Azt álmodtam, hogy mellettem vagy,

Figyelsz rám és meghallgatsz.

Boldog voltam, mert örömöt adtál,

De felriadtam, mert egyedül hagytál.

Rájöttem, hogy mindez csak képzelgés volt,

Rossz érzés tölt el, mert tudom: naiv vagyok.

Elhagyottnak érzem magam, az álmaim ködbe vesztek,

S most az kérdezem magamtól: mitévő legyek?

Napjaimat cél nélkül élem,

S nem tudom hová tartok,

Csak Rád tekintek, és a segítségedet várom.

Úgy érzem, hiába kiáltok,

A belsőm is már darabokra hullott.

Téged várlak, de nem jössz,

Talán már hiába várok?

Kétségbeesetten állok, álmaim szertefoszlottak,

Ez volt a terved, vagy csupán rossz útra léptem?

Kérdések ezrei vannak bennem,

S a válaszokat kutatván is téged kereslek.

Lassan újra álomba szenderülök,

Talán akkor újra ott leszel,

Addig is figyelek,

Nehogy szem elől tévesszelek.