hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2014.01.06. 14:43 hajnalicsillag

2013 lezárása.

New-Year-2014-Cheers-Wallpapers-18.jpgViszonylag sokat gondolkoztam azon, hogy mit írjak az előző év lezárásaként. Ahogy haladunk előre az időre nekem egyre laposabb és egyhangúbb a szilveszter, lassan ugyanolyan közönséges nap lesz mint a többi. Van, amitől mégis kicsit különlegesebb, mint az év másik 364 napja, ez pedig a számadás.

A petényi ifiben minden év elején írunk egy listát a célkitűzéseinkről, hogy miket szeretnénk elérni az adott évben. Persze mielőtt megírjuk ezt a kis listát, előtte megnézzük, hogy az előző évben készítettből mennyi valósult meg. Ez már jó pár éves hagyománynak számít, és azt mondhatom, hogy általában sikerrel zárul. Nem azért, mert olyan szuper lennék, kitartó vagy éppen bölcs, csak kis célokat tűzök ki, amelyeket könnyebb elérni, na meg nagy általánosságokat. Év közben amúgy nem szoktam erről gondolkozni, mert őszintén szólva mindig felírok 10-12 dolgot, és pár hét múlva már nem is emlékszem ezekre. Idén úgy gondoltam, hogy ezt a listát veszem elő és írom le az eredményt, mert ez egy jó kiindulása alapja a számadásnak.

