A múlt hetem elég sűrű volt, megpróbálom röviden összefoglalni.
Miután vasárnap hajnalban hazaértünk az esküvőből pihentünk, majd anyáék pakolni kezdtek hiszen ők hárman hétfőn reggel Balatonra utaztak. Egy hetes gyülis tábor volt ott, de nem maradtak végig (majd később megérted miért), én viszont erősen tiltakoztam és nem akartam menni, így végül meggyőztem őket, hogy itthon maradjak. Így legalább mamám se lett volna egyedül és nem kellett az itthoni dolgok miatt izgulniuk, helyette izgulhattak értem. :D Akkor nem tudom jól döntöttem-e (és azóta sem), hogy nem mentem el a táborba, de több ok miatt nem akartam menni és inkább azok mellett döntöttem. Szóval itthon maradtam és elláttam az itthoni dolgokat, háztartást vezettem, főzni nem főztem magamra, csak egyszer (akkor is tejbegrízt és tasakos levest). Hétfőn délután erőt vettem magamon és felhívtam a dokit megműtene-e. Valami asszisztense vette fel, és mondta, hogy másnap délelőtt menjek be a klinikára.
Kedden reggel tehát mentem Pestre megcsináltatni a műtétemet, délután 2-re értem haza, utána pedig annyi tennivalóm volt, hogy nem volt időm pihenni egészen este 10-ig. Akkor viszont lefeküdtem aludni, mert másnap fél 4-kor keltem.
Szerdán tehát korán keltem - mivel kontrollra kellett mennem, de szerencsére 10 után már itthon voltam, így délben le tudtam feküdni. Aludtam kicsit több mint 5 órát, aztán felkeltem mert volt pár tennivaló és éhes is voltam. Így este 7-8 felé főztem magamnak. :D Aztán még sokáig tévéztem, ilyenkor elég érdekes műsorokat adnak a Life Network-ön.
Másnap végre aludhattam volna, de nem igazán sikerült. Meg várt rám egy halom összehajtogatni való ruha, hiába, 2 hét esős idő után végre megszáradt az összes kiteregetett ruha. Este nemsokkal éjfél előtt hazaértek anyáék Balatonról.
Másnap 9 után keltem, pakoltam és készülődtem, mivel a nővéremmel Erdélybe mentünk. Ezért jöttek haza előbb, mert őt haza kellett hozni. Délután indultunk a Népligetből, de helyi idő szerint csak éjfél körül értünk oda. Vasárnap jöttünk haza és nagyon-nagyon elfáradtam. Azt, hogy miért vagy miben a következő bejegyzésben elolvashatjátok.. azt hiszem.
Szóval ahhoz képest, hogy egyedül voltam itthon szinte semmit nem pihentem, és amiket tervezem nagy részt nem tudtam megcsinálni. :/
Minden nap mamámért kellett menni a kertben, hogy jöjjön be ebédelni, meg pihenni. Na meg aztán vigyáznom kellett magamra a műtét miatt. Ha pedig éppen nem ezekkel foglalkoztam, akkor szedtem málnát (hát ja, még ilyenkor is), meg gondolkoztam, hogy aznap épp mit egyek. A hűtő tele volt esküvőről megmaradt süteménnyel, amire már ránézni sem voltam képes, ezért el kellett látnom magam. És jelentem: nem haltam éhen!
Utolsó kommentek