hajnalcsillag

A mindennapjaim és amikor az életem elvont pillanatait élem meg.

Utolsó kommentek

  • hajnalicsillag: @Kata Oross: szia! igen felhasználhatod, de a végére írd oda, hogy részlet - és a nevemet (Tóth Sz... (2013.08.01. 13:15) Kari Jobe - Where I Find You
  • Kata Oross: Nagyon szeretem Karit és a dalait. Meg szeretném kérdezni, hogy használhatom-e ezt a szöveget, job... (2013.08.01. 10:09) Kari Jobe - Where I Find You
  • viteez: ez így van, csak nehéz megtalálni a középutat a visszahúzódó, egészséges, és nyomulós között ;) (2013.05.13. 21:47) első látás után randi.
  • hajnalicsillag: @viteez: ezt értem és egyetértek, de attól, hogy valakinek van férje/ felesége van, attól még korá... (2013.05.13. 21:09) első látás után randi.
  • viteez: @hajnalicsillag: ha a keresztyén értékrend alapján indulunk el, akkor csak egy házasság van és nin... (2013.05.13. 18:33) első látás után randi.
  • Utolsó 20

Címkék

Címkefelhő

2013.08.09. 00:25 hajnalicsillag

esküvősdi.

eskuvoi-fotos-imageflow-022.jpg
Nyár van, esküvők sorozatát élhetjük át hétről hétre. Múlt héten volt az egyik általános iskolás osztálytársamnak az esküvője. Tűzoltó kocsival szirénázva mentek át egyik helyről a másikra (a férje tűzoltó). Elég menő helyzet volt, a családom itt mondogatta, hogy meg sem nézem őket, el sem megyek...

Itt falun - bár lehet máshol is - az a szokás, hogy a násznép végigdudálja az utcákat, ahogy keresztülmennek a főúton, illetve pl. a háztól a templomig gyalog mennek el. Útközben lehet szól a zene, a kint bámészkodó falubelieket pedig valami erős itallal és sütivel kínáltak. Én őszintén szólva nem szeretem ezt a felhajtást, nem értem én miért integessek idegen kocsisoknak mikor ők végigdudálják az utcát, és eleve magával a dudálás megjelenését sem díjazom. A család szerint ünneprontó vagyok és semminek nem tudok örülni, szerintem meg ez már túlzás.
Szóval itt volt a volt osztálytársamnak az esküvője, akivel kiskorunk óta barátnők voltunk, még középiskolában is egy osztályba jártunk, csak ő lebukott elsőben. Meg ő már abban az évben másokkal barátkozott. Szóval évekig jó kapcsolatban voltunk (plusz másik két falubeli lány), sokat jártunk össze, én is mentem hozzájuk sokszor. Aztán ahogy kinőttük az általánost megváltozott a kapcsolatunk, másokkal barátkoztunk, utána megváltozott minden. Szerintem már évek óta elköltözött innen, így nem is találkoztunk, de a többiekkel sem tartom a kapcsolatot. Más idők voltak. Most meg ez így annyira fura, hogy random x év után menjek el az esküvőjére a templomba. Nem tudom, lehet, hogy illendő lett volna, de nem mentem. Valahogy mindig mikor ezekre az évekre gondolok (mikor sokszor együtt lógtunk lányok), akkor sok rossz dolog is eszembe jut a jók mellett. Hogy mennyi hülyeséget összehordtunk, ami akkor jó ötletnek, vagy poénnak tűnt. Nem mondom, voltak jó pillanatok, de más évek voltak. Akkor ők voltak a barátaim, még ha az is mondom hogy mai szemmel talán nem nevezhető igazi barátságnak az akkori kapcsolatunk. De attól, hogy nem beszélünk, még nem mondanám, hogy rossz viszonyba állunk. Azt nem tudom, hogyha összekerülnénk néhány órára, akkor tudnánk-e miről beszélgetni, mindenesetre nincs bennem semmilyen viszontagságos érzés. Egyszerűen más irányt vett az életünk. Amúgy ebből a csapatból egy másik lány is megházasodott már, sőt gyermekük is született. :) (övékén sem voltam). Szóval nagyjából ilyen okok miatt nem járok az esküvőikre, mert már nem érzem az összetartást, illetve kicsit rossz is felidézni a múlt dolgait.. más ember voltam, másként gondolkodtam.

Nem szeretem a falusi esküvői felhajtást. Legalábbis nem minden részét. De anyukámék idejében még annyira más volt minden. Csomóan a faluban, vagy az utcában lévő lányt vették feleségül (jó, mondjuk ez a szüleimre pont nem igaz), és velük örült mindenki. Nekik nem kellett keresgélniük, és figyelniük azt, hogy hívő legyen (mert a környezetükben sok volt, és nem a vallás számított), normális hívő, és keresni a te értékrended szerinti embert. Most meg csak telnek az évek, és kisebb-nagyobb csoda az, ha valaki 25 éves kora előtt meg tud (nem az, hogy meg akar, mert akarni sok mindent lehet) házasodni.

Szólj hozzá!

Címkék: személyes esküvő barátság érzések házasság


A bejegyzés trackback címe:

https://hajnalcsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr465453036

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.