Nem is tudom, hogy létezik-e egyáltalán ilyen, hogy álommunkahely? Ha igen, akkor én szeretném megtalálni! Bár még nem tartok itt, de az idei kötelező nyári gyakorlatom során sikerült megismernem közelebbről egy olyan helyet, ami kívülről megfelelne ennek a kritériumnak. Ez pedig nem más, mint a budapesti MTVA - amit senki sem tud, hogy igazából mit is jelent, ezért is szúrtam be a képet. Szóval itt töltöttem a 2 hetes gyakorlatomat július első felében. Eredetileg a hírügynökség részlegére szerettem volna menni, de ott már nem volt hely. Eleve több tucat fiatal gyakornokoskodik ilyenkor ott, így a végén az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán lesz-e helyem. Bár igazából június közepén-végén már nem is igazán lett volna mit intézni, max nem "szakmai" helyre mentem volna. Visszatérve végülis felvették a kommunikációs osztályra, így ott tanultam és segítettem - már amikor tudtam.
Az első két napban egy másik gyakornokkal és egy ott dolgozó sráccal dolgoztunk az aulában (nevezzük annak) egy új projekten, ami eddig titkos volt, de most már nem az - az új arculat (ami ma indul). Azért voltam ott, hogy megszokjam a környezetet, megismerkedjem pár emberrel, belelássak egy kicsit az egész szervezet munkájába. Érdekesnek érdekes volt, csak néha picit unalmas, mert kevés ember jött arrafelé. De azon a héten még a csoporttársam is ott volt, szóval néha lejött dumcsizni. Az ott dolgozók nagyon jó fejek, mindenki köszön, viccelődik, az első nap pl. mind a 3-an kaptunk 1-1 dobozos kólát az egyik emberkétől, csak úgy. A büfében vette nekünk, tök rendi volt. Kipróbáltam az éttermet is, ami házon belül működik. Minden nap sokfajta kaját főznek (van külön vega menü és még desszert is), és azt veszel amit akarsz. Ettem például egyszer lencselevest, másik nap meg sárgaborsófőzeléket (egyik kedvenc kajám). Hát, anyukám változatát jobban szeretem, de azért az sem volt rossz. :)
A harmadik nap aztán felkerültem az irodába, ahol sokan dolgoztak együtt. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. Egymáshoz is megpróbáltak kedvesek és türelmesek lenni, bár ezen az osztályon zajlik az élet, szóval voltak bőven stresszes pillanatok. Amikor felkerültem, akkor beüzemeltek nekem egy saját gépet, az informatikusoktól kaptam saját beléptetőt és egy saját asztalt (ahol amúgy dolgozik valaki, csak épp szabadságon volt). Szóval igazán megtisztelve éreztem magam. Igazából szinte minden nap másvalakinek segítettem, éppen annak, akinek szüksége volt rám. Sajnos nem tudtak rám bízni sok feladatot, mert túl sok szakmai dolgot nem tanultunk és egyedül nem tudtam volna megoldani. De annak örülök, hogy nem váltam kávéfőzős-papírkitöltős gyakornokká, hanem azért komoly megbízásokat is kaptam - amiket szorgalmasan elvégeztem. Amiket ott láttam és hallottam, azokról nem beszélhetek, így inkább csak körvonalakban leírnám. Foglalkoztam hirdetésekkel, reklámmal kapcsolatos dolgokkal, volt hogy cégeket kellett keresni és nekik ajánlatot írni, aztán megismertem a határon túli magyar nyelvű lapokat, és egyszer írnom is kellett! Méghozzá egy közleményt akartak rám bízni, de sajnos fogalmam sem volt, hogy hogyan kell, mivel még nem tanultuk. Természetesen próbálkoztam, de az első, több órán keresztül kreált anyag túl hosszú és túl reklámszagú lett (hiába, 3 éven át marketinget tanultam). Másodjára már jobb lett amit átírtam, de még mindig nem közölhető stílusú. Sajnos. Pedig szerettem volna segíteni, mert láttam, hogy tele vannak munkával. Meg milyen menő is lett volna, ha egy saját írásomat küldi szét az MTVA, de nem így lett.
A végén már a dolgozós busszal jártam a városba (mert amúgy ez kint van Óbudán), mindenkinek köszöngettem, teljesen otthon éreztem magam egy kis túlzással. De jól éreztem magam és sok érdekes dolgot hallottam, megtudtam. Az értékelő papíromra - amit majd az egyetemen kell leadnom sulikezdés után - tisztára megdicsértek, ami jól esett. Sőt! Felajánlották a segítségüket, hogyha tudnak valamiben segíteni, pl. diplomamunkához anyagot gyűjteni, akkor bátran keressem meg őket. És jövőre is várnak! :) Ami még egy pozitívum volt, hogy az egyik úr küldött egy könyvlistát, amin azok a könyvek szerepelnek, melyeket érdemes elolvasnia mindenkinek. Hozzátette, hogy szerinte évente 20-25 könyvet mindenképpen érdemes elolvasnia annak, aki írni szeretne (hát, sajnos messze állok tőle).
Szóval nagyon jól éreztem magam ez alatt a két hét alatt! Negatívum talán az, hogy itthonról elég messze van (fél 7-es busszal mentem, hogy 9-re beérjek; illetve délután 4-4,5 körül jöttem el, hogy a fél 7-es buszommal haza tudjak jönni, és negyed 8-ra hazaérjek - minden nap.). Illetve, hogy voltak olyan órák, amikor semmit nem tudtam segíteni és netezni se volt kedvem, akkor szétuntam magam. Nem bánom, hogy a hírügynökség helyett ide kerültem, mert szuper hely, jó fej emberekkel! Nem tudom, hogy jövőre mi lesz, mivel akkor már szakmai helyet kell választanunk, de majd kiderül. Azt azért sajnálom, hogy 1-2 forgatásra nem nézhettem be, vagy valami külső helyszínre nem mentünk dolgozni. Sztárokból láttam párat, de hát az mindennapos ott, szóval
Utolsó kommentek