Múlt héten 5 év működés után bezártuk a Krosskultot. Közel 3 évet írtam ott (márciusban lett volna ennyi), és hát mit mondjak, nagyon a szívemhez nőtt, így eléggé mélyen érintett ez az egész.

Már hónapok óta úgymond egyfajta visszesést tapasztaltunk meg, mi belsősök, de lehet kívülről is látszódott mindez. Engem személy szerint szomorúan érintett, hogy alig kaptunk visszafelé reagálást az olvasóktól, és a statisztikánt is rendesen visszaesett (konkrétan kb. a felére az 1 évvel ezelőttinek). A sok hír megírása után úgy éreztem, hogy már minden kreativitás kiég belőlem, és nem tudok hogyan fogalmazni. Lemezismertetőket (mert kritikának sosem neveztem a saját írásaimat) nem sokat írtam idén, egyrészt időhiány miatt, másrészt kedv hiány miatt. Úgy volt, hogy év végén mindenki készít egy összegző írást zenei szemszögből az évről, de végülis csak top5 lemezek lettek belőle. Ekkor már érezhető volt, hogy vagy nagy változásokra van szükség vagy itt a vég. Az volt még a szomorú, hogy ekkora már csak 6 biztos taggal rendelkezett a szerkesztő gárda. Bobival új év után volt egy beszélgetésünk erről, hogy ő úgy érzi, hogy ezt le kéne zárni és idén már az ...atYc-re szeretnének koncentrálni. Végül egyik nap arra értem haza, hogy elküldte a "búcsú levelét", melyben megírta, hogy ő hogyan látja mindezt. A többiek is leírták a véleményüket, érzéseiket, és hosszú levélváltások után a bezárás mellett döntöttünk. Több tagnak megváltozott az élete, életvitele, ráhagyni senkire sem akartuk az oldalt (túl büszkék és irigyek vagyunk ehhez), az oldal leépülését pedig nem szerettük volna megnézni. Ahogy fogalmazott valamelyikünk már szinte csak egy blog voltunk, ahol barátoknak írogattunk. Bennem élt még egy kis remény és lelkesedés, hogy folytatnám, de csak úgy, hogy nem ilyen tempóban viszem tovább, és nem csak én, mert nem bírom. Végül a bezárás mellett szavaztam, mert beláttam, hogy ennek egyelőre nincs jövője.

Nagyon nehéz volt ez az egész, mert számomra nem csak egy kis időtöltés vagy hobbi volt, hanem egy szolgálat, talán a harmadik legfontosabb dolog az életemben. Szabadidőm nagy részét a Krosskult fejlesztésével, vagy valami ezzel kapcsolatos dologgal töltöttem ki. És most, hogy bezártuk egy üresség maradt bennem. Nem azt mondom, hogy most nem tudom mire fordítani a szabad perceimet, csak egyszerűen hiányzik. Élveztem az egészet, sokmindent megtanultam az írással kapcsolatban, lettek fontos kapcsolataim, megismertem nagyszerű embereket, több barátot szereztem, és persze kibővült a zenei ismeretem is. Hihetetlen áldás volt az egész számomra, mindig is büszkén állítottam, hogy én bizony Krosskultos vagyok. Mert ugyan ki ne lenne erre büszke?! Sok mindent elértünk az évek alatt, de nem a saját erőnkből. Isten nélkül ez lehetetlen lett volna. Így az üresség helyét most egyfajta hála tölti be - már amennyire lehet. Így egy hét után már jobb, de az első napokban csak ezen járt az agyam, már-már féldepresszióba estem, nem tudtam jól döntöttünk-e. A bezárás után persze jött a sok komment, ami valljuk be jól esik, csak akkor eddig miért nem írtak?!...

A shortscore-os srácoktól kaptunk ajánlatot, hogyha szeretnénk folytatni az írást, akkor szívesen várnak a csapatukba. Valamint még kaptam egy másik lehetőséget is, hogy egy hírgyűjtő portálnál lehetek hírszerkesztő. Visszautasítottam, nem érzem, hogy így kellene folytatnom. Nem azt mondom, hogy nem volt kecsegtető az első ajánlat, de egyelőre pihenőidőn vagyok. Hogy mi lesz velem, és mit fogok csinálni? Fogalmam sincs. Majd kiderül. Hogy lesz-e a Krosskultnak a jövőben bármiféle folytatása? Senki sem tudja, egyelőre nem. Ha igen, úgy is értesítünk. R.I.P. KROSSKULT! :((