Igazából tök mindegy, hogy mi történik, milyen helyzetbe kerülök a lényeg mindig ugyanaz: naiv vagyok. Szeretnék már végre kinőni ebből. Sokszor beleesek a csapdába, amibe nem kéne, mert utána pofára esek és az fáj. Elhiszem, hogy szeretnek, hogy okos vagyok, hogy tehetséges vagyok egyes dolgokban és hogy jót akarnak nekem. De a végén mindig rájövök, hogy egy érzéki csalódás áldozata lettem, azt láttam, amit szerettem volna. És a vége mindig ugyanaz: naiv vagyok. Egyszer tényleg szeretném már, hogy komolyan vegyenek, hogy igazából szeressenek/tiszteljenek, hogy okos legyek és hogy felnézzek rám valamiért. Talán majd egyszer, ha már nem leszek ennyire hiszékeny.