért a megbeszélés és az orvosok nagy része abba a terembe áramlott, ahová később behívtak. Gondoltam magamban azért ennyi ember nem kellhet a műtéthez, nem vagyok ekkora eset. :) Mire behívtak, addigra kiment pár szerencsére. De még így is bent volt vagy 6  orvos, amiből 4 férfi volt. Szégyellős vagyok, nem tehetek róla. Ott volt az a doktornő, aki előző nap megvizsgált, elmondta mi a helyzet, mit javasolt, megnéztek a dokik, majd kiküldtek, hogy szólítanak még. Kint leültem, pár perc múlva pedig egy másik ajtón behívott a doktornő, aki nyomtatott pár papírt. Elmondta, hogy 2 kis apró műtétem lesz; 10 percesek, helyi érzéstelenítéssel és nem kell befeküdnöm. A műtét után pedig 2 héttel varratszedés. Tehát a legjobb esetben is még 4x kell visszamennem, éljen! De hát tudom, fontos az egészség. Szóval mondta, hogy majd fel kell hívni a dokit, hogy a műtétről időpontot egyeztessünk. Megköszöntem mindent és eljöttem. Végre időben végeztem és elértem hazafelé a buszt, így fél 12-kor már itthon voltam.
Hát, ezt a pár napot nem kívánom senkinek. Se az orvosokat, se a klinikát, se a sok várakozást... És holnap újra Pest, de már nem orvos miatt, hanem a Planetshakers koncertje miatt! :) Ja és ne izguljatok, nincs velem semmi komoly és jól vagyok! :)