hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2013.06.30. 02:22 hajnalicsillag

első hét egy igazi szerkesztőségben!

Két héttel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy jelen pillanatban olyan élményekkel és érzésekkel fogok rendelkezni, ami az a fajta boldogság, amit akkor érez az ember, amikor valami nagy, kimondatlan, de talán még ki se gondolt vágya teljesül. Velem ez történt.

Az egyetemen a szakunkon a második év után kötelezően kell egy hónap gyakorlatot teljesítenünk. Volt egy tanári kapcsolatokból összeállított lista, de a többség mégis saját magának intézte a dolgot. Én ugyanoda jelentkeztem ahova tavaly (MTVA), de mivel későn jelentkeztem (nem az én hibámból), ezért csak augusztusra tudtak volna helyet biztosítani. Én pedig akkora nem akartam halasztani, meg elcsúsztatni ezt az egész dolgot, így elkezdtem magamnak helyet keresni. Szorított az idő, és őszintén szólva nem sok reményem volt, hogy június közepén találok valami értelmes helyen szabad gyakornoki pozíciót. Végiggondoltam hol írnék szívesen, miket olvasok, illetve próbáltam az ismerőseimet is segítségül hívni. Végül egy héten belül megoldódott minden, egy csoda folytán.
Írtam Magyarország legnagyobb számban terjesztett napilapjának, hogy foglalkoztatnak-e gyakornokokat. Két napon belül kaptam választ, és behívtak személyes beszélgetésre (ez csütörtökön volt), hétfőn már kezdhettem is.
Az első hetem nagyon izgalmasan telt! Magában a szerkesztőség kicsi, így nagyon pörgős a munkamenet. Két feladatot nem szerettem volna kapni a gyakorlati időm alatt: angolról fordítást, és felhívni idegeneket telefonon. Jelentem, mindkettőt megkaptam már az első 2 napban.
Kezdjük ott, hogy ideiglenesen megkaptam az egyik szabadságon lévő kolléga asztalát, rajta egy iMac géppel. Ez mind szép és jó, de még sosem kezeltem Apple gépet, így fogalmam sem volt, hogy hogy kell használni, milyen programok vannak rajta, hogyan kell megnyitni valamit; konkréten még a be-/ kikapcsoláshoz is segítséget kellett kérnem. Kicsit technikai analfabétának éreztem magam, de hát na, nem mindenki almás gépen nő fel. Aztán jött az első nap: próbaként fordítsak le egy politikai szavakban bővelkedő szöveget, hogy kiderüljön mennyire megy az angol - éljen a webfordító. Másnap jött az első nagy feladat: egy kulturális hír háttérinfóit kellett összegyűjtenem, összeírnom pár kérdést, majd egy illetékest felhívnom telefonon, hogy interjút készítsek vele. Magában azzal nincs bajom, ha idegenekkel kell beszélnem, csak attól irtózom, hogy telefonon, mert úgy érzem össze-vissza makogok, értelmetlen vagyok, és tök lekezelő választ kapok. Ezzel ellentétben ez az első telefonos interjú elég pozitívan alakult - bár ebben biztos annak is szerepe volt, hogy nem egy közismert, de fiatal srácot kellett felhívnom. Aztán a megadott válaszokból és a háttérinfókból kellett egy cikket írnom. Nem tudtam mi lesz a vége, de annyira izgultam meg extázisban voltam, hogy csak ültem a gép előtt és nem jutott eszembe egy értelmes mondat sem. Így teltek el a tíz percek. Pedig nem először írtam zenei témában. Órák múlva kész lett a cikk. Viszont lányos zavaromban elfelejtettem elkérni a srác email címét, ahová jóváhagyásra küldhettem a kész írásomat. Így mégegyszer fel kellett hívnom. Ezután haza engedtek, én pedig itthon két percenként az email levelezőmet néztem, hogy a telefonos alanyom mikor küldi a kért képeket és választ, mert ugye egy újságnál a legfontosabb a határidő, és nem késhettem le az első fontos feladatomat, nem ronthattam el már az elején. Szerencsére meg is érkezett éjfél előtt, és még az írással is meg volt elégedve, tetszett neki. Másnap pedig a szerkesztőségi megbeszélésen (hogy mi kerüljön bele a következő napi újságba), már az én nevem is felmerült, hogy azt a cikket én írom. Hihetetlen volt, harmadik napja voltam ott!!
