Igen, tegnap előtt reggel történt. Röpke 10 perc elég volt, hogy összetörjön bennem valami, ami mostanáig meghatározza az életkedvemet, hangulatomat. Persze, voltak előzményei, de én bizakodó voltam és egy ideig kitartó is... csak aztán valahogy más dolgokra terelődött a figyelmem. Én már tudom, amit más még talán nem is sejt: a továbbtanulási esélyeim elvesztek, az ezzel kapcsolatos álmaim összetörtek. Esélyeim száma a bejutásra és a kívánt szakma megszerzésére egyenlő a nullával. Nem tudom mi lesz és hogyan. Persze volt "B", meg "C" terv is, de azok már nem adnak vidámkodásra okot, mert nem azok az álmaim, az csak mentőöv volt. Az elmúlt napjaim elég depresszánsan teltek, még most is, főleg ez okból. Sajnos lusta voltam és ezt magamnak köszönhetem. Most pedig amit sikerült felépítenem néhány hónap/év alatt -boldogok, vidámak legyenek körülöttek az emberek-, azt most 1-2 nap alatt szépen bontom lefelé. Ez van, most nem tehetek róla. El kell viselnie mindenkinek így.. mert most rossz, és teljesen összetörtem.