Kezdjük talán azokkal, amik meg is valósultak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, én apró lépésekből építkezem. Ilyeneket írtam fel, hogy többet süssek, sikeres egyetemi évem legyen, újságnál (!) vagy jó helyen gyakorlat, csoporttársakkal való bizalmasabb kapcsolat, több írás, nyári munka, több mozgás, egészségesebb élet, koncertek, nőiesebbnek lenni és bátrabbnak lenni.
Szerintem azzal mindnyájan találkoztatok - akár közvetve vagy közvetlenül, hogy tavaly sokat sütöttem. Még mindig nagyon szeretek sütni, csak sajnos a mennyiségi kitűzéseim miatt néha nem annyira szépen dekorálom, vagy ilyesmi. A szépérzékemet meg a kreativitásomat még fejleszteni kell hozzá.
Sikeres egyetemi év. Hmm, azt hiszem egy 4,35-ös és egy 4,06-os átlaggal annak mondhatom. Hál' Istennek az elmúlt két félévben semmiből nem kellett pótvizsgáznom, minden elsőre sikerült, és az elmúlt félévben már csak egy kettesem volt. Bár nagyon örülök az eredményeknek, mondhatni semmit nem érek vele, mert az elmúlt két félévre egy Ft-nyi ösztöndíjat nem kaptam, úgyhogy mondhatom, hogy hiába hajtottam. Azért nem adom fel!
Újságnál, vagy jó helyen gyakorlat. Ebből mindkettő bejött, pedig június elején még fogalmam sem volt, hogy hol leszek és mit fogok csinálni. Aztán egy csoda folytán bekerültem Magyarország legnagyobb számban terjesztett napilapjához, ahol egy hónapot dolgoztam gyakornokként. Sokan kérdezgetik azóta is, hogy ott vagyok-e még. Nem, már nem vagyok ott, mivel nem volt lehetőségem megbeszélni a  maradásomat a főnökkel. Kicsit bánom is, meg nem is, mert nagyon jó hely, fejlődött a személyiségem is. Szívesen dolgoznék ott egyszer, de nem tudom, hogy teljes munkaidős emberként mennyire bírnám ezt a fajta munkatempót.
Csoporttársakkal való bizalmasabb kapcsolat. A blogomban is többször panaszkodtam amiatt, hogy a csoporttársaim szerint nem illeszkedtem be eléggé két év alatt, illetve nem igazán alakítottam ki az egyetemen baráti kapcsolatokat. Ezen igyekeztem változtatni - főleg az elmúlt hónapokban, és azt hiszem sikerült olyan kapcsolatokat kialakítanom, aminél azt mondhatom, hogy számíthatunk egymásra, és nem csak felületes módon érdekel, hogy mi van a másikkal.
Több írás. Azt nem tudom, hogy a blogomban többet írtam-e, mint 2012-ben, de azt biztos, hogy összevetve mindent többet írtam. Szeretek írni, főleg akkor, ha nincsenek korlátok közé szorítva a mondanivalóm, és magam választhatok riportalanyt. Ebben a félévben több olyan feladatot kaptunk, amikor másokkal kellett riportot, interjút készíteni. Az egyiket már itt is említettem, hogy egy falubeli nyugdíjassal készítettem interjút, aki régi fényképeket gyűjt, a riportot pedig egy fiatal, házas férfival, aki bár 1 évig élt feleségével Angliában, utána hazaköltöztek, és a fiú szürkemarha tenyésztéssel kezdett el foglalkozni. Ez is nagyon izgalmas munka volt.
Nyári munka. Bár nyáron nem dolgoztam, ősztől legyőztem a félelmeimet és a kérdéseimen túllépve csatlakoztam egy diákmunka szövetséghez. Pár hónapja már dolgozom ott, általában két fajta munkát vállalok, ruhaüzletben és csomagolós munka. Eléggé kihajtják és kihasználják az embereket, és nem is kerestem túl sokat, amit kb. nem is magamra költöttem. Mégis a sok nehézség ellenére hálás vagyok azért, hogy tudtam dolgozni, így pedig támogatni tudtam a szüleimet pl. abban, hogy az esküvőkor ne költsenek még rám is. Sok lemondással és áldozattal jár mindez, és nem hiszem, hogy a munka világa is ilyen lesz, legalábbis látom, hogy akik teljes munkaidőben vannak, azok hogy dolgoznak, és nem ez az első hely, ahol voltam.. Azt nem tudom, hogy fogok-e még vállalni diákmunkát (valamennyit biztos, főleg ha megint nem kapok ösztöndíjat), de nagyon, nagyon kimerítő iskola és utazás mellett.
Több mozgás, egészségesebb élet. A nyár végén legyőztem a félelmemet és néhány alkalommal elmentem egy női fitness terembe spinning edzésre. Egy órás/ alkalom, és az első nagyon nehezen ment. De utána egyre jobban, és szinte már végig bírtam állva tekerni. Nem tudom, hogy formálódott-e valamennyit az alakom (ha igen, már akkor sem látszik), de jó érzés volt mozogni, főleg úgy, hogy nem egyedül voltam, meg volt edző. Iskola közben nem tudtam járni, mert olyan időpontokban van, ami nem jó, de szeretnék megint járni, mert nagyon élveztem. Itthon csak bicikliztem a faluk között, mert minden másra lusta vagyok.
Arról is már írtam többször, hogy már egy éve járok hematológiára, mert nem jó a vérképem. Ez idő alatt kilencszer vettek tőlem vért (olyan szinten hozzászoktam, hogy már csak annyit jelent, mint egy szúnyogcsípés), több doboznyi gyógyszert beszedtem (ami nem mindig volt jó érzés), és sokszor voltam orvosnál. Volt, hogy már veszekedett velem kb. az orvos, de megértettem, hogy miért teszi. Azt mondta, ha nem javulnak az eredményeim, vagy stagnálnak, akkor elküld gasztroenterológushoz. Nem szeretnék oda kerülni. Februárban újra megyek vissza. Húst kellene ennem, de nem tudom rávenni magam. Az nem segít, hogy minden egyes étkezésnél valaki megkérdezni, hogy még mindig nem eszel húst? Nem, nem eszem, és ha még nyolcszor megkérdezitek, akkor soha nem is fogok. Az elmúlt időszakban nem volt idő magammal foglalkozni, örökké dolgoztam, iskolába jártam, vagy nővérem esküvője volt a képben. December elején kellett visszamennem az orvoshoz, és már felkészültem arra, hogy megírja a beutalómat a vizsgálatra. Egy csoda folytán nagyon picit javult az eredményem, aminek köszönhetően még nem küldött el, februárban újra vissza kell mennem. De azt megjegyezném, hogy egy szabad délutánon, mikor egyedül voltam a konyhában, akkor nagy nehezen, kb. 20 perc szenvedés közepette megettem egy kocka csirkehúst. Tényleg szenvedés volt nekem, és lehet, hogy ez nevetséges, de én sírni tudtam volna. Az emlék azóta a fejembe vésődött, még az ízét is szinte a számban érzem.
Koncertek. Voltam egy páron, bár amit kitűztem, oda nem tudtam eljutni. Helyette voltam Skilletten, ami egy hatalmas élmény volt. De voltam még Close Your Eyes-on, Miskán, Stu33-on, LZ7-ön, meg Martin Smith-en, meg még sok ilyen kis aprón. Remélem ez a tendencia nem gyengül idén sem.
Nőiesebbnek lenni. Nem, még mindig nem tartom igazi nőnek magam. Szerintem ha összevetitek, hogy egy nőnek milyen tulajdonságai vannak, meg nekem, akkor nem sok egyezést fogtok találni. Őszintén szólva nem sokat dolgoztam rajta, kedvem se volt hozzá, nem is volt kiért. Egyedül nővérem esküvőjén jegyezték meg azt egy-ketten, hogy úgy nézek ki, mint egy nő. Páran mondták azt is, hogy csini voltam. Nem azt, hogy csinos vagy szép, hanem, hogy csini. Úgyhogy nem is bíztam el magam, egy évben egyszer mindenki tud "csini" lenni.
Bátrabbnak lenni. Na ez az a dolog, amiben azt hiszem nagyon sokat fejlődtem az előző évhez képest. A gyakorlatom során is sok bátorságra volt szükségem, illetve azóta is egyre több olyan helyzetbe kerülök, amikor a sarkamra kell állni, és ki kell állni valamiért/ valakiért mások előtt, amihez bátorságra van szükségem. Ebben szerintem tényleg fejlődtem, rengeteget jártam egyedül olyan helyekre, ahová más mindig kísérővel megy. Én megtanultam egyedül dönteni, lépéseket hozni és megtenni, ami a későbbi életemet is jelentősen befolyásolják. Ez is kell a felnőtté váláshoz.

