Nem. Múltkor gondolkoztam el rajta, hogy tényleg néha mennyi minden bemegy az ember fülén, és mennyi önuralom kell ahhoz, hogy ezek ne hagyják el a száját. Nekem nem jelent különösebb problémát. Lehet, hogy a mai világban sokan csak káromkodással tudják kifejezni magukat, mert ez megy az agyukba, és miután berögződik már ők is úgy beszélnek. Nehéz olyan környezetet találni, ahol az embereknek nem minden második szava valami "pozitívumot" fejez ki, hiszem már az ovisok többet káromkodnak, mint én valaha is próbáltam. Talán a másodpercekre jutó legtöbb szidalmazást akkor hallottam, mikor kint voltam a magyar focimeccsen. Na, ott aztán mindent lehet hallani, attól kezdődően, hogy valaki szidja a játékot, aztán már a végén ott tart, hogy az ellenfél országát tünteti ki szebbnél szebb jelzőkkel. Ettől nem lesz jobb senkinek, akkor miért csinálják? Én nem beszélek csúnyán, mégis az alap szavakkal ki tudom fejezni magam értelmesen, és az érzelmeimet is ki tudom közvetíteni. Osztályban is néha eldurvul a helyzet, mikor valakit oltogatnak, de ez ellen nem sok mindent tud a másik tenni. Épp ma történt meg egy érdekes eset velem. Tesire öltöztünk át, és nem tudom mi kapcsán, de szóba került ez is, hogy én nem káromkodom. És rá akartak venni a lányok, hogy mondjam ki azt, hogy köcsög, mert b*** ***, mert hogy hallani akarják, hogy én hogy beszélek csúnyán. Mert hogy ők még nem is hallottak káromkodni, meg egyáltalán valaha használtam-e ezeket a szavakat?! Hát nem. Legalábbis nem emlékszem. És nem, még az ő unszolásukra se beszélek így, mert nem érzem ennek szükségét. Minek mondjak ki, használjak olyan szavakat, aminek nem látom értelmét. Ez még nem azt jelenti, hogy én nem ismerek cifrábbnál cifrább szavakat, de inkább elszívom magamba, minthogy ezzel mást esetleg megbántsak, vagy nem tudom. És ez most nem a szent kislány története, mert biztos mások is tudják türtőztetni magukat. Igen, nekem is van véleményem, de kifejezem azt a saját szavaimmal, még akkor is ha néha jót nevetnek rajta, hogy milyen értelmetlenül ragozok. :D