hajnalcsillag

Ma estefelé (vagyis már tegnap) kaptam a friss hírt a csoporttagjaimtól, hogy többen - eddig számszerint hárman - is bemerítkeznek októberben!! A tábor végén az utolsó csoportfoglalkozásokon mikor arról beszélgettünk, hogy kinek mi változott az életében, vagy hogyan fog a jövőben viselkedni, viszonyulni Istenhez, akkor nagy örömre többen mondták, hogy be akarnak merítkezni! Talán sosem gondoltam, hogy ez ilyen hamar meg fog történni, de nagyon-nagyon örülök neki, vagyis Nekik. Örülök, hogy meghozták ezt a fontos döntést, és hálás vagyok azért, hogy részese lehettem ennek a változásnak, és talán egy picit a segítségükre is lehettem mindebben. Nem a saját érdemeimet akarom kiemelni - mert továbbra is úgy gondolom, hogy egy eszköz voltam és vagyok -, egyszerűen jó visszagondolni mindezekre! Egyedül Istent illeti a hála és a dicsőség, én pedig örülök, és várom a további meglepetéseket, ezután nincs megállás! :)

++ ma kiderül, hogy még egy lány bemerítkezik!! ez hitetetlen, egyszerűen nincsenek szavak, amelyek kifejezik a hálámat és az örömömet!! :))

Aki pedig nem tudja mi az a Christeens, és hogy mi történt velünk a héten, az gyorsan kattintson ide!

A napokban az Ez az a naposok irodájában voltam segíteni az előkészületekben, amikor is Szilvi megkérdezte tőlem, hogy ugye tudom-e, hogy a cikkem bekerült az újságba?! Ledöbbent és csodálkozó arccal mondtam, hogy nem; és rávágtam, hogy hol, mikor, hogyan... Kiderült, hogy a Family magazinba bemutatták és ajánlották Philip Yancey könyveit, aki az októberi eseményen igehirdető lesz. És mivel volt egy kész írás róla, amit én készítettem az Ez az a naposok oldalára, ezért azt (engedéllyel) felhasználták. Kiemeltek belőle hosszú részleteket, a végére pedig odabiggyesztették, hogy Tóth Szilvia cikke alapján. Tiszta büszkeség, öröm és hála öntött el, legfőképpen azért, mert előtte nyomtatott formában még soha nem jelent meg írásom - ha jól emlékszem. Nagyon furcsa volt visszaolvasni az egészet egy magazinban. Szóval örüljetek velem, ha pedig kíváncsiak vagytok az egész cikkre, akkor elolvashatjátok!

Bár már több mint egy hete az őszhöz tartozunk, de mivel nekem csak ezen a héten kezdődött el az egyetem, így számomra eddig nyár volt. Általában mindig úgy írom meg egy-egy év-, vagy évszakzárómat, hogy végigolvasom azokat a bejegyzéseket, amiket az adott időszakban írtam. A mostani esetben viszont egyrészt nem sok mindent tudnék visszaolvasni, másrészt feleslegesnek tartom. Olyan rövid volt ez az egész, hogy a saját emlékeimre támaszkodva is képest vagyok felidézni hogyan éltem meg az elmúlt heteket, hónapokat.

Ahogy az előző részben olvashattátok, készítettem egy listát egy kis ajánlóval Nektek, hogyha nem tudjátok mit hallgassatok, vagy újdonságokat kerestek, akkor legyen hova kattintani. Elsősorban az idei év első felében kiadásra került zenékről írok, de említésre kerül 1-2 tavalyi korong is, amit fontosnak tartok, és nem került bele az előző hosszú zenés ajánlómba. [a beszúrt dalokat úgy tudjátok lejátszani, ha a cím feletti üres részre kattintotok, és akkor nem jön be egy új ablak a yotube-bal.]

A tv-ben rengeteg tehetségkutató műsor megy, ezek közül az egyik legnagyobb az X-Faktor, ami ősszel ismét a képernyő elé vonzza az embereket. Igazából nem érdekelnek, meg nem is szoktam nézni csak a nem élő adások, mert sok jó és fura produkciót lehet látni. Tegnap adták le az első válogatót, amit részben néztem, de ez pont kimaradt. Néhány momentum:

- Mit jelent nektek a zene?
- A zene az egy semleges tárgy amit nem lehet semmihez se hangolni.

- Mi bennetek a közös?
- Mind a ketten szeretjük a lekváros-vajas kenyeret.

- Egy szövegemben sincs káromkodás.
- És miért nincs?
- Keresztény vagyok és nem szokásom a káromkodás, nem szoktam.

