Mindenki fél valamitől. Én többek között a pókoktól.. de olyan szinten, hogyha meglátok egyet, akkor addig szenvedek, amíg el nem pusztítja valaki.

A természetben nem zavar, sőt még azt is elviselem ha átmegy a lábamon vagy valami, de a lakásba nekem ne legyen egyetlen egy se. Így a szobámba is ha netán meglátok akár egy pókháló kezdeményezést, vagy egy 1 mm átmérőjű kis élőlényt, akkor azonnal legyilkolom. Anya mindig azt mondta, hogy még a kirány palotájában is van, a Bibliában is benne van. Én meg erre azt mondom, hogy jólvan, de az én szobámban akkor se legyen! Szóval tegnap este épp lefeküdni készültem, és valamiért felkapcsoltam a villanyt. Még jó! Ugyanis épp akkor szaladt át egy kisebb méretű pók a PÁRNÁMON. Én meg így felsikoltottam. Na jólvan, mondom amíg nem 100 %, hogy kinyírtuk, addig én be nem fekszek ebbe az ágyba (ez volt este fél 12-kor majdnem). Épp jött tesóm, és mondtam hogy keresse meg nekem, mert addig én nem fekszek le. Persze ő meg viccelődött, de igazából ez marhára nem viccesz dolog. Az volt a gáz, hogy nagyon gyorsan futott. Végülis sikerült az ágy alatt összenyomni.. de addig nem nyugodtam, amíg a saját szememmel nem láttam, hogy döglött. Aztán még kiráztam az egész ágyneműmet meg minden. Igazából fogalmam sincs, hogy honnan jött, mert mindig takarítok és még pókháló sincs. És valóra vált az egyik legrosszabb gondolatom.