hajnalcsillag

Mert végre vége az iskolának! Az elmúlt hetek, vagyis inkább hónapok brutálisak voltak, eléggé megviselt lelkileg, és szépen lassan kezdett rámenni az egészségemre is. Nagyon vártam már, hogy vége legyen ennek a két évnek is, meg hogy 6 év után kikerüljek abból a suliból. Most biztos gondoljátok, hogy milyen kis puhány vagyok, de ha ti is az ofő terrorjában éltetek volna a sok suttyó között, akkor lehet máshogy látnátok a helyzetet.
Durva belegondolni, hogy 3 intézménybe már összesen 14 évet jártam iskolába, hogy milyen gyorsan elment ez az idő, és hipp-hopp itt vagyok 20 évesen az élet küszöbén. Megállás viszont nincs, mert csomó tételemet még meg kell írni, utána készülhetek a vizsgákra, ami sorrendben így fog következni:

• május 18: írásbeli - áruforgalmi ismeretek, kereskedelmi egység szabályszerű működése, bizonylatok kitöltése.
• június 9-10: gyakorlat - élelmiszer, vegyiáru, ruházat, textilipar, bútoripar
• június 22: szóbeli - áruforgalmi ismeretek, kereskedelmi egység szabályszerű működése, marketing.

Tavaly ősszel egy szakmai látogatás keretében betekintést nyerhettem a Központi Statisztikai Hivatal életébe. Láttam, hogy mivel foglalkoznak, hol készítik az elemzéseket és hogyan végzik munkájukat az ott dolgozok. Meglátogattuk az igazgatót, voltunk könyvtárban, és még ajándékokat is kaptunk - egy egész szatyorral. A benne található meglepetések között az egyik legérdekesebb darab az a statisztikai évkönyv volt, amit 2001-ben adtak ki; mely az elmúlt évszázad legérdekesebb adatait foglalja össze. Ezt tanulmányozva gondoltam megosztok belőle néhány számomra meglepő információt, most éppen a magyar sportolók és az olimpia kapcsán.
[a bejegyzés nem a 2000-es adatokat fogja tartalmazni elsősorban.]

Egy új csapat. Fiatalok, lelkesek, egy közös cél mozdítja előre őket; hit - mely kapocs közöttük. Valami más mint eddig, de mégis hasonló. Nehéz lenne pontosan leírni, hogy tulajdonképpen mi is az az 1 N4P, de a szombati általuk rendezett bemutatkozó alkalom - 0. nap után könnyebb dolgom van.

nekünk is vannak, csak nem ekkorák. :D

Már egy ideje követem a Come & Live! non-profit kiadó életét, így már nagyon vártam, hogy a januári, Új-Zélandon töltött missziós turnéról beszámoljanak. A közel egy hónapos körút során 9 helyszínen jártak + a Parachute Fesztiválon. Rengeteg emberrel találkoztak, beszéltek Istenről a repülőtéren, utazás közben, gyülekezetekben, koncerten, fesztiválon. Emberek tucatjai tértek meg; 13 éves kisfiútól a nyugdíjas néniig, a konzervatív szülőktől a deszkásokon át a tetkós fiatalokig. Az imák által számtalan ember élete megváltozott, meggyógyultak, elindult bennük valami. Ennek a hihetetlen történetnek lehettek a részesei, ha megnézitek a kiadó által készített összefoglaló 34 perces videót. A zenei központja az egésznek a The Ember Days és az Ascend the Hill csapata, de ahogy ők is mondják: nem ők vagy a zenéjük különleges, hanem az, akiről beszélnek!

Ma suli után mentem boltba; a gyufa nevűbe. A bejáraton túlhaladva épp egy kosarat akartam a kezembe venni, amikor két lány megállított. Amellett, hogy a kezembe adták a bevásárló eszközt, egy meglepő kéréssel fordultak hozzám.

Egyik nap találtam a neten egy rövidebb bejegyzést, amiben gyerekek által elmondott "okosságokat" gyűjtöttek össze. Jókat mosolyogtam rajta, úgyhogy gondoltam megosztom veletek is, hátha egy kis vidámságot csempészek vele az unalmas hétfőbe.