Már régen írtam Nektek zenéről, legalábbis hosszabban több mint egy éve utoljára. Pedig azóta rengeteg-rengeteg album látott napvilágot, amelyek közül volt/ van néhány olyan darab, amit kötelező hallgatnivalónak is megjelölhetnénk. Ezekből (na meg az általam meghallgatott albumokból) próbáltam egy olyan kis csemegét összeállítani, amelyben mindenki találhat kedvére valót, amit majd később az egyik kedvenceként emlegethet. Ja, és persze érdemes figyelni a jövő reménységeire is! [A pontozástól mindenkit megkímélve most rátok bízom az egyéni értékelést.]

A srácokkal csináltak néhány hete egy riportot, amikor ellátogattak hozzájuk az m1-től az egyik próbájukra. Ma adták le a tv-ben, de már megnézhetitek a neten is! Sajnos csak 10 percet kaptak, de az alatt tényleg átjön, hogy milyenek is ők. Nagyon szeretem a zenéjüket, meg őket is, várom, hogy újra el tudjak menni az egyik koncertjükre! :) Addig is itt van kárpótlásul az egyik kedvenc dalom tőlük (Disco), és még a falunk neve is elhangzott (wow). A videót a továbbra kattintva tudjátok megnézni! Lájkoljátok őket facebookon!!

Mikor még a gyakorlat töltöttem, akkor lettem figyelmes a közös tájékoztató honlapon egy rövid hirdetésre. Egy műsort reklámoztak, amelynek főszereplői a váci börtön lakói. Múlt héten adták le a bő egy órás dokumentumfilmet a DUNA tv csatornáján késő este. A 'Vasfüggöny' címet viselő műsorban azt láthattuk, hogy az elítéltek Sławomir Mrożek - Mulatság című művét hogyan dolgozták fel; bemutatva, hogy az ő helyzetükben hogyan tudnak a művészetbe kapaszkodni, színházat létrehozni! Nagyon érdekesen hangzott, így mindenképpen meg akartam nézni. Azt hittem, hogy magát a drámát vették fel és azt játsszák le, de aztán rájöttem, hogy az egész a rabok benti életéről szól, hogy hogyan tudnak sokszor szó szerint életben maradni a benti színház segítségével.

Emlékeztek még a második félévemet bemutató, iskolás záró blogom utolsó bekezdésére? Ha nem, akkor felelevenítem számotokra: "Igazából az most isteni csoda lenne, ha átkerülnék államira, de mivel hiszek Istenben és a csodákban, és abban, hogy a legjobbat tervezni mindenben a számunkra, ezért beadtam az átvételi kérelmet! Ha ő úgy akarja, akkor átkerülök és anyáék megszabadulnak ettől a tehertől; ha nem, akkor is hiszem, hogy az ő dicsőségére történik mindez!"
Jelentem: a csoda megtörtént! Ma kaptam hivatalos levelet az iskolától, melyben ez állt: "Tóth Szilvia hallgató kommunikáció és médiatudomány szakon, alapképzésben a 2012/2013-as tanévben államilag támogatott képzési formára nyer besorolást." El sem hiszem, nem kell 400 ezret befizetnünk a következő egy évben! Ez az igazi isteni csoda, és övé a dicsőség is! Köszönöm Uram! <3

Nem is tudom, hogy létezik-e egyáltalán ilyen, hogy álommunkahely? Ha igen, akkor én szeretném megtalálni! Bár még nem tartok itt, de az idei kötelező nyári gyakorlatom során sikerült megismernem közelebbről egy olyan helyet, ami kívülről megfelelne ennek a kritériumnak. Ez pedig nem más, mint a budapesti MTVA - amit senki sem tud, hogy igazából mit is jelent, ezért is szúrtam be a képet. Szóval itt töltöttem a 2 hetes gyakorlatomat július első felében. Eredetileg a hírügynökség részlegére szerettem volna menni, de ott már nem volt hely. Eleve több tucat fiatal gyakornokoskodik ilyenkor ott, így a végén az is kérdésessé vált, hogy egyáltalán lesz-e helyem. Bár igazából június közepén-végén már nem is igazán lett volna mit intézni, max nem "szakmai" helyre mentem volna. Visszatérve végülis felvették a kommunikációs osztályra, így ott tanultam és segítettem - már amikor tudtam.

Az elmúlt egy hétben erős impulzusok értek, aminek köszönhetően kezd átformálódni a gondolkodásom. Bár az elmúlt hónapokban nem sok időt töltöttem itthon - legfőképpen csak esténként és hétvégén -, mégis fontos szerepet töltenek be az életemben a szeretteim, a családom.

Nem tudom, hogy másnál hogyan néz ki a családi összkép, vagy milyen egy idilli pillanat, de nálunk sokszor vegyes a  hangulat. Néha kicsit hullámvölgy a családi élet és mindennél jobban kívánok egy kis békességet. Azt hiszem mindannyian érzelemdús személyiségek vagyunk, és ez meglátszik a reakcióinkon is, aminek nem mindig örömpillanat lesz a vége. De ebbe az elemzésbe nem is igazán akarok belemélyedni, inkább próbálom azt megfogalmazni, ami mostanában tudatosult bennem.

Azok akik rendszeresen olvassák a blogomat, biztosan tisztában vannak azzal, hogy nagyon szeretem és tisztelem a Come & Live kiadót a missziójáért! Persze utóbbi kettő nem elég ahhoz, hogy 100 %-os munkát tudjanak végezni, kellenek hozzá az emberek is. Itt jövök én a képbe, aki előszeretettel reklámozza és terjeszti az általuk támogatott projekteket és szolgálatot. Nincs ez másképp most sem, amikor a napokban megjelent a non-profit kiadó legújabb válogatáslemeze, az 'I Am Living 2012'! Az összeállítás 20 dalt tartalmaz 19 különböző előadótól/ csapattól, ami bő 1,5 óra játékidőt jelent. 90 perc az életünkből, amit rá kell szánnunk! Komolyan mondom ezt nem lehet kihagyni, annyira sok érzelem, lelki és szellemi többlet van benne, amit ritkán tapasztal az ember egy vegyes albumon. Az már tény, hogy aki ezt összerakta, annak van hozzá érzéke. Ha összeakarnánk foglalni milyen is, akkor elmondhatjuk, hogy egy worship lemez, de nem a 4 akkordos és nem is az a széteffektezett fajta, hanem a zongorás átvezetőkkel tarkított balladisztikus szerzeményekből álló hidegrázós típus, mely az emberek szívének legmélyéből, a lelkükből szól! Nem kell hozzá ismeret, különleges felkészültség, csak idő, hogy rászánd magad, hogy csendben, akár becsukott szemmel egyben végighallgatod az egészet! TILOS szétszedni a lejátszóban és másik 500 szám között meghallgatni! Elveszti a hatását, ezt pedig nem érdemes kockáztatni amiatt, hogy most éppen a kedvenc dalodat is hallgathatnád közben. Visszatérve a hosszára, én még a 6, 7 és 8,5 perces dalokat sem érzem tehernek, sőt! talán még hiányoznának is, ha nem lennének a listán. Nálam már harmadszorra pörög ma, és tuti ott lesz év végén a top válogatáslemezek között! Mást nem tudok hozzáfűzni, ezt hallani kell!

Bár hosszútávon egyelőre még nem, de rövidtávon mindenképpen kamatoztatom a tudásomat, vagyis inkább a tapasztalataimat, ami a zenei írást jelenti. Idén újra felkértek az Ez az a nap!-osok, hogy írjak egy-egy kisebb cikket az októberi rendezvényük fellépőiről. Bár a suli elég sokszor közbeszólt, így csak több részletben tudtam összegyűjteni, lefordítani és összeállítani az anyagot, de örömmel készítettem el ezeket az irományokat. Nem az én érdemem, de szerintem elég klassz kis írások lettek és érdemes őket elolvasni, ha egy kicsit képben szeretnétek lenni, és olyanokat is tudni akartok, ami nincs benne a wikipediában! Így szeretettel ajánlom nektek a Matt Redman-ról, Tim Hughes-ról, LZ7-ről, Noel Richards-ról és Philip Yancey-ről szóló kis írást! Ugye októberben találkozunk az Arénában?! :)

Múlt héten véget ért az egyetemen a vizsgaidőszak, ha sikerült minden vizsga, ha nem. Hála Istennek meg lett minden tantárgyam, de erről később. Az iskolakezdésről és az első félév nehézségeiről már elég sokat írtam, így inkább a második félévet boncolgatnám kicsit. Lelkesen indultam neki, már ismertem szinte minden csoporttársamat - vagy legalább a nevüket tudtam -, és úgy gondoltam ez a pár hónap gördülékenyebben fog menni. Tévedtem.

Komolyan mondom, hogy néhányuk szebb, mint a festékkel befújt igazi virágok. Az ibolya az egyik kedvencem, de a napokban másra leltem. Egyik nap biciklivel mentem el a szomszéd faluba, mert nem volt busz, és hazafelé mikor jöttem, akkor láttam sok fajta virágot az útszélén. Gondoltam meglepem anyukámat egy csokorral, mire hazaér a munkából, így összeszedtem mindenféle színűt és fajtájút. Természetesen a mamámnak is jutott! :)