És ami még a listán volt, és nem valósult meg: norvég tanulás folytatása, Christeens, mélyebb csendesség.
A norvégot nem tudtuk folytatni, vagyis még tavaszi félévben igen, de utána már nem, mert csak kezdő csoport indult. Nagyon megkedveltem a nyelvet, és szeretném folytatni is, akár önerőből, de jelenleg nincs rá időm és energiám.
Christeens. Nem voltam idén, de talán jobb is. Nem kell mindent erőltetni, amire nem érezzük készen magunkat. Komoly feladat és szolgálat egyben felelősséggel. A tavalyi nyaram máshogy alakult, így kihagytam a 2013-as tábort.
Mélyebb csendesség. Ez nem olyan szinten fejlődött, ahogy én azt szerettem volna. Ezért is írtam ide a "nem teljesítettek közé". Bár csendességet mindig is tartok, de úgy gondolom van mit rajta fejleszteni ahhoz, hogy még bensőségesebb kapcsolatom legyen Istennel. Ez fontos számomra!

A listámon csak ennyi szerepelt, de a 2013-as évembe még sok élmény belefért, amit előzetesen nem is terveztem. Jártam Belgiumban, újra repültem, nyertem pár dolgot - ugye, szerencsés Szilvia, közelebb kerültünk egymáshoz a szüleimmel, nővéremet férjez adtuk, sokat szolgáltam az Ez az a naposokkal, elkezdtünk dolgozni egy új projekten, megismertem új embereket, sikerült kisebb meglepetéseket véghez vinnem, szóval rengeteg jó dolog történt. Persze rosszak is, de azokról nem akarok ilyenkor beszélni. Örülök annak, hogy tartalmas év volt a 2013-as, talán a 2014 egy kicsit aktívabb lesz. Bennem is sok a kérdés a jövővel kapcsolatban, vannak álmaim és terveim, de azt, hogy mit írnék a 2014-es kis terveim lapra, még nem tudom.

Szólj hozzá!

Címkék: személyes emlékek szilveszter visszaemlékezés évvége számadás 2013


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr455738400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.