Na, hát az úgy volt, hogy még tavasszal kaptunk családostul meghívót Kitti és Zsolti esküvőjére, akik közel 200 vendég társaságában ünnepelték házasságkötésüket most, július 10-én.

Örültem persze, de nálam az esküvők mindig kicsit furán kezdődnek. Most sem teljes vidámsággal indultam az egésznek, aminek az lett a vége, hogy anyáék itthon hagytak, én is mondtam hogy inkább menjenek, majd én megyek utának; és akkor ők elmentek kocsival én meg 5 perccel később elindultam gyalog a falu másik végére - ugyanis először egy vendégfogadós ebédnek számító össznépi kajálás volt a mennyasszonyéknál. A házuk kertjében állítottak fel egy nagy sátrat, ahol mindenki kedve szerint ehetett néhány finomságot mielőtt elkezdődött volna a "ceremónia". Hogy ne csak üres szavak legyenek, ezért kép a menüről:

A vendégek fogadása után volt egy hivatalos leánykérés, majd egy bácsi felolvasott a Bibliából és rövidebb monológot tartott mindezt a tűzön napon. Mi - akiknek volt lehetősége árnyékosabb helyen állni- már kezdtünk olvadni.. de erről is egy kép akkor.

Ezután pedig kettesével beállva hosszú sorban mentünkát a falun az imaházhoz, ahol a polgári és az egyházi része volt az esküvőnek. Szerencsére nem volt hosszú egyik része sem, volt néhány köszöntés a végén, de aztán mehettünk végre a levegőre, ahol az ifjú pár fogadta a gratulációkat és ment a közös fényképezkedés meg ilyenek.

Aztán következett az esküvők elmaradhatatlan pillanata: a mennyasszonyi csokor eldobása. Na, hát akkor mondták hogy minden lány menjen Kitti mögé és majd ő eldobja és el kell kapni és akkor jó lesz. A koszorús lányok egyből mögé álltak, meg pár fiú poénból mögéjük, de igazán senki nem mozdul meg. Erre -szó szerint- a karomnál fogva odarángattak, hogy menjek már oda, meg ilyenek.. (egy rokon férfi, akinek egyébként szintén van 2 lánya, nem tudom miért nem őket rángatta oda). Na mindegy most már, de nagyon ciki volt, legszívesebben elordítottam volna magam, hogy hagyjon már, ha én akarok oda állok.. de hát egy esküvőn hogy nézne ki egy ilyen jelenet. Szóval, alapból elég hülyén éreztem magam ott a csinos meg szép koszorúslányok mellett magam ilyen egyszerű ruhában, de hát Kitti dobta a csokrot, az egyik lány elkapta, aztán ennyi volt. Túléltem. Aztán ismét két sorba rendeződve mentünk vissza a falu másik felében ahol volt az esti vacsora meg ilyenek. Több fogás volt, leves, meg húsok, meg töltött káposzta, meg sütemények meg torta természetesen. A kiszolgálást a szomszédok vállaltak segítségképpen, illetve hívtak szakácsokat, akik főzték nekünk a kaját. A menük között pedig a fiatalok élő zenével szórakoztatták a vendégeket és emelték a hangulatot. Közben egyre többször kezdett mindenki zörögni az étkészleten - na nem azért, mert éheztünk volna-, hanem hogy az ifjú házasok csókolják meg egymást.

Tesómmal beültünk oda a zenészek közé, akik fiatal koruk ellenére erősen elkezdtek alkoholizálni. Először csak pár üveg alkoholmentes sört ittak meg fejenként, aztán jött a sörös-kóla, meg a bor, meg a pálesz. Többen jöttek is megkérdezni, hogy hogy-hogy ilyen bátran ment elsőre a zenélés.. :D Én csak egy krémlikőrt ittam üdítőn kívül, de hát az sem igazán ízlett, igazából úgy kellett magam megerőltetni, hogy megigyam. Túléltem ezt is. Aztán este 11 körül vagy mikor hozták az esküvői tortát, melynek minden emelete más ízű volt:

Sokat énekeltünk; egyszer bevonultak a felszolgálók és a szakácsokat, akiknek köszönetet mondtak, mi meg jól megtapsoltuk őket; aztán beszélgettünk meg ilyenek; végül ilyen hajnali 1-2 körül hazajöttünk. Jó volt minden, örültünk együtt, sőt örülünk a fiatal párnak, sok áldást kívánok Nekik innen is! :) Az esküvők meg azért is jók, mert látok példákat és tudom hogy az enyémen mi lesz, és mi nem.

Végül egy kép a fiatalokról: