hajnalcsillag

Sokszor mondjuk a másiknak, hogy: én már ismerlek, ilyen meg olyan vagy! Közben a valóság az, hogy csak azt az oldalát ismerjük a bizonyos személynek, amelyet felénk mutat. Én úgy vagyok ezzel, hogy szeretem másoknak bemutatni milyen vagyok, így legalább nem lesz meglepetés, vagy csalódás velem kapcsolatban. Emellett én is szeretek másokat megismerni. Szeretem megfigyelni azt, hogy valaki hogyan viselkedik egy adott helyzetben. Több éves megfigyeléseim után már kijelenthető -legalábbis szerintem-, hogy jó emberismerő vagyok. Nem kell ehhez valami pszihoizét tanulni, vagy könyveket bújni (persze biztos nem árt ez sem), csupán oda kell figyelni a másikra, ha igazán ismerni akarod. Van egy távolabbi ismeretség, amikor konkrétan nem ismered személyesen, csak látod, és megfigyeled, hogy az újonnan fellépő dolgokra -pl: meglát egy ismerőst, kap egy új hírt- hogyan reagál. Vicces, de igaz, hogy rengeteg mindent le lehet olvasni az ember arcáról. Egy mosoly is lehet több féle, jelenthet különböző dolgokat, lehet 'örülő mosoly', 'gúnyos mosoly', de 'szánalmas mosoly' is. A mimika sok mindent elárul valaki természetéről. Ha pedig már közelebbi kapcsolatban állunk, akkor még könnyebb dolgunk van, hiszen tudjuk, hogy a kimondott szavakat mennyire gondolja komolyan, vagy éppen az adott véleménye mennyire a sajátja. Mivel elég sok különböző típusú embert ismerek, ezért mikor megismerek valakit már könnyű "beazonosítani". Lehet, hogy naív vagyok sokszor, de ez még nem azt jelenti, hogy becsaphatnak. Ezért szánalmas, mikor valaki olyan arcát akarja bemutatni nekem, amelyik valójában nem is létezik. Ezeket könnyen felismerem. Aki nem szimpatikus, csak nyalizni próbál, azzal úgyis tudatom, hogy á-á, itt ne beszéljünk barátságról. Tudom, előbb meg kell ismerni az embert és csak utána ítélni, de van amikor ehhez nem is kellenek szavak, csupán egy kis odafigyelés és jó emberismeret.