hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2015.10.15. 01:08 hajnalicsillag

Istenre hagyatkozva.

migransok.jpgAz elmúlt hónapokban ahogy egyre több nem várt hatás érte az országot és a magyarokat, egyre jobban erősödik bennem ez az életstílus: Istenre hagyatkozva. Bár keresztényként az mondom, hogy igyekszem aktív és személyes kapcsolatot tartani és építeni Istennel, mégis sokszor nehéz azt kijelenteni, hogy Istenre hagyatkozom, bízom benne. Most, amikor elkezdték elárasztani Európát a menekültek, ez tűnik az egyik legfontosabb döntésnek nem csak mások, hanem saját magam számára is.

Időm függvényében, amikor tehettem, akkor élőben néztem és követtem az eseményeket, ahogy a magyar határszakaszt átléptek a migránsok, megpihentek a főváros terein, aluljáróiban, majd átutaztak az országon. Sok minden megfordult a fejemben a képek, videók láttán, és elég sok személyes beszámolót is olvastam, hol jóról, hol pedig rossz tapasztalatokról. Mégis a legtöbbször ami eluralkodott rajtam az aggodalom érzése volt. Aggodalom amiatt, hogy hogyan tudunk ellátni és sokszor bizonyos szabályok betartására bírni ennyi embert, vagy éppen segíteni a továbbutazásukat. Amiatt nem féltem, hogy itt maradnának tömegesen - bár tény, hogy mikor Pesten jártam, és elhaladtam mellettük, akkor találkoztam pár fura tekintettel. Szóval leginkább amiatt volt/ van bennem félsz, hogy ez mint ország, mint nép hogyan tudjuk lereagálni, ugyanakkor keresztényként hogyan kell ehhez az egész helyzethez hozzáállni. Egyben biztos vagyok: a gyűlölet sosem megoldás! Nem azt mondom, hogy el tudom őket fogadni és szeretni mint embert, de próbálkozom, és bármennyire is nem szimpatikus amit és ahogyan tesznek, nem akarok teret engedni a gyűlöletnek. Ilyenkor sokszor az az igevers jut az eszembe, hogy "Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét" (II Timóteus 1:7). Nem gyűlölet, szeretet! Hogyan lehetünk képesek elfogadni és emberként tekinteni egy olyan férfira, nőre, gyerekre, aki átrobogva az országon, szemetet, koszt hagy mindenhol, és talán egy kis betegséggel is megfertőzi a vele érintkezőket? Vagy aki a jobb megélhetés miatt átgázol mindenen és mindenkin? Vagy netán azokat a döntéshozókat, képviselőket és külföldi rangos politikusokat, akik felettünk döntenek, akár számunkra kedvezőtlen dolgokról? Csak is isteni lelkülettel. Így néhány hét elteltével ez csak még jobban erősödik bennem, hogy egyszerűen csak Istenre kell hagyatkoznom ezekben az érzésekben, mert ezt emberileg nem tudom megváltoztatni. A másik dolog az az IMA, ennek van az igazi ereje!
Ezzel kapcsolatban rengeteg vészjósló jel és különböző teória látott napvilágot, hogy mi fog történni a jövőben. Én is elkezdtem olvasgatni ezeket, és bár sok ezek közül inkább az emberek megrémisztésére és félelemkeltés miatt született, éreztem, hogy kezdi megnyomorítani a lelkemet, és félelemmel eltölteni a szívemet. Tény, hogy sok jóra már nem számíthatunk ezen a világon emberként, de ugyancsak azt tudom mondani, vagyis írni, hogy Isten a mi bizodalmunk, és emiatt nem kell félnünk, bármi is fog történni velünk! Ezzel kapcsolatban még a nagymamám által elmesélt történetek jutnak az eszembe, hogy amikor a második világháború kitört, akkor errefelé nem volt tévé, rádió, telefon vagy újság, ahonnan tájékozódni tudtak volna. Egyszer csak megjelentek a faluban az orosz katonák, és bementek a házakba, náluk aludtak vagy enni kérték; vagy volt, hogy a frontra behívták a fiatal férfiakat. Nem tudtak felkészülni és nem volt semmilyen plusz információjuk, hogy mire számítsanak, hogyan bánjanak velük, mit mondjanak nekik. Hívőként egyedül Istenre tudtak hagyatkozni és benne bízni, hogy nem ölik meg őket vagy a családtagjaikat, nem erőszakoskodnak és semmi baj nem történik velük. Isten pedig velük volt, és bár nem egy, nem két idegen katona fordult meg a házukban, nem esett senkinek bántódása, annak ellenére, hogy fel voltak fegyverkezve és nem beszéltek egy nyelvet. Úgy gondolom, hogy ez lehet a jó és az egyetlen iránymutatás, hogy mindenben Isten hagyatkozunk, hiszen neki előre elkészített terve van mindenki életre személy szerint. Lehet, hogy ez nem mindig lesz kedvező vagy vidám fordulat, de egy biztos, hogy Isten soha nem hagy el minket, és rá bátran hagyatkozhatunk!

Szólj hozzá!

Címkék: jövő személyes gondolatok hit bizalom migráns Isten


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr697791618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.