hajnalcsillag

Az előző bejegyzésből már megtudhattátok, hogy nem valami pihentető mostanában az életem. Pedig a múlt hét csütörtök-péntek még elég laza volt a későbbiekhez képest. Szombaton korán kellett kelni a málnaszedés miatt. Kint is voltunk délutánig. Szépen tűzött a nap, én meg szépen leégtem. A homlokom tetején van egy csík, valamint a nyakam hátul, a bal felem, na meg a fülem. Az iszonyatosan fájt. Szép látvány voltam. Aztán épp mikor akartunk hazajönni, akkor elkezdett szakadni az eső. Jó, vártunk vagy egy fél - egy órát, aztán elindultunk az esőben. Miután hazaértem nem csak koszos és fáradt voltam, hanem még szét is áztam. Kellemes érzés volt. Így egyből a fürdőt céloztam meg, hogy lefürödjek, majd nekiálltam sütni valamit. Mert igen, másnapra vendégek voltak hivatalosak hozzánk. Mivel a kaja meg volt rendelve (anyukámnak nem volt ideje főzni annyi emberre), ezért csak valami sütit kellett csinálni. Anyukám csinált tiramisu-t, meg sport szeletet (igen, van ilyen süti). Én meg sütöttem muffint, fahéjasat, meg csokisat. Akartam sósat is, de arra már igazán nem volt energiám. Délután fél 6-kor eljutottam odáig, hogy megebédeljek a reggel 9 órai reggelim után, de akkor se főtt kaját ettem. Aztán kitakarítottam a szobám, meg anyukámék szobájában is felporszívóztam. Ekkor volt este fél kilenc. Nem voltam fáradt, értitek... Aztán még éjfélig dumáltunk Evivel msn-be, mert a fontos dolgokat meg kell beszélni. :D Másnap ismét korán kelés, ami 8 órát jelent. Alig bírtam felkelni az ágyból, de muszáj volt, mert már 9-kor itt voltak a vendégek. Miután kikeltem az ágyból akkor vettem észre, hogy a magyar karkötőm szétszakadt. :(( Az egyik legszebb, ráadásul azt nem is én csináltam. (most örülhetnek azok, akik az általam hordott karkötő mennyiséggel nem értenek egyet). Majd megpróbálom megcsinálni valahogy. Egyébként anyukám két testvére és a családja jöttek el hozzánk. Reggel fél 10-kor már az imaházban ültem az istentisztelen (ez nagyon ritka pillanat nálam, max egy évbe kétszer). A mellettem ülő bácsi megfigyelte a karkötőimet. Biztos nem volt neki szimpatikus, hogy annyi csecsebecse lóg a kezemen. Aztán dél előtt hazamentünk. Anyáék elhozták a kaját az étteremből és ettünk. Végre, mert már nagyon éhes volt mindenki. Természetesen eközben előkerültem megint, mint beszélgetési téma, aki még mindig nem eszik húst, és hogy kellene, meg minden. Tisztában vagyok mindennel, de azt nem szeretem, mikor ez lesz a fő téma, aztán mindenki elkezd elemezni. Ebéd után körbejártuk a környéket. Meghallgattam, hogy párszor, hogy milyen csinos vagyok (persze ez jól esik, de akkor sem vagyok pálcika, és ezt mindenki láthatja, hiába a rokonokkal csak egy évbe egyszer találkozom). Lehet, hogy egyre jobb állapotba kerülök?! XD Aztán délután elhúztak a fiúk, de azt mondták, hogy a rallykor még visszajönnek. :) Délután ismét csörcs, ami közben eleredt az eső... mert persze kint voltunk. Aztán a vége után nem sokkal elment a maradék rokon is. Örülök, hogy eljöttek, meg találkoztunk, bár elég fáradt volt szerintem mindenki. Este még elmentem tesómmal vissza az étterembe, hogy visszavigyük a tálcákat. Találkoztam pár munkatársával. Aztán még uncsitesómékhoz is beugrottunk.. én meg már kész voltam. Másnap ismét korán kellett kelni, mert mentem beiratkozni a suliba. Muszáj volt a biztonság kedvéért, mert még nem tudom mit fogok csinálni az ősztől. Találkoztam jó pár osztálytárssal. Az a vicc, hogy mikor mentem akkor a vendéglátósoknál már valami 36 jelentkeztek, a kereskedelmire meg én voltam a harmadik... Aztán nem futottunk össze Evivel így egyből jöttem haza. 10 után itthon voltam, ezért mehettem málnát szedni. Szintén délutánig. Azóta is málnaszedéssel kezdődik minden napom. Jól leégett a karom, a nyakam, ma pedig a lábam (most az ég a változatosság kedvéért :D). Még mindig fáradt vagyok, de próbálom beosztani az időmet, hogy pihenni is tudjak, meg az egyéb teendőimre is legyen időm. :)