Zene. Egy szó, mely valakinek az életét, a hobbiját, vagy éppen a munkáját jelenti. Sokszor sokféleképpen magyarázzák meg mi is ennek a röpke fogalomnak a jelentése, de most az én szemszögömből próbálom bemutatni.

Kiskoromban nem sokat tűnődtem a zenén, tudtam, hogy létezik és ennyi. Aztán ahogy elkezdtem felnőni, úgy kitágult az érdeklődési köröm, és lassan ebbe belekerült a muzsika is, ma pedig nem tudom elképzelni e nélkül az életem. Egy eszköz, mellyel: eléred az embereket, a gondolataid mélységét és magasságát megismered, álmokat szövögetsz, másokat megnevetetsz, vagy éppen sírásra kényszeríted őket, új embereket vonzasz magad köré, könnyebben túléled az érzelmi hullámokat, kiismered a saját korlátaidat és beleéled magad olyan helyzetbe, melyet még nem éltél át. Ez mind csodálatos dolog, hiszen van amikor csendet kívánsz, hogy magadba zárkózhass és átgondold az életedet egy olyan dal segítségével, mely úgy érzed rólad szól és a választ várod tőle. Vagy éppen egy adott helyzetre emlékeztet, melyre visszagondolva mosoly ül az arcodra, vagy éppen egy könnycsepp csordul le. Nekem is vannak ilyen dallamemlékeim, melyek arra emlékeztetnek, hogy ezt egy vidám napon, egy őszinte beszélgetéskor, vagy éppen egy koncerten hallgattam. Sokszor jó visszakapni az érzést, de olykor fáj, mert valami olyan jut az eszembe, mely még mindig fekete pont az életemben. Amikor pedig a szíved dobbanása átveszi a dal ritmusát, akkor átérzed, hogy mit is jelent valójában az érzés, melyről énekelnek. Néha úgy érzed megtaláltad a tökéletes zenét, de aztán rálelsz egy másikra, majd egy újabbra, végül egy körforgásban veszel részt, melyben te vagy a középpont, és mindenféle dolog kapcsolódik hozzád, melyekbe kapaszkodsz, és ezek nélkül nem mersz létezni. Pedig elég megragadni egy személyt, egy érzést, egy gondolatot, egy álmot, egy apró, olykor jelentéktelennek hit mozzanatot, amely megállítja a körforgást és egy biztos pontra állít. Vajon ha kitartóan keresem a biztos pontot, akkor a megfelelőt ragadom meg?

A zene, mely jelenti a szabadságot, az értelmetlenséget, a menőséget, a láthatatlan kapcsolatot, a választ, az örömöt, a határtalanságot, valami olyan bensőséges dolgot, melyet mindenkinek magának kell felfedeznie és megismernie. E nélkül talán üres lenne a világ, és olyan nem létező buborékok után kapkodnánk, melyeket érzéseknek nevezünk. Lehet, hogy olyan buborékra lelsz, amely kettőt vagy hármat tesz ki, de ezeket vagy befogod a hálóddal, vagy engeded, hogy elszálljanak melletted, majd a távoli messzeségben kipukkadva kis molekulákként megszűnjenek.

A zene olyan felfoghatatlan és értelmezhetetlen dolog, mely magába rejti az egész világot, és arra vár, hogy ezt kis összetevői alapján megismerd. Rajtad áll, hogy akarod-e?!