Hétfőn este lefeküdtem időben, mert fáradt voltam és egyébként is mindig 5:45-kor kelek. Kedden is így történt, mégis elég kómás voltam. Elkészültem, kimentem a buszmegállója. Tél van, hideg, folyt az orrom és kifújtam. Egyszer csak azt veszem észre, hogy már vért fújok az orromból. Mondom csodálatos. Hát, 2 másodperc alatt végiggondoltam mit csináljak. Hazamenjek? Áh, de akkor csak egy óra múlva tudok bemenni és kések 15 percet az első óráról. Előző nap már így is hiányoztam. Mielőtt tovább folytattam volna a gondolatsoromat már jött is a busz. Így nem volt választás felszálltam befogott orral. Volt szabad hely és leültem, majd zsebkendő után kutattam a táskámban. Közben az emberek figyeltek, összesúgtak, de senki nem kérdezte meg hogy mi bajom, vagy segíthet-e, még a mellettem ülő se. Igazából el tudom látni magam, mert "gyakran" vérzik az orrom, csak akkor általában kell lennie a közelben egy csapnak meg sok zsebkendőnek. Na mindegy, befogott orral utaztam 35 percet és közben azon imátkoztam, hogy nehogy felálljak és összeessek, vagy nem tudom. Igazából csak kellemetlen volt a helyzet, egyébként nem tehetek róla. Leszálltam a buszról, az egyik osztálytársam is azzal jött. Kérdezte: hát velem meg mi történt?! Elmeséltem, közben felmentünk a suliba, aztán elláttam magam. Szerencsére már nem vérzett az orrom és elájulni se ájultam el a vérveszteség miatt. Utána volt csodálatos 8 órám és este 5-re értem haza.