Aprópó harmadik nap. Délelőtt kimentünk az egyik kollégával, hogy elkészítsük a véleménymondó rovatot. A lényeg, hogy minden újságban van egy aktuális témával kapcsolatos kérdés, amiről az utca emberét kérdezzük. Ez mind nagyon egyszerű, csak éppen senki nem akarja az arcát és a nevét adni a véleményéhez (amit persze megértek). Kb. 1,5 óráig tart, amíg három ilyen ember találsz (miközben 30-40-et megkérdezel). Persze megértem az emberek barátságtalanságát, mert aki megállít, az általában pénzt kért, vagy környezetvédelemről és vallásról akar meggyőzni. Szóval amilyen jópofa dolog ez, annyira nehéz. Csütörtökön nekem kellett egyedül megcsinálnom, és hát iszonyú nehéz, de tényleg. Pedig nem vagyok bátortalan abban, hogy idegeneket leszólítsak, de sajnos a reakciók nem mindig olyanok, aminek az ember örülne. Ráadásul vannak "kritériumok", amiknek megfelelően kell kiválasztani az adott napi alanyokat - meg fontos, hogy ne az összes legyen egynemű, egykorú, egy foglalkozású, lakhelyű, stb.
Na de csütörtökön volt az a bizonyos nagy nap, amikor megjelent nyomtatásban az első cikkem egy több százezres példányszámban terjesztett újságban!! Igaz, voltak benne kisebb módosítások, és csak a lerövidített változata fért bele (teljes változat a neten), de akkor is az én munkám volt, az én nevemmel, de úgy hiszem mégsem az én dicsőségemnek szól mindez! Mert Istentől kaptam a tehetséget, az utat, amelyen haladok és ez az ölembe pottyanó lehetőséget. Ő segített meg, és segít meg a mindennapokban, és nem csak akkor, amikor kétségbeesésembe hozzá kiáltok. Számomra ez a hét egy hatalmas bizonyság!942633_632561066754961_1485147795_n.jpgMost pedig itt a hétvégén elmondhatom, hogy túl vagyok az első gyakorlati hetemen egy igazi szerkesztőségben. Mivel az újság hétköznapokon jelenik meg, ezért vasárnaptól csütörtökig dolgoznak az újságírók, de nekem ma nem kellett bemennem. Holnap viszont újra én csinálom a véleménymondó rovatot (izgulok, és kicsit félek is emiatt), és a következő vasárnap is, szóval biztos, hogy bent kell lennem aznap a szerkesztőségben.
Egyébként nagyon jó minden, nem kell sokat bent lennem, iszonyú jó helyen van (megközelítés teljesen ok), és nagyrészt fiatalokkal dolgozhatok. A főszerkesztő már az első találkozásunkkor kijelentette, hogy tegeződjünk, mert 'a szakmában így szokás'. Persze nekem nagyon nehéz ez az átállás az egyetemről, ahol mindenkit magázni kell, meg alapból is eléggé magázós típus vagyok. Nyilván azért most sem tegezek le mindenkit, meg azért néha furán érzem magam, amikor a folyóson jönnek velem szembe az emberek (marketingesek vagy nem tudom) és köszönnek, én meg így félve: helló!
Ez a hét nagyon izgalmasan és boldogan telt, ugyanakkor végig szinte arról szólt, hogy át kell lépnem a korlátaimat, a saját félelmeimet, mert utána látszik meg csak az, amit valóban Isten nekem szánt. Most pedig már nem csak tudom, hanem tapasztalom is, hogy sokkal többet szeretne adni, amit mi szeretnénk, vagy kigondolunk.


UI.: jelenleg én vagyok az egyetlen gyakornok a szerkesztőségben (nem is szoktak sok embert felvenni, csak akinek hosszútávú gyakorlati ideje van), szóval gondoljatok rám! Nem csak azért, hogy legyen elég bátorságom, erőm és bölcsességem, hanem azért is, hogyha kell, ki tudjak állni az elveimért. Köszönöm. Még jelentkezem!

komment

Címkék: zene cikk újság személyes napilap öröm szerkesztőség bátorság írás élmény gyakorlat áldás félelmek


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr25384066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása