Végre rávettem magam, hogy elmenjek megcsináltatni a második műtétemet, hiszen a szövettan kérő lapomat már majdnem 3 hónapja kaptam a kezelőorvostól. Sikerült keddre időpontot kérnem, így fél 10-re mentem be.
Elég sokan vártak műtétre, de szerencsére a doki pörgette a dolgokat, így gyorsan sort került rám (45 perc múlva). Közben egy középkorú férfi ült mellettem és kérdezgetett a műtétről. Kiderült, hogy a lánya van bent és azért izgul. Aztán a várakozás közben egyszer csak odasúgta nekem, hogy mellesleg ő nőgyógyász, és a méhnyakrák elleni védőoltás egyik része véd az ilyen anyajegyek elváltozásai ellen. Mármint, hogy kevesebb rá az esély, hogy a szövettannál rossz eredmény kapjunk. Azért jó fej volt, hogy felhívta rá a figyelmem.
Mikor rám került a sor bementem, levetkőztem, aláírtam a papírt, hogy beleegyezem a műtétbe, majd mehettem is a műtőbe. Közbe kérdezte tőlem a doki, hogy fontos a szépség? Mondtam neki nevetve, hogy nem.
Ugye helyi érzéstelenítést kapok, de a doki nem várja meg amíg hat és egyből belém vágja a szikét. Hát, egyáltalán nem jó érzés, nagyon fáj és sokáig vágta ki az anyajegyemet most is. De mire odajutunk, hogy összevarrja, addig már hat és csak azt érzem, hogy rángatja a bőröm. :D
Hamar kész lettem, leragasztotta, majd lesegített az ágyról. Kérdezte nem-e vagyok rosszul; mondtam hogy nem, de azért karon fogott és kikísért, miközben elmagyarázta mi a teendő. Mondta, hogy ugye 2 hétig (varratszedésig) nem érheti víz és 3-4 napig ne feküdjek rá. Na ez durva, mert majdnem mindig hason szoktam aludni.
Másnap reggel fél 7-re vissza kellett mennem kontrollra, szóval kelhettem fél 4-kor. Nagyon durva volt. Hajnalban a vonatállomáson találkoztam az egyik volt tanárunkkal, kérdezgette mi van velem. :) A kötéscserénél minden rendben volt, de mikor letépte a doki a ragtapaszt és megláttam a sebemet.. hát, kellett erő hogy feldolgozzam.
Tegnap este meg ahogy próbáltam fürödni, úgy véletlenül ráfolyt a víz, ezért kénytelen voltam kötést cserélni rajta (amit amúgy minden nap szoktam, vagyis anya, ha itthon van..). Összegyűjtöttem minden lelki erőmet a látványhoz és lehúztam a ragtapaszt. Nos, készítettem róla egy képet is. Figyelem, csak erős idegzetűeknek!!:

Most mondjátok azt, hogy nem szép a lábam?! :D Mondjuk a hátam durvább volt, az 7 öltéssel volt összevarrva.
Ha jól megnézitek akkor észrevehetitek, hogy az első varrat felett és körül be van elég durván lilulva a lábam, meg egy kicsit fel is volt dagadva - gondoltam azért mert jól összehúzta a bőröm a doki. Aztán itt a varrattok között vérzett még, és tiszta vér volt a géz. De jelzem, túléltem, 1 percig sem lettem rosszul és azóta is jól vagyok! Csak néha fáj.. remélem hamar összeforr! :)