Az anyukákra nem szokás kiabálni, ők hasznosak.

A teheneknek nem szabad gyorsan futniuk, hogy ki ne lötyögjön a tejük.

Megfordult már a fejemben néha, hogy milyen jó lenne, ha már nem itt lennénk. Ha nem nehezedre rám ennyi nehézség, gond, probléma; ha könnyebben menne minden, ha az emberek úgy viszonyulnának hozzám ahogy én hozzájuk, ha nem kéne azon gondolni, hogy melyik teendőmet iktassam be előbb a napirendemben. Ha nem kéne azon idegeskedni, hogy nem felejtek-e el valamit és időben elkészülök-e minden "kötelezővel". Ha örökké a barátaimmal lehetnék, nagyokat nevethetnénk, láthatnám az arcukon a mosolyt, érezhetném a szeretetüket, ha elmehetnénk különleges helyekre ahol mindenféle butaságot csinálhatnánk, anélkül hogy bárki furán nézne ránk és kérdőre vonna. Ha nem lenne több csalódás, kihasználás, bántás, veszekedés az életben.
Ha ráérnék hosszú napokat csodálni a természet szépségeit és álmodozni. Ha minden nap szivárványt látnék ahogy felébredek, ha minden nap jó idő lenne és virágillat töltené be a levegőt. Ha a macskánk tudna felelni mikor hozzá beszélek (na jó, ez túl abszurd :D). Ha élhetnék az álmaimban és nem riasztana fel a valóság.

De ez nem lehetséges még. Most túl kell élni a mindennapok nehézségeit, akár szenvedve is. Közben arra gondolok, hogy milyen jó lenne akár egy évet átaludni, túl lenni egy csomó mindenen, elfelejteni pár dolgot, kínos helyzeteket, nem kívánt életpillanatokat...

Várom az ott létet, várom az örök vidám életkedvet, várom a mennyei életet!

Hogy mi is az a Winter Jam? Ebből sikeresen kiokosít a wikipedia is: egy immáron 11 éve fennálló keresztény fesztivál-turnésorozat, melynek során híres zenészek és előadók járják Amerika nagyvárosait. Idén is több mint 3 hónapon keresztül megy a koncertek sorozata különböző helyszíneken, mindössze 10 dollárért. Na most a Hear It First oldalán keresztül értesültem róla, hogy a március 19.-ei Fayetteville-ben tartott eseményről élő közvetítés lesz. Nekem pedig így lettek Winter Jam-es élményeim.

Azt hiszik az emberek, hogyha olvassák a blogomat vagy látják a facebook állapotjelentéseimet, akkor már ismernek. Pedig ez egy nagy tévedés. Ezek csak a felszínes, nagy általánosságban elmondott dolgok rólam. Sok mindent le se írok.. hogy miért? Mert talán csak az érdekel Téged amit a felszínen látsz.

Néhány hónapja furcsa dolog történt velem... vagyis akkor még nem tűnt annak. Megismertem egy új embert, mely utólag látva nem hiszem, hogy véletlen volt.

Március második felében és április első napjaiban levetítésre kerül a Hillsong United - The I Heart Revolution című filmje több magyarországi nagyvárosban. A dokumentumfilmet a csapat világkörüli útja során forgatta. Számos országot bejárva rengeteg élményt szereztek a különböző emberekkel, kultúrákkal, életkörülményekkel kapcsolatban. Most ezt egy két órás összeállításba próbálják átadni a közönségnek. A film az egyház és a világ kapcsolatát vizsgálja, és hogy mi -hétköznapi emberek- mit tehetünk másokért.

Az előzetes alapján nagyon tetszik, szerintem inspiráló lehet mások számára is. Fontos, hogy ez nem egy koncert felvétel, szóval ne a Hillsong zenéje alapján ítéljetek! 

Én az első pesti vetítésre megyek, gyere Te is! :)

überközelről extra ráközelítéssel:

Még több ilyen kép (érdemes megnézni).

Most láttam, hogy a The 29th Chapter újabb felvételeket rakott fel a tavalyi Lumen fest-ről. Így muszáj lesz megosztanom őket, mert újra feljöttek bennem a nagyszerű emlékek.