hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2013.12.02. 01:11 hajnalicsillag

Skillet koncerten jártam!

221718_10151399518978720_509728187_n.jpgÉletem egyik legjobb koncertélményét szereztem meg november 8-án, amikor is élőben láthattam a Skilletet, méghozzá Budapesten a Papp László Arénában! Az egész nagyon hirtelen, ajándékként hullott az ölembe, amiért kiváltképp szerencsésnek és áldottnak érzem magam.

Valamikor néhány hónappal ezelőtt került bejelentésre, hogy a világhírű Nickelback európai turnéjára a Skilletet hozza magával előzenekarként. A hírt látva egészen fellelkesültem egészen addig, amíg meg nem néztem a ticketpro oldalát, ahol feketén-fehéren fel volt tüntetve, hogy bizony csak ülőjegy van már, az is tizenezer Forintért (mondjuk tízezer alatt nem is volt jegy). Így le is mondtam az élményről, mivel nem volt annyi felesleges pénzem, hogy egy ilyen szintű koncertre költsem, ráadásul ki tudja mennyi percért (de valószínű nem túl sokért). Már teljesen el is felejtettem az egészet, nem is nagyon izgatott a dolog. Történt azonban a koncert előtti napon, hogy bementem az Ez az a naposokhoz egy teljesen más ügy miatt. Viktor behívott az irodájába, és megkérdezte, hogy ráérnék-e másnap este? Gyorsan átgondoltam a dolgaimat, aztán rájöttem, hogy nem, mivel a szombati Maxwell konferenciára jelentkeztem segítőnek, és nekünk péntek este eligazítás lesz a Hungexpo-n. Erre közölte, hogy csak mert meg akart hívni a másnapi Skillet koncertre... én meg: SKILLET???? WÁÁÁ. :D ilyen szinten voltam. Már épp gondolkodni kezdtem, hogy hogyan oldjam meg az utazást, alvást, stb. mikor rákérdeztem, hogy hova is mennénk helyileg? És akkor döbbentem rá, hogy annyira kiment ez az egész a fejemből, hogy nem is tudtam, hogy most Budapestről beszélünk. Így viszont természetesen volt, hogy elintézem. Szóval Viktoréktól kaptam ajándékba egy jegyet a koncertre, az indoklás szerint azért, mert nagyon hálásak nekem azért a sok munkáért, segítségért, írásokért, amiket nekik készítek, illetve velük véghez viszek, meg minden. Nagyon boldog voltam, és igazából (ez most ilyen szégyelnivaló dolog), de sosem gondoltam volna, hogy ennyire fontos lehet a munkám, vagy a kis szolgálatom, és ennyit jelent nekik, hogy ilyen szinten számon tartsák azt, és megajándékozzanak egy olyan dologgal, amiről már lemondtam, és csak titkon vágytam rá.

Szóval a pénteki Maxwell konferencia megbeszélése után Szilvivel az Arénába mentünk. Egész nap teljes extázisba voltam szinte, nem is tudtam másra gondolni, csak hogy milyen lesz élőben a Skilletet látni! Bár ülő jegyünk volt (ne érezzétek azt, hogy ezért hálátlan lennék, mert nem), de nagyon jó helyről láttunk mindent, konkrétan a színpad mellől. Pont előttünk volt a keverőpult, a Nickelback bekészített, vagy 10 gitárból álló készlete, na meg persze velem szemben volt a dobos csajszi, így minden dobütését láttam. A koncert pontban 8-kor kezdődött a csapat egyik legnagyobb slágerével:

Hát emberek, szavakban nem lehet visszaadni az élményt, amikor ezek a hegedűs bevezetők jöttek, tényleg az emberen a libabőr fut végig. Iszonyú erővel robbant be a csapat, már az első pillanatoktól mind külsőségekben, mind a zenében minőségű dolgot láthattunk és hallhattunk. Nem csak hogy minőség, hanem egyenesen CD minőség az összes énekes hangja meg minden, hihetetlenül profik (nem véletlenül jelölték őket többször is Grammy-díjra ugyebár).
A Skillet fellépése alatt még elég nagy volt a közönségmozgás, szerintem nem voltak tisztában azzal, hogy milyen szintű is ez az előzenekar. Az első 2-3 dalt még csak egy nagyobb tapssal jutalmazták, de utána már a jelenlévők is ugrálva tomboltak, és még ha nem is tudták a dalszövegeket (mert nem is ismerték a bandát), akkor is élvezték a zenét. [Ezt az egészet amúgy jól jellemzi, hogy "hazafelé" a trollin azon szörnyülködtek mögöttem, hogy hogy-hogy nem ismerték ezt a Skillet nevű bandát, meg mekkora koncertet toltak.. mindenképpen utánuk kell nézniük.] A végére persze a közönség is teljes extázisba került, és nem akarták elengedni a színpadról a zenekart. A Skillet persze a legnagyobb slágerekkel készült:

A dalok között nem beszélt sokat az énekes. Többször elmondta, hogy ők a Skillet (valószínűleg számított arra, hogy nem sokan ismerik itt őket), és sokszor hálálkodott a Nickelback-nek és a szervezőknek a lehetőségekért. A vége felé azt is megemlítette, hogy nagyon jól érzik itt magukat, és megígérik, hogy visszajönnek (így lesz). Természetesen az új lemezről is játszottak, nagy örömömre az egyik új kedvenc dalomat:

Számomra egyszerűen még mindig felfoghatatlan - még így is, hogy láttam -, hogy a dobos csajszi hogyan képes arra, amit a színpadon leművel. Olyan ritmusérzékkel van megáldva, hogy az valami hihetetlen. Emellett nem tudom elképzelni, hogy hogyan van ereje egy koncertet végigütni - nyilván az akusztikus betéteknél szünetel - teljes erejéből férfiakat megszégyenítő módon. Ráadásul közben még (tisztán!) énekel is, eszméletlenül durva, minden elismerésem az övé!

Persze nem csak a legütősebb dalokat játszották, volt köztük egy-két lassabb is, ami azt hiszem kellett nekik is pihenésképpen, mert azért látszott, hogy az énekes nehezen bírja szusszal a sok tánc, ugrálás, meg zúzás közepette.

A játékidejükben elhangzott még a Circus For A Psycho (élőben sokkal jobb, cd-ről hallgatva mindig tovább tekertem; most már szeretem), a Not Gonna Die, zárásként pedig jött a Monster és a Rebirthing.

Nagyon meglepődtem, amikor az elején hallottam, hogy 45 percet fognak játszani, mert őszintén szólva én kb. 20 percre számítottam. Persze ez nagyon hálás dolog, és azt hiszem számukra is, hogy egy első igazi EU turné keretén belül ilyen sok időt kaptak. Ahogy írtam is a közönség sikítozva, hatalmas tapssal búcsúztatta a zenekart a színpadról. Én pedig hatalmas örömöt és hálát éreztem a szívemben, és csak vigyorogni tudtam. A koncert után Viktorék találkoztak a tagokkal, és bár én nem voltam velük, mégsem vagyok csalódott, mert nekem maga ez a koncert elég élményt nyújtott arra a napra. 

A Skillet távozását követően az egész Aréna megtelt (hiszen az összes jegyet eladták), és fél óra összeszerelési szünet után színpadra lépett a Nickelback. Ők olyan 1,5 órányit játszottak, amit persze a közönség végigénekelt az első pillanattól kezdve. Őszintén szólva én sosem hallgattam Nickelback-et (talán 1-2 dalukat ismerem a rádióból), így nem nagyon mozgatott meg a koncertjük. Persze ha már volt jegyem, akkor végighallgattam őket, meg megtapsoltam őket, de semmi extra. Profik, de őszintén szólva nekem nem jött be annyira, hogy most hirtelen elkezdjem visszafelé meghallgatni a munkásságukat. Nekem túl sok volt egy idő után a "lazaság", majdnem minden dal között pálinkát ittak már a végén, aztán elkezdtek bőven káromkodni, stb., már érezni lehetett a pia hatását. A jelenlévők persze teljes extázisban voltak, valaki feldobott a színpadra egy női bugyit meg ilyenek, szóval voltak rajongók bőven. Mondom, biztos sok mindent letettek az asztalra (nem véletlenül szeretik őket ennyien), de nekem a végére sok volt belőlük, ellaposodott az egész, és őszintén szólva untam már, vártam, hogy vége legyen. Ez este 11 óra magasságában meg is történt.

Ha az egész estét és az élményeket összegzem, akkor is egy nagyszerű és felejthetetlen koncertélménnyel vagyok gazdagabb! Tényleg életem egyik legjobbja volt, még ha nem is testközelből élvezhettem. Hálás vagyok ezért, és hiszem, hogy látjuk még itt őket a közeljövőben! Addig is hallgassátok őket, mert a sok külcsin mögött ott a szívük, benne van a munkásságukba, amit iszonyú profin közvetítenek. Ez volt a rock maga.

Szólj hozzá!

Címkék: személyes koncert ajándék élmény nickelback hála aréna skillet


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr815670681

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.