hajnalcsillag

Reggelente mikor indulok a buszhoz, hogy az iskolába menjek, akkor mindig tiszta köd van és akkor kezd kivilágosodni. A buszról útközben figyelem az ébredező tájt. Ahogy a hegyek mögül kezd kibújni a nap, majd a homályban vörösít és színesre festi a felhőket is. Szép látvány. Szeretem nézni a naplementét, mert attól mindig egyfajta békesség és csodálat tölt el. Amikor elhaladunk a hegyek - völgyek között, látom a faleveleket, amelyek lassan lehullanak, miután a maguk rendje szerint színt változtatnak. Majd az útra kerülve ott pihennek földhözragadtan, míg jön egy kocsi, busz, kamion és a maga szellőjével felkapja, továbbrepíti a ködös levegőben, hogy utána ismét az útra kerüljön, mint földhözragadt levél. Napközben kisüt a nap és olyan érzésem van, mintha újból beköszöntene a tavasz. Amikor jövök haza, akkor az út szélén figyelem a zöldelő fű között megbújó újranyíló pitypangot. Igen, ott virít a maga élénk sárga színével és azt mondja, hogy szép időnk van. Majd néhány lépést téve a lassan üres fákra tekintek, ahol madarak csiripelnek, mintha március lenne. Ahogy a természetet csodálom hideg szél érinti az arcomat és magamhoz eszmélek, hogy ősz van, csak szép napunk van ma.