Múlt pénteken Tatán voltam a Csillagponton, segítettem az őszi Jesus Culture koncertet és a jövő évi Reménység konferenciát reklámozni. Szilvi hívott fel egyik nap, hogy nem-e lenne kedvem menni vele, meg még jönne velünk valaki. Mivel nem volt aznapra semmi programom - és anya szerint rég kapcsolódtam ki -, ezért igent mondtam.
Péntek délelőtt bementem az irodájukba, mert onnan indultunk. Közben megismertem Melindát, aki csatlakozott hozzánk. Így hárman mentünk le a Csillagpontra, ami már napok óta tartott Tatán. Ez egy református ifjúsági találkozó, helyszíne pedig egy nagy szabadtérrel is megáldott olimpiai edzőtárszerűség. Szóval volt sportolási lehetőség, emellett pedig rengeteg színpad, ahol egész nap voltak programok. Mi csak délután mentünk le, így miután körbenéztünk nagyjából nekiláttunk a szórólapozásnak.
Az emberek reakciója egészen sokrétű volt: volt aki végighallgatom értelmesen, megköszönte meg ilyenek; volt aki információs pultnak nézett minket és kérdezgetett, hogy melyik színpad ez és mi megy éppen/ mi lesz később; volt aki reformátusnak nézett és mintha minden évben ott lennénk elkezdett magyarázni; volt aki az egész őszi koncertet egy nagy bulinak vélte, hogy jó csajok lesznek, stb... de azért voltak pozitív élmények is. :) Pl.: volt egy srác, aki mellénk szegődött míg mentünk a nagyszínpadhoz és mesélte, hogy még sosem volt keresztény rendezvényen, de hogy szeretne majd eljönni, mert nem lesznek piás emberek, cigifüst, stb. hanem mindenki Istent dicsőíti. Furcsa volt ezt egy olyan ember szájából hallani, aki még nem volt hasonló eseményen. :) De örömmel fogadtuk, és mondtuk, hogy majd adunk neki plakátot is, csak keressen meg, mert akkor épp nem volt nálunk. Így ment ez egészen estig, amikor már szinte minden ember azt mondta, hogy kapott már tőlünk szóróanyagot.
Hat óra felé elmentünk vacsorázni, ahol az asztalunkhoz csatlakoztak a Kilincs tagjai. Ezután még visszamentünk a nagyszínpadhoz, mert ott volt az esti áhítat, illetve az esti Csík zenekar koncertje és odagyűlt mindenki.
Sötétedés után leültünk és azt hallgattuk, de már nagyon hideg volt, így Melindával beültünk a kocsiba és beszélgettünk. Újra előjött a régi énem, meséltem az életemről, sokat, öröm volt bennem. Rég éreztem már ilyet.
Este megismertem még új embereket, aztán beültünk az egyik sátorba megnézni a Kilincs koncert fellépésének elejét. Néhány számot megvártunk, aztán mennünk kellett, mert éjfél előtt ki kellett jönnünk a táborból a kocsival. Mivel Szilvi nem tudott hazáig elvinni, ezért Melinda így fél nap ismeretség után felajánlotta, hogy aludjak náluk és majd másnap reggel hazamegyek. Így felhívtam itthon a szülőket és mondtam, hogy majd akkor reggel megyek.
Hajnali 1 körül érhettünk Melindáékhoz, ahol egy rövid háziállat-ismerkedés után kaptam saját szobát, alvóhelyet, pizsomát is meg minden! :) Kb. 5 órát aludtunk, mert 7-kor már fel kellett kelnem, hogy elérjem Vácon a buszom. Kaptam reggelit és kivittek a buszmegállóba is.
Nagyon hálás vagyok ezért is, örülök, hogy megismertem, nagyon kedves lány! :) És olyan érzésem volt, amit már régen éreztem... önmagamat adhattam anélkül, hogy feszengtem volna valamitől, vagy bármiféle megfelelési kényszer lett volna bennem.. Fura, nem igazán tudom leírni, de jó érzés volt újra megnyílni!
Utolsó